Ha Corradino D'Ascanio gondolta volna, hogy 60 évvel azután, hogy megalkotta az első robogót, az ingatag, tömpszli kis járművek leszármazottjai 120-szal száguldó rettenetekké válnak? A Runner már fogalom a robogók történetében. A Gilera - a Piaggio-Vespa-Gilera család legsportosabbnak kikiálltott tagja - 1997-ben állt elő vele. A több mint 330 000 eladott példány a bizonyíték arra, hogy az egyik legismertebb és legkedveltebb robogó lett.
Egy megszállott Runner-rajongótól nézzük el, ha fitymálva beszél az
új Runnerről, melyet az eddigi 21 lóerős blokk helyett a Piaggio 19
LE-s, négyütemű Leader névre hallható blokkja hajt.
Kishitűsége indokolatlan, mert a Runner 200 nagyon megy. Kisebb
emelkedőnek felfelé (M1 bevezető, Törökbálinti lehajtó előtt - azok
kedvéért, akik rendelkeznek némi helyismerettel) még sikerült óra
szerint 132 km/h-val haladnom, míg lefelé megjelent a varázslatos
141-es szám is az LCD kijelzős kilométerórán. Mindezt ekkora kerekeken!
És be kell vallani, semmi imbolygás, vagy reszketeg bizonytalanság. A
kis Runner úgy hasított az autópályán, mintha kötött pályás közlekedési
eszköz lenne.
A négyütemű Piaggio blokkról tényleg csak jót lehet mondani. A
fordulatszámmérőt figyelve - ha már van - 1800-as alapjáratáról 3000-ig
kell forgatni a mutatót, hogy meginduljon. Valamivel 7000 alatt forog
100 km/h-nál, és
ezt a tempót kifejezetten szereti, már amennyire ez a jármű
hangján hallható. 9000 fölé már csak szerencsés pillanatokban mászik a
mutató.
|
|||||||||||||||
Robogók között ritkaság számba megy a dupla bölcsőváz, melynek
torziós merevségét idén tovább erősítették. A legnagyobb attrakció
azonban mégis a középső csatorna, ami felett bizony át kell emelni a
lábat, így aztán ez egy robogóhoz méltatlanul mindig jól össze van
rugdosva.
De ennyi kényelmetlenséget boldogan elviselünk, mivel ez alá
került a 8,7 literes üzemanyagtank, és ettől olyan stabil a jószág.
Elöl hagyományos, 35 mm-es villa, hátul két rugóstag állítható
rugó-előfeszítéssel. A korábbi modell 12 colos kerekei helyére az új
Runneren elöl 14-es, hátul 13-as került, kényelmesebbé téve ezzel az
úthibák túlélését. Elöl 120-as, hátul tekintélyes, 140 széles gumi
domborodik. Az optimális lengéscsillapítás beállítása valahogy nem
sikerült. A rugózás borzalmasan kemény, minden úthiba, keresztborda -
ezeket gyűlöltem a Runnerrel leginkább - a vezető gerincén vezetődik
le. És utassal sem lesz lágyabb a rugózás, akkorákat üt a motor, hogy
győzzön a nyeregben maradni az utas.
A feszes rugózás viszont a gyors kanyarokban isteni, nagyon
élvezeteseket lehet dönteni, a Runnert csakúgy vonzzák a
körforgalmak.
Sportrobogóhoz hűen első csomagakasztó fül nincsen, van viszont
fordulatszámmérő. Ennek sok értelme nincs, de ha netán tuningolásra
adná a fejét a Runner-tulaj, akkor nyomon követheti, hogy mennyivel
forog kedvence többet, miután ráköltött egy rakás pénzt. Új tervezés az
analóg-digitális hibrid műszerfal, ami jól passzol a Runner sportos
lelkéhez.
A háttérvilágítás gilerásan piros, és LCD-ről olvashatók le a
sebességértékek mellett az összes és a napi megtett kilométer is.
Dicséretes módon került időmérő óra, hűtőfolyadék hőfokkijelzés
és több szegmensből álló üzemanyag-szintjelző is a műszerfalra. Ha nem
vennénk észre, hogy elfogytak a benzint jelző pálcikák, akkor kigyúl a
figyelmeztető lámpa, és irány tankolni.
A fogyasztás a tempóhoz mérten alakult, így nekem
4 litert is sikerült megetetnem 100 km-en a kétszázas robogóval,
ami már nagyobb motorkerékpároknál sem ritka érték, de a gyár szerint
óvatoskodással, nyugodt és megfontolt gázkezeléssel 2,5 liter körül
elmegy.
Az ülésmagasságot nem szabták valami alacsonyra (815 mm), normál női
méret csak a lábujjainak végeivel tarthat talajkapcsolatot, amennyiben
a nyeregben ül. De ez bőven elég, hiszen nem csak nagyon könnyű, de
remek súlyelosztású is a motor.
A visszapillantókban elegánsan a tükörlapok állíthatóak, ahogy
annak egy sportos járművön lennie kell.
A robogón oldaltámasz és központi állvány is van, kinek ízlése
szerint. Előbbi használata kicsit nehézkes, mivel azonnal felcsapódik,
így ha olyan helyen állunk meg, ahol esetleg kíváncsi gyerekhad
nézegetheti, lökdösheti a gépet, jobban tesszük, ha a nagy sztendert
válasszuk.
Egyszerűen nem bírtam kormányzárba rakni, és bizony lakat híján
rettegtem, hogy mikor tolja valami vicces kedvű járókelő odébb. A
megoldás az, hogy egyszer valahogy csak bele kell erőltetni, aztán már
mindig menni fog a dolog. Úgy látszik, túl passzentosra tervezték a
gyárban.
Még egy apró kínom volt: a két fékkart nem egyformán lehet behúzni.
Vagyis a jobb oldali első féket működtető kart majd kétszer annyira
kell behúzni a fékezéshez, mint a hátsóhoz tartozó bal oldali kart, ami
egy kicsit zavaró, bár meg lehet szokni.
A külsejéről csak annyit, hogy
marconára sikerült az eleje, csak úgy süt róla a sportosság. A
fényszóró továbbra is a klasszikus Runner formát mutatja. A hátsó lámpa
viszont valamicskét változott. Újak a színek és a grafika is. A három
kéttónusú színkombináció - piros/fekete, szürke/fekete és sárga/fekete
- mellett a VXR200 kapható feketében is. A grafika a versenypályák
kockás zászlóját idézi.
Aki praktikusabbá szeretné tenni robiját, annak a Piaggio csoportnál
már megszokott módon meg van erre minden lehetősége. Vásárolhat
extraként szélvédőt, vagy 28 literes hátsó dobozt a Runnerre, de
elektronikus riasztó és indításgátló is akad a csomagban, ahogy
kifejezetten ehhez
a motorhoz tervezett zárt bukósisak is.
Egy bibi van. A Runner 200 VRX hiába idén bemutatott modell, mégis
csak Euro2-es. És mivel jövőre már Euro3-at kell teljesíteniük az új
járműveknek, ezért a gyárnak mindenképpen hozzá kell ismét nyúlnia. És
tartok tőle, hogy ez a teljesítmény rovására fog egy kicsit menni.
Vagyis aki Runnert akar, szaladjon és vegyen most.
A Gilera reklámszövege szerint a Runner nem más, mint egy
motorkerékpár robogó ruhába öltöztetve. Félelmetes elképzelés,
de tényleg így van. Mintha egy motor erejét egy félliteres műanyag
palackon ülve kéne kihasználni. A legtöbb járgánynál gyorsabban rajtol
el a lámpától, a többiek még nem eresztették fel a kuplungot, de te már
túl vagy a kereszteződésen.
Motor: Piaggio
Leader folyadékhűtéses, négyütemű egyhengeres, négyszelepes SOHC
Lökettérfogat: 198 cm
3
Furat x löket: 72 x 48,6 mm
Max. teljesítmény: 19 LE 9750 1/min
Max. nyomaték: 17 Nm 8000 1/min
Keverékképzés: karburátor
Váltó: CVT automataváltó, centrifugális automata kuplunggal
Váz: zárt duplabölcső acélcső váz, sajtolt elemekkel
Első futómű: 35 mm-es hidraulikus teleszkópvilla, 85 mm-es
rugóúttal
Hátsó futómű: egyoldalú felfüggesztés, két hidraulikus
lengéscsillapító
Első fék: 240 mm-es tárcsafék, kétdugattysús úszó nyergekkel
Hátsó fék: 220 mm-es tárcsafék, egydugattyús féknyereggel
Gumik: 120/70 - 14" elöl, 140/60 - 13" hátul
Méretek (H x Sz): 1840 x 750 mm
Tengelytáv: 1340 mm
Ülésmagasság: 815 mm
Száraz tömeg: 129 kg
Üzemanyagtank: 8,7 liter
Max. sebesség (gyári adat): 120 km/h
Max. sebesség (óra szerint): 141 km/h
Fogyasztás (60km/h sebességnél): 2,5 liter
Fogyasztás (teszt során mért): 4 l/100 km
Ára: 999 900 Ft
További cikkeink











