Triálosaink nemzetközileg is megmérettetik magukat olykor-olykor. Ezúttal a szlovákiai Filakovskéba ugrottak ki, hogy megmutassák milyen is a magyar vircsaft. Van is mire büszkének lenniük, hiszen a legmagasabb kategória első helye és több másik dobogós hely már említésre méltó eredmény.
A kétnapos versenyre sátorral, felszereléssel, nagy zsákokkal
érkezett a tucatnyi magyar. A helyszín remek - annak idején a Motocross
VB-re építették - a depó mellett kocsma, mosdók, sátorhely, áram, víz,
na és persze sok-sok hegy! Tulajdonképpen giccsbe hajló paradicsomi kép
egy triálos számára. Akkor persze már többen motoroztak, sokan tán már
el is fáradtak, így kellemes látvány volt a 10 éves egykerekező kölyök
és a 65 éves bácsi egy terepen.
Némi eligazítás után kiderült, hogy a verseny szokványosnak mondható
módon zajlik majd, eltekintve a szekciók színeinek szabványosságától,
mert azt jelentősen megkavarták. Szombaton öt kategória indult: a
veterán, a klasszikus és a "C", "B", "A" kategóriák, ebben a nehézségi
sorrendben.
A klasszikus trial kategóriában veterán motorokkal indultak, melyek
technikailag még a kezdetet jelentik, de sokak számára ez a szerelem. A
veterán kategóriában a trial öregjei indultak -sokszor megszégyenítve a
fiatalokat. A "C" kategóriát a kezdők számára jelölték ki, de tudni
kell róla, hogy még gyalog is nehezen volt járható. A szervezők nem
kímélték a kezdőket, sok volt az esés, sok volt a hibapont.
A "B" kategória egyfajta haladó nyomvonal, melyben már voltak
nehezebb, magasabb, függőleges akadályok, és láthattunk néhány
komolyabb feljárót is. Az "A" kategória a profi, avagy a legmagasabb
kategória. Őket természetesen nem kímélték, kaptak ötméteres falakat,
másfél méteres sziklákat, lehetetlenül sodródó palalemezeket és sarat
egyszerre.
Kilenc szekció (leküzdendő pálya) volt, melyből az "A" és "B"
kategóriások nem teljesítették az elsőt, az összes többi kategória
viszont az utolsót, így a meglévő kilenc szekcióból mindenki nyolcat
teljesített, három körben, mindezt minimum 5 óra alatt. Majd vasárnap
ismétlés. A szekciók kilométerekre voltak egymástól, így jelentős
túraszerű motorozás történt a pályarészek között.
Hat magyar induló volt, ebből egy veterán (aki vasárnap egy
kategóriával feljebb lépett) három "C", egy "B" és egy "A". A veterán
kategóriás Rigó Károly nagy harcot vívott a szlovák öregekkel, melynek
köszönhetően kialakult egyfajta presztízsharc, de a verseny talán
számukra volt a legvidámabb. Rigó a szombati napon a dobogó harmadik
helyére állhatott fel.
"C" kategóriában Lengyel Péter, Kohl János és Kiss Tamás indult,
akik sorban a 6., 7., 8. helyet szerezték meg, ami bár nem mondható
sikernek, mégis elismerés jár nekik, mert helyt álltak, öregbítették a
magyarok hírét, és mindent megtettek a siker érdekében.
A "B" kategóriás Török János azt hiszem, elsősorban önmagával küzdött
meg ezen a versenyen, és a siker nem maradt el, hiszen a nagyon nehéz
pályán szombaton kategóriájában negyedik lett.
Egyetlen "A" kategóriásunk, Szelei Ferenc önmagának és a külvilágnak
is bizonyította tehetségét, hatalmas párharcban, pontról pontra
megküzdve a helyezésért, végül az utolsó körben tudta végleg eldönteni
a harcot, folyamatosan javuló teljesítményével, és szombaton
megszerezte az "A" kategória első helyét 5 ponttal megelőzve a második
helyezettet. Szeleinek egyébként jót tett a harc, bár egy-egy hiba
utáni szókincse nem férne bele a kis magyar nyelvtanba.
Verseny után örömmotorozás a hegyek között, majd egy kis grillezés,
sörözés, beszélgetés és a szokásos nap végi teendők elvégzése utána
alvás következett. Mindenki a maga módján: szállodában, sátorban,
földön - tulajdonképpen mindegy.
Vasárnap reggel 7:22-kor hat, a tetőre felszerelt hatalmas
hangszóróból szólalt meg a kíméletes ébresztés Oscar-díjas zenéje, a
Crazy Frog. Rimmmdirimmdimmdimmdimmm - még mindig zeng a fejem.
Rendesek ezek a szlovákok. Persze mindenki hamar felébredt, már mentek
is a motorok, mindenki tette a dolgát. Szombathoz képest részünkről
annyi változás történt, hogy Rigó feljebb lépett egy kategóriával,
otthagyva a veteránokat, Kiss junior kategóriában indult, mint végül
kiderült egyedüliként, és Török visszalépett egy kategóriát.
A rajt korábban történt, a helyszín ugyanaz volt, csak a szekciókat
variálták át némileg. Hol jobban, hol kevésbé, az első szekciót pl.
megfordították, tehát a szombati célból indultak és a szombati rajthoz
érkeztek meg vasárnap az indulók. Ezen a napon titokzatosan megjelent
egy szlovák VB-szintű versenyző, Vlado Kothay, akinek zseniális
technikai felkészültsége mindenkit ámulatba ejtett. Valójában nem
értem, mit keresett egy ilyen versenyen, mert túlzás nélkül állíthatom
hogy számára a verseny egy közepesen nehéz, szórakoztató edzés volt
csupán. Könnyedén végigugrálta a szekciókat, majd versenyen kívül néha
megmutatta, hogy mi is az, amit tud. Mindenki tátott szájjal csodálta a
teljesítményt, bámult és próbált tanulni.
Vlado mellesleg egyetlen egy alkalommal hibázott, akkor is csak azért,
mert a könnyed örömmotorozás közepette elfelejtette, hogy versenyen
van, és begyűjtött egy öt pontost. De ezen még egy lábletétele sem
volt! Élmény volt látni.
Az első kör első komoly eseménye Kiss szerencsétlen esése volt,
melynek köszönhetően úgy megsérült a keze, hogy képtelen volt behúzni a
kuplungot, ezért feladni kényszerült a verseny. A mentők ellátták, Tomi
jól van, talán legközelebb jobb lesz. Valahogy úgy alakult, hogy ez a
nap nagy örömmotorozás lett a jó hangulat jegyében, napsütésben,
boldogságban, már-már giccsben.
Az eredmények is nagyjából ezt tükrözik. A C kategória utolsó négy
helyét hozta el Török, Lengyel, Rigó és Kohl, Kiss kiesett, "A"
kategóriában pedig a fent említett "kakukktojás" Vlado Kothay mögött a
második helyen Szelei végzett.
A nagy hagyományokkal rendelkező szlovák triálosok felkészültsége
elismerést érdemel, de a magyarok mindössze néhány éves
tapasztalatukkal sokkal nagyobb eredményességgel dicsekedhetnek, mint
amit a számok indokolnának.
További cikkeink
