A 2005-ös egyéni supermoto és superquad Európa-bajnoki forduló megrendezése után 2006-ban Bulgária rögtön a supermoto csapat EB-vel tért vissza a motoros köztudatba. Az egyéni Európa-bajnokság többfordulós versenysorozatával szemben csapatbajnokságot évente egyetlen alkalommal rendeznek. A háromfős csapatokban minden osztályból (S1, S2, Open) egy-egy versenyző harcol a győzelemért.
Az esemény jelentőségét számunkra mégis az növelte legjobban, hogy
több év kihagyás után újra Magyarország is képviseltette magát az
összecsapáson. Nagyreményű csapatunk tagjai
Papp József (S1, KTM),
Tóth Ádám (S2, Suzuki) és
Lánczi Sándor (Open, Yamaha) voltak. Végeredmény: ahol csak
számított ott ötödik.
A bulgár rendezőgárda erősen gyorsaságis beállítottságú, így a Pleven
melletti repülőtéren kialakított pálya is csak az off-road szakasz
három ugratójának köszönhetően vált supermotóssá. A nagyobb problémát
tavaly mégis a helyszín megközelítése okozta, mivel az autópályáról
letérve semmi sem utalt a (még aktív) katonai reptér hollétére. Volt ez
egy évvel korábban. Mostanra már a Bulgár Motorsport Szövetség elnöke,
Bogdan Nikolov hathatós közbenjárásának köszönhetően
egész Bulgária területén összesen 250 autópálya szintű (kék-fehér)
útjelző tábla mutatja a helyes irányt és a hátralévő távolságot "Pleven
Grand Prix Supermoto" felé - a sevlievói és samokovi motokrossz
pályákhoz hasonlóan.
A békés péntek délutáni versenyzői táborozást egy aprócska közjáték
zavarta meg, amikoris a szalmabálákat hurcolászó teherautó sofőrje egy
rajtpróba közbeiktatásával gondolta megközelíteni a pálya túlsó végét.
A rajtrács mögül nekilendülve néhány gyors váltás után félelmetes
motorzajjal szakította át a rajtvonalat, meg fölötte a rajtvonal két
szélén álló, négy méter magas vasállványokat kifeszítő drótkötelet,
amitől a rajtlámpát és némi hangosító felszerelést tartó oszlopok úgy
csuklottak össze mögötte, mint a kártyavár,
egyenesen rá a fő bulgár élversenyző frissen beszerzett
sportkocsijára - ohne casco, totálkár. Ekkor jött rá a sofőr, hogy
talán nem bíztató jellegű volt az üvöltés és hadonászás a "rajt"
közben, és esetleg agyon is csapják őt az illetékesek, ha nem menekült
volna időben
a plató alá.
A nyolc nemzet kilenc csapata (két bulgár, cseh, észt, görög, magyar,
román, szlovén, török) a szombat délelőtti szabadedzésen még élvezhette
a terepszakasz akadályait, majd az ebédszünetben
ránk rontó vihar gyorsan törölte is ezt a 300 métert a
nyomvonalból. Okozott egy röpke órás csúszást is az időtervben -
többek között az ismét felborult vasállványok helyreállítása miatt. A
mért edzések, így a kategóriánkénti kvalifikációs futamok is off-road
nélkül zajlottak. Ez szerencsére mégsem csökkentett esélyeinken, noha
az erős krossz múlttal rendelkező Tóth Ádám és Lánczi Sándor miatt
inkább úgy terveztük, hogy "majd porban-sárban-levegőben nyerünk". A jó
rajt, a kitartás és - valljuk be - a többiek kiesése után Papp Józsival
együtt mindhárom magyar az 5. helyre minősítette magát, ami aztán a
vasárnapi futamokon a 8., 9. és 10. rajthelyet jelentette.
A kvalifikáció egyébként mégsem alakult annyira a papírforma
szerint, mint azt bárki a rajtlista alapján gondolhatta volna. A
szlovének egy tavalyi Európa-bajnokkal (S1: Ales Hlad, KTM) és egy
várhatóan idei Európa-bajnokkal (S2: Beno Stern, Yamaha) álltak ki, ami
után körülbelül mindegy lehet, hogy ki a harmadik (Open: Marjan Habat,
KTM). Mögéjük volt várható az erős cseh csapat, majd emlékeink szerint
a görögök, ám ők egy gyengébb brigádot küldtek, úgyhogy jöhetett a
jobbik bulgár trió, de akár a románok, vagy mi is vegyesen, illetve a
meglepően jó észtek. Mindenesetre megcéloztuk a dobogót.
Az S2 kvalifikációt Stern toronymagasan nyerte, aztán az S1-ben Hlad
is már körözte a mezőny végét, amikor
az utolsó előtti kört megkezdve az utolsó csepp benzint is kiköhögte
a motorja. Ezt a gyönyörű alakítást később azzal magyarázta, hogy
évek óta nem volt a szerelője nélkül versenyen, meg kell egy kis móka
is_ Arra ő sem gondolt, hogy az Open kvalifikációból viszont kizárják a
harmadik szlovént a korai rajtjáért kapott Stop&Go büntetés
kihagyása miatt. Így lett nagyobb a móka.
A vasárnap délelőtti warm up-ra az éjszakai eső dacára használható
állapotba került az off-road szakasz is. Mivel az összevont mezőny
létszáma még mindig nem érte el a 30-at, ezért egyszerre mindenkinek.
Ez jó volt, mert mindenfelé akadtak motorok a hosszú pályán, de mégsem
volt jó, mert a teljes erőösszevetés hirtelen picit letörte a magyarok
lelkesedését. Tóth Ádi rájött, hogy annyira puha az első fék, hogy
szinte nincs is, Lánczinak az áttétel nem stimmelt, Papp Józsi meg
felfedezte, hogy nem fekszik neki az ugrató. Még szerencse, hogy ezek
akkor derültek ki, amikor már nem volt több edzés hátra a futamok
előtt. Lelkesedést az a tény varázsolt a csapatnak, hogy a futamokat
csak két osztályonként indítják, valamint
nem mindennapi élmény egy sorral az Európa-bajnok elől
rajtolni.
Az első futamban - minden probléma megszerelése után - S2 és Open
versenyzőink, Tóth és Lánczi hősiesen védték 8. és 9. helyüket. Elsőnek
a már említett Beno Stern, utána bulgár és cseh párosok értek be egy
sikeresebb észt és görög versenyző mellett. Ezek alapján a
pontversenyben a reményteli 4. helyen álltunk, mivel a kakukktojás
szlovén Habat alig kullogott be tizenharmadiknak. Ugyanígy visszafogta
a fiú a favorit banda esélyeit a második futamban is, noha már 12. lett
futamgyőztes csapattársa, Hlad mellett. A magyar duó ismét a
kiegyensúlyozottsággal aratott.
Néha úgy tűnt, Lánczi féktávon elmegy az előtte menekülő
észtnek, míg az S1-es Papp Józsi egy görögöt támadott több körön
keresztül, amikor a román Fazekas Zoltán elment mindkettőjük mellett. A
7. és 10. befutóért kapott pontokkal viszont még mindig negyedikként
vártuk az utolsó rajtot.
A harmadik futam kimenetelének előrejelzéséhez nem kellett nagy
jós-tehetség:
Stern és Hlad porba alázza az egész mezőnyt, esetleg egymással
játszanak kicsit, hogy ne unatkozzanak nagyon abban a 20 percben.
Mögöttük a krosszos csehek némi konfliktusba keverednek a gyorsaságis
bulgárokkal, aztán Tóth Ádám harcol a magának kiszúrt nagy észt meg
görög ellenféllel, kicsit hátrébb Papp Józsi teszi ugyanezt a másik
észttel és göröggel. Láss, csodát tényleg így alakult - egészen a táv
feléig. Addig tudta feltartani Ádám a bulgár Kalin Kulevet (KTM) és
esett el Józsi a görögje ellen. Pappnak láthatóan kedvét szegte a
bukás.
Tóth Ádi utólag megbánta, hogy hagyta magát lenyomni, és
leintésig kergette a bulgárt az elvesztett helyéért, ám sajnos
hamarabb jött a kockás zászló, mint az előzésre megfelelő alkalom. Az
abszolút meglepetés eredmény pedig az ötödik Gagyi Péterrel (RO, Honda)
született, aki az első edzéstől kezdve egyre gyorsult. Vakmerően
száguldott neki az ugratóknak, és gyorsaságis gyökerei révén a
kanyarokban meglehetősen furcsa látványt nyújtva lógott a biciklin, de
bejött neki a technika.
Sajnos a végelszámolásnál elszállt a negyedik helyünk, miután
kiejtették a csapattagok hat helyezése közül a legrosszabb eredményt,
amitől
az észtek egyetlen szomorú ponttal elénk ugrottak. Ezért lett,
hogy ahol csak számított ott ötödik a magyar trió. A dobogóra
természetesen a szlovének, a csehek és a bulgárok állhattak. A búcsúszó
pedig ismét "a jövőre veled ugyanitt" volt, hiszen már most megvannak a
bulgár tervek a 2007-es supermoto csapat EB-re.
További cikkeink
