A magyar csapat ismét útra kelt, hogy megmutassa a többgenerációs triálnemzeteknek, mit is tanult meg röpke néhány hónap alatt. Most az osztrákok csodálkozhattak el a két magyar triálcsapaton. Szelei Feriék pénteken este, a GasGas csapat szombat hajnalban indult neki a mintegy 400 kilométeres útnak.
A kétfordulós Osztrák OGT kupasorozat hétvégéjén hat magyar indult.
Miután mindenki megnézte a pályákat osztályokba sorolódtak
versenyzőink:
Szelei Feri Shercóval a legmagasabb, vagyis az első osztályba, a
másod osztályban nem indult magyar versenyző, de ahogy ezt az
eredmények mutatják, egyelőre nem is kell erőltetni. A következő
versenyző
Török János volt GasGas-zal, aki a harmad osztályban
próbálkozott eredményt elérni a feltörekvő osztrák titánok között. A
kezdő, azaz negyed osztályban három magyar is indult:
Dobor Sándor Betával,
Kiss Tamás és
Váradi Tamás GasGas-zal. Az öregfiúk csapatában
Rigó Károly próbált a 2005-ös Gas-Gas-zal kupát gyűjteni.
A versenypályát egy kiszuperált gránitbánya területén, és a helyi
szőlőhegyen alakították ki. Sodrós omladék és rideg gránit
váltakozásában kellett kitalálni, hogy miként lesz lendület a hatalmas
sziklafalak megmászásához. Az első osztálynak a harmadik pályán egy
kétméteres függőleges szikláról kellett kanyarban elugrania egy 60
centis párkányra, de minden osztálynak egy szinttel magasabbra
tették a rendezők a mércét.
Szombaton 13 órakor rajtolt a mezőny. A pálya nehézségét az is
mutatja, hogy
a többség még két óra múlva sem járt a második kör elején.
Sajnos az osztrák kollégák elfeledkeztek egy nagyon fontos FIM
szabályról, ami a verseny pörgését hivatott fenntartani: a másfél
perces szekciónkénti limitidőről. Így egy-egy versenyző, ha elakadt,
volt, hogy két-három percig is a pályán kínlódott.
A másik gond az volt, hogy a pálya kijelölésénél nem vették
figyelembe, hogy a pályabírónak valamit látnia is kellene abból, amiről
dönt. Illetve, hogy a motorosok - akiknek annyira nehéz pályát jelöltek
ki, hogy kétszeres hibapontszámok gyűltek egy átlagos versenyhez képest
-,
rombolnak majd a pályán, és azt illik kijavítani. Ha ez
sikerült, akkor is újabb percek teltek el tétlenül. Egyszóval nem volt
valami pörgős a dolog.
A magyarok derekasan küzdöttek a verseny elején, és úgy tűnt, szép
eredmények születnek, de jött az első perec.
Szelei egy másfél méteres szikláról esett vissza hanyatt, és már
nem sikerült elkapnia a segítőknek a motort. A motoros épphogy elugrott
a visszazuhanó motor elöl, ami viszont fejjel esett a lenti sziklák
közé. A sziklák persze az osztrákoknak segítettek, és jól elgörbítették
a kormányt. Sajnos már nem volt lehetőség az előrehaladott idő miatt a
javításra, így Szelei Feri a második helyét adta fel.
A többiek végül heroikus küzdelemben befejezték a versenyt,
Rigó Karcsi több sebből vérzett, mint Bruce Willis a Die
Hardban, Kiss Tomi egy kis söröcskével bátorította magát a verseny
vége felé, Török Jani pedig keményen tartva a motort igyekezett
nullásokat menni. A küzdelem végére kiderült, hogy van még mit
gyakorolni.
Este viszont leckét mutattunk a sógoroknak összetartásból, triálcsapat
szemléletből. Először ment a szerelés, és akinek hiányzott valami
szerszáma, vagy anyaga, annak a másik - általában Váradi Tamás -
átengedte a sajátját,
kisegítette némi dróttal, ragtapasszal. Sötétedéskor mozi
készülődött: Váradi Tamás előszedte a laptopot és a projektort, és
egész este triálos videókat, régi versenyeket és az aznapi képeket
vizsgálgatva sörözgettünk éjfélig.
Másnap reggel ismét nagy volt a lendület, a pályák még nehezebbek
lettek, de az idő szerencsére kissé mérsékeltebben volt forró. Szelei
Ferinek sajnos annyira nagy volt a lendület, hogy az első szekció első
akadályán - látva az osztrákok nehézségeit - akkora gázzal ugrott fel,
hogy
szembe ugrott a fenti partoldallal, és átesett a kormányon. Kár,
hogy a hüvelykujja nem követte, hanem kificamodva mondta, hogy nyekk.
Még három szekción át megpróbálta erőltetni a versenyt, de sajnos egy
kézzel nem lehetett az első osztály pályáit teljesíteni.
A többiek az előző naphoz képest sokkal magabiztosabban és kevesebb
zúzódást begyűjtve versenyeztek, teljesen felzárkózva az osztrákok
mögé. Török Jani vasárnap is leelőzött egy-két embert harmad
osztályban, így egyenletes teljesítménnyel zárta a hétvégét. Rigó
Károly ismét derekasan küzdött, de a pontszámok sajnos nem lettek
sokkal kevesebbek, mint az előző napon. A harmadosztály pályája
egyébként szintén nehéz volt, és a várakozások, téves bírói döntések
sem tették könnyűvé a versenyzők életét.
A kezdőknél Dobor Sanyi a negyedik helyre küzdötte fel magát, és
csak néhány ponttal maradt le a dobogóról. Lehet, hogy túlzás lett
volna, ha az első külföldi megmérettetésén egyből dobogón végez. De tök
jó lett volna.
Kiss Tamás végre egy jót küzdött, sem motorhiba, sem baleset nem
gátolta a versenyzésben. Nagyon sokat fejlődött, sokkal magabiztosabban
kezelte a hatalmas sziklahegyen a motorját a második nap végére. Váradi
Tamás lelkes kezdőként dobálta a motorját, ám
a verseny végére egész jól ráérzett, ha keveset dobálja, nem fárad
el annyira, és olcsóbban kijön a javítás.
A magyar srácoknak nagyon jót tesz a külföldi szereplés, sokat
tanulhatnak technikailag és mentálisan is:
hogyan lehet beosztani az erőt, hogyan kell jól átnézni a pályát,
hogyan lehet megoldani a lehetetlennek tűnő dolgokat. A retzi
verseny kitűnő tanulási lehetőség volt. Sajnálatos, hogy elsősorban
anyagi okok miatt nem lehet rendszeresen, csapattal kijutni
versenyekre, edzésekre. A három importőri támogatást élvező versenyző
még mindig kevés ahhoz, hogy a nemzetek triálján kiállhassunk
ország-világ elé. Reméljük ez nem lesz mindig akadály.
További cikkeink
