A Piaggio 2001-ben mutatta be a Beverly
sorozat első darabjait. A motor igen hamar népszerű lett, a világon
több mint 180 ezer rója az utakat. Teljes a szamárlétra, 125, 200,
250, 400 és 500 köbcentiméteres változatok alkotják a
kínálatot.
Furcsán jött ki a lépés a Piaggio gyárnak tavaly. Két húzó
modelljét, a Beverly S 250ie-t és a Beverly 400ie-t nem a hivatalos
őszi bemutatón, nem is Milánóban, de nem is Bolognában mutatta be.
Megvárta szépen a tavaszt két újdonságával, hogy a robogók után
ácsingózók orra alá dughassa őket azon frissen melegében, ahogy a
tervezőasztalról legurultak.
A 400-as Beverlyt nem könnyű bekategórizálni még a robogók között
sem, de épp ez benne a jó. Egyik pillanatban a városi kisrobogók
könnyedségével bújik át a legelképesztőbb kicsi lyukon, máskor meg az
autópálya bevezető szakaszának teljes jogú tagja, ahol csak a nagyon
elszemtelenedett gyorshajó autósok érik utol. Jól meg is nézik
maguknak, mi ez a picuri lélekvesztő, ami ilyen tempóban hasít?
Bár örök konfliktusban élek a robogókkal, már ami
használhatóságukat, teljesítményüket és élvezeti értéküket illeti, de
be kell látnom, hogy a Beverlyvel megtalálta a Piaggio az arany
középutat. Hogy hányan járnak be Budapest környező településeiről
minden nap járművel, nem tudom. De az Egér úti lehajtótól álló sor
alapján becsülve nem lehetünk kevesen. A Beverlyvel
nem kínos szüttyögés az autópálya, induljon az ember akár
Bicskéről, vagy Tatáról, miközben ha beérünk a városba, nem akadályoz a
nagy test a furakodásban, vagy éppen a parkolásban, mint teszem azt a
400-as Suzuki Burgman, vagy épp a 400-as SilverWing esetében
tapasztalható.
a másik a távolsági fényszóró
A forma elárulja, hogy új fejlesztésről van szó,
lendületes vonalait a nagyon ügyesen alkalmazott fekete és króm
betétek teszik még mozgalmasabbá. Az első elemen és az ülésidomon
található betét egy szerencsétlen boruláskor is védi a motor fényezését
a sérüléstől. Nem hat zavaróan idétlenül a füst színű szélvédő sem,
amire tényleg szükség is van, ha ha kimerészkedünk a városon
kívülre.
A keskeny formához képest az ülés öblösen kényelmes, természetesen
két személy számára is bőséges hellyel szolgál, de az utasnak
a közös trepnin kialakított picinyke lábtartófelület egy idő után
kényelmetlenné válik. Az ülésmagasságot nem nevezhetjük
alacsonynak, de a könnyű kis test megtartása nem okoz gondot
lábujjhegyen pipiskedve sem.
A világítótesteket is ügyesen - és valószínűleg elég olcsón oldotta
meg a Piaggio, az ülés alá épített ovális hátsó lámpába egyben az
indexeket is integrálták. Elöl a V alakú lámpatestben
mint nyakláncra felfűzött gyöngyök következnek az izzók:
irányjelző-helyzetjelző-fényszóró-fényszóró-helyzetjelző-irányjelző
sorrendben.
A műszerfal egyszerű, az LCD-be csak az időmérő óra jut, viszont van
mutatós üzemanyag-szintmérő, ami - ha nagyobb távolságokra is
használjuk - igen hasznos dolog.
A napi számláló hiánya viszont okozott apró bosszúságot, mikor
fogyasztási adatot szerettem volna mérni. Lehet nélküle élni, de jobb
lenne, ha volna. Ha valamit minden áron kritizálnom kell a külsőben, az
a krómozott cruiseres tükrök - jobban illene a motorhoz fekete és
műanyag - pedig csak a minőségérzetet akarta tovább javítani a
Piaggio.
A Beverly 400-as, az 500-assal ellentétben valóban 400-as, na
jó, 1 cm
3-rel kevesebb, így mindössze 60 cm3 a különbség közte és a
nagytesó között. A négyütemű, vízhűtéses, egyhengeres MASTER
(Multi-vavle Advanced Super Torque Engine Range) motornak sok
alkatrésze megegyezik a Beverly 500 blokkjával. A kor igényeinek
megfelelően négyszelepes, SOHC vezérlésű, az üzemanyag-ellátásról
befecskendező gondoskodik. Ennek, és a kipufogórendszerben található
lambda-szondás katalizátornak köszönhetően a nagykerekű robogó
könnyedén teljesíti az Euro3-as normákat is.
A 34 LE-s maximális teljesítmény bőven elegendő, az 5500-as
percenkénti fordulaton jelentkező 37 Nm-es nyomatékcsúcs pedig gond
nélküli, dinamikus kigyorsításokat teszt lehetővé, még nagy motoros
társaink előtt sem kell szégyenkeznünk lámpától elrajtolva.
Végsebességben is felveszi a versenyt az ötszázassal. Jó szélviszonyok
között
ki lehet akasztani a kilométerórát, a gyár 155 km/h-s
végsebességet ad meg, ami garantáltan teljesíthető. Míg a gyár 5,5
literes átlagfogyasztással riogat, nekünk beérte 5 literrel úgy, hogy
egy pillanatig sem kíméltük, finom használattal jócskán alul lehet írni
ezt az értéket.
Amiben viszont egyáltalán nem hasonlít az 500-as Beverly-hez, az a
futómű stabilitása. A 400-as robogó egy személlyel gyönyörűen
fekszi az utat, egy pillanatig sem kelt félelmet még
végsebességpróbánál sem, miközben a szűk kanyarvétellel sincs probléma.
Hogy ez a nagy szilárdságú acélból készült dupla bölcsőváznak, vagy a
vaskos, 41 mm-es belsőcső átmérőjű első teleszkópvillák új
geometriájának köszönhető, nem tudom, de ez a finom módosítás nagyon
ráfért.
4 fokozatban állítható
A hátsó rugóstagok előfeszítése ugyan négy fokozatban állítható, de
a kétszemélyes használatot így is alaposan megérzik. A remek útfekvés
nehezebb utassal már nem áll fenn, nagyon elkönnyül a Beverly 400
eleje, amitől súlyos verejtékcseppek jelenhetnek meg a pilóta
homlokán.
A Beverly 400
a nagykerekű robogók közé tartozik, ami hazánkban - legalábbis
szerintem - ésszerű választás. A légiesen könnyed, tízküllős kerekek
elöl 110/70-16-os, hátul 150/70-14-es méretű abroncsokat kaptak. Az
500-ashoz képest csak egyetlen 260 mm-es acéltárcsa lassít elől, hátul
a szokásos 240 mm-es tárcsa található, kétdugattyús féknyergek
segítségével.
Az alapfelszereltség piaggiósan bőséges, így immobilizer,
üléstakaró, sisakvédő zsák, szatyorakasztó, szivargyújtó, központi
állvány, csomagtartó, dupla sisaktartó alkotja a listát. Ez utóbbi
csomagtartó alól kihúzható acélrúd meglehetősen biztonságosnak tűnik.
Akinek viszont ez nem lenne elég, még egy zsák pénzt elkölthet extra
kiegészítőkre, vásárolhat magasabb szélvédőt, oldaltáskákat,
hátsódobozt, a motorhoz illő sisakot a Beverly 400ie-hez.
A 400-as Beverlyben a Piaggio összegyúrta a 250 és az 500
köbcentiméteres kategória legjobb tulajdonságait. A mindennapi munkába
járást nagyon megkönnyíti. Egy héten keresztül 40 km-t tettem meg vele
naponta a szerkesztőségig otthonról majd ismét ennyit haza, felét
városban, felét országúton, és minden percét élveztem.
Nyolcvan forint híján 1,4 millióba kerül, ami nem rossz ár,
ugyan az Aprilia már ugyanannyiért odaadja az Atlantic 500 Sprintet. De
az olcsóbb versenytársak sorát ezzel le is zárhatjuk, és ha azt
vesszük, hogy az 500-as testvérhez képes 200 000-rel olcsóbb, akkor
nagyon megéri az árát.
Műszaki adatok:
Motor: vízhűtés, négyütemű,
négyszelepes SOHC Piaggio MASTER
Lökettérfogat: 399 cm
3
Furat x löket: 85,8 x 69 mm
Kompresszió-viszony: 10,5:1
Max. teljesítmény: 34 LE 7500 1/min-nél
Max. nyomaték: 37,6 Nm 5500 1/min-nél
Váltó: CVT automata
Váz: duplabölcső acélcső
Első futómű: 41 mm-es hidraulikus teleszkópvilla, 104 mm-es
rugóúttal
Hátsó futómű: két oldalsó rugóstag, 4 fokozatban állítható
rugó-előfeszítéssel, 78 mm-es rugóúttal
Első fék: 260 mm-es tárcsa, kétdugattyús féknyereggel
Hátsó fék: 240 mm-es tárcsa, kétdugattyús féknyereggel
Első kerék: alumíniumöntvény, 16" x 3.00
Hátsó kerék: alumíniumöntvény, 14" x 4.50
Gumik: elöl 110/70-16", hátul 150/70-14"
Hosszúság: 2215 mm
Szélesség: 770 mm
Tengelytáv: 1550 mm
Ülésmagasság: 775 mm
Száraz tömeg: 185 kg
Üzemanyagtank térfogata: 13,2 liter
Max. sebesség: 155 km/h
Ára: 1 399 920 Ft
További cikkeink
