Kár, hogy eddig nem láttam olyan akciókat, ahol ajándék tuning helyett
ruha és védőfelszerelés akciókkal kedveskedtek volna, vagy neaggyisten
a bank a hitelkonstrukcióba bevette volna felszerelés árát is.

T. Totalbike!

Csak annyit szólnék az elmúlt napok motoros-kampányához: jó dolognak
tartom, hogy kiemelten kezelik a témát, de a legjobb az lenne, ha a
kereskedők is felismernék ennek fontosságát. Hiszen a márkakereskedés
és a bank (amelyik a járművet finanszírozza) egyaránt érdekelt abban,
hogy a kedves vevő visszatérjen hozzájuk (is). Kár, hogy eddig nem
láttam olyan akciókat, ahol ajándék tuning helyett ruha és
védőfelszerelés akciókkal kedveskedtek volna, vagy neaggyisten a bank a
hitelkonstrukcióba bevette volna felszerelés árát is. Egy normális ruha
100 000 és a csillagos ég közötti áron vásárolható meg. Áruhitelt 20
000 Ft értékű termékre vehetek fel. Nem hiszem, hogy deficites lenne.
Azt sem tartom kifogásnak, hogy aki GSXR-t vesz, annak nem gond a ruha,
a sisak. Csak számszakilag: hány segédmotoros, illetve 500 köbcentinél
kisebb motorral közlekedő rója az utakat? Mennyibe kerül egy robogó
használtan? Egy 250-es ETZ? Ezek a gépek nem képesek veszélyes
sebességre? Itt kell(ene) kezdeni...

Tisztelettel: Kaposvári Tamás

További cikkeink

Magazin

Most tudsz nevezni az idei Totalbike24-re

Tegyél magadnak egy szívességet, ránts össze egy robogót meg pár cimborát, és nevezzetek a Totalbike24-re! Ezt az unokáitoknak is mesélni fogjátok, szóval hajrá!

Itt minden a helyén történik: épített pálya, direkt erre a célra

vélemény

Nincs semmi dolgod az erdőben

Miután néhány terepmotorozó barmot begyűjtöttek a Börzsönyben, újra a közbeszéd homlokterébe került a természetkárosító terepmotorozás. Olyannyira, hogy még a Magyar Narancstól is felhívtak, hogy mondjak már erről a furcsa szubkultúráról pár gondolatot. A legfőbb gondolatom, hogy nem csak a motornak nincs helye az erdőben, hanem a biciklinek, kutyának, embernek sem.

sport

Akik a talicskával hordják a pénzt a versenyekre

„Emlékszem, egyszer elmentünk Cseszkóba versenyre, hatvanas évek vége lehetett, a Hailwood – Mike Hailwood, a kor egyik legnagyobb szuperhőse – behívott minket sörözni a lakókocsijába, de a menedzsere úgy a kezemre csapta az ajtót, hogy feldagadt. Egy fontoskodó pöcs volt.” – emlékezett a múltra kilencvenöt esztendős barátom, Mátyás, egykoron többszörös magyar bajnok motorversenyző.