A súly-lóerő-köbcenti háborúba nemcsak a mérnökök, de lassan a vásárlók is belefáradnak. Behunyt szemmel fújjuk a leckét: minden motor könnyebb lesz néhány dekával, erősebb 1-2 lóerővel, a csopperek pedig még nagyobb hengereket kapnak. Valljuk be, igazi, lúdbőröztető újdonság egy ideje nemigen terem, hacsak a soha meg nem valósuló koncepciógépeket nem tekintjük annak.

DIV.kepre2
{
background-image:
url('http://index.hu/cikkepek/totalbike/tesztek/uj/gilfuocot/.gdata/cikk/gilfuocot_015.jpg');
background-repeat: no-repeat;
padding: 8px 4px;
color: black;
height: 480px;
}
DIV.kepre2 P
{
margin-top: 10px;
margin-left: 10px;
width: 490px;
}

A Piaggio háromkerekű konstrukciójának kidolgozója minden bizonnyal
eladta a lelkét az ördögnek a titkos formuláért, mely segítségével
elkészítették az utóbbi idők legérdekesebb robogóját, de azt is
mondhatnám, motorkerékpárját, az MP3-at. Hogy
az ötlet nem vakvágány a motorkerékpár-gyártás történetében, azt
az is példázza, hogy a 250-es MP3-ból már eddig több mint 20 000
darabot sikerült eladnia az olasz gyárnak, valamint hogy itt nem állt
meg a Piaggio. Elkészült a 400-as változat, valamint Piaggio MP3
közvetlen folytatása, a Gilera Fuoco.


Oldalról akár normális robogónak is nézhetnénk, hátulról
mintha csak lógatná a lábait a motoros,
elölről viszont döbbenet. Manapság a dizájnerek gyakran
hangoztatják, hogy agresszív megjelenésű járművet kreáltak. Ez a
Fuocóra tényleg áll, elegendő csak a fekete gallytörőrácsra
koncentrálnunk, ami hátul az utas kapaszkodójánál ismét csak
visszaköszön.

A fejidom szögletes vonalai és öt fényszórója erre csak rátesz egy
lapáttal. Ez persze bármely más motoron könnyedén elképzelhető lenne,
de van itt egy egész kis apróság, ami különlegessé teszi a Fuocót:
ennek a robogónak elöl eggyel több kereke van.

Az egyazon konszernhez kapcsolódó márkáknál a technikai újdonságok
áramlásának semmi sem szabhat határt, így
a Fuoco (jelentése magyarul: tűz) is a Piaggio MP3-tól örökölte
elvetemült futóműmegoldását.
Az első paralelogramma-felfüggesztés
négy alumíniumkarból áll, amelyek négy csuklópánttal és a
paralelogramma két szélén segédrúddal, csuklók és csapágyak
segítségével rögzülnek a villanyakhoz. A parkolás sem mindennapi. Nincs
oldalsztender, a robogó a saját lábán áll. Központi támasz van ugyan,
de gyakorlatilag nincs rá szükség, csupán szervizeléskor és hosszú
tároláskor érdemes használni. Sok robogón van rögzítőfék, de a Fuocónál
van igazán értelme. A csinos alumínium kart behúzva a műszerfalon piros
visszajelző figyelmeztet a rögzítésre. Rendeltetésszerűen érdemes
használni, mert különben van esély, hogy elgurul a gép.

Aki szintén ellopta a tüzet

Prométheusz Iapetosz és Klüméné fia, Atlasz, Menoetiusz és
Epimétheusz testvére. Ő volt a legravaszabb a testvérei közül, és
nem tisztelte az isteneket. Prométheuszt és Epimétheuszt bízta meg
Zeusz azzal, hogy teremtsenek lényeket, melyek benépesítik a
földet. Epimétheusz teremtette az állatokat, Prométheusz pedig az
istenek képmására az embert, de olyan sokáig foglalkozott vele,
hogy mire elkészült, Epimétheusz az összes előnyös tulajdonságot
elhasználta az állatok teremtésénél. Prométheusznak megesett a
szíve esendő teremtményein, és úgy döntött, ellopja nekik a tüzet,
ami addig csak az istenek tulajdona volt, hogy az ember az állatok
fölé emelkedhessen.

Forrás:
wikipédia

A jobb kormánykapcsolón eddig idegen gombot találunk. Ezzel lehet a
motor dőlésszögét rögzíteni. Megállás után csak egy mozdulat, és az
első futóművet elektrohidraulikusan blokkoló rendszer segítségével
fixen áll a robogó abban a szögben, amiben éppen hagytuk. Ennek
akkor van jelentősége, ha például lejtőre merőlegesen parkolunk, így a
motor továbbra is függőlegesen állhat. Amint a fordulat 2000 fölé
emelkedik, az elektronika automatikusan old, és ismét dönthető a gép. A
reteszelő rendszerrel a lámpánál is játszhatunk, használatával ugyanis
nem kell lerakni megálláskor sem a lábat. Újdonság az ülésbe rejtett
vezetőt érzékelő biztonsági szenzor is. Három keréken bátran
indíthatjuk a motort, de - a szenzornak köszönhetően - gázadáskor csak
akkor indul, ha ráülünk.

A Fuoco motorja nevéhez híven tüzes, a burkolat alatt a Gilera
legerősebb, MASTER 500ie blokkja dolgozik,
automata röpsúlyos
kuplunggal békés együttműködésben. Elegendő könnyedén belekapaszkodni a
markolatba, hogy érezzem az 500 cm³-es (egész pontosan 492,7 cm³),
négyszelepes, direkt befecskendezéses és vízhűtéses motor
teljesítményét: nulláról százra 7 másodperc alatt gyorsul.
143 km/h-ra képes, ehhez dinamikus gyorsulás jár még a végsebesség
közelében is. A motoregységben két gyertya is van. A dupla gyertyás
megoldással az üzemanyag elégetését optimalizálták, így csökkent a
motorzaj, valamint a károsanyag-kibocsátás.

Az első élmény, hogy nincs élmény. Azaz klasszikus motoros élményt
nyújt, menet közben észre sem venni a különbséget, három keréken teljes
élvezettel motorozhatunk. Semmi sem érezhető a plusz kerékből, a motor
ugyanúgy irányítható, dönthető, a kormány könnyedén fordítható, akár a
hagyományos kétkerekűek esetében. Ekkora döntési szög eddig robogóval
nem volt lehetséges. Mondhatnám,
bolondbiztos a futómű, soha ilyen biztonsággal nem döntögettem
robogóval, holott 244 kilót nyom, azaz negyvennel többet, mint az MP3.
Ha valami csúszott, az a hátsó kerék volt, miközben a lábtartó és a
kipufogó tüzet csiholt az aszfalton. Hogy a Fuoco igazi énjét tutira
megtapasztaljam, nyakamba kaptam egy jó kis zuhét. A háromlábú Gilera
megmutatta, hogy micsoda könnyedséggel és biztonsággal lehet vele
döntögetni még a vizes-csúszós körforgalomban is.

A kanyarodás mellett
a Fuoco a megállásban is nagy tehetség. A gyár szerint 20%-kal
rövidebb fékútra van szüksége egy egyszerű robogóhoz képest. Az biztos,
hogy három tárcsafékével nagyon stabilan fékezhető a szerkezet, de
természetesen csak hátsót használva ennek a motornak is kitör a
hátulja.

Ülése egészen kényelmes, ilyen széles lap nemhogy egy robogónak, de
egy luxustúragépnek is dicsőségére válna. Csak hosszú távon vált
betonkeménnyé.
Sportosra hangolt futóműve a sima utat jobban szereti. Különben
pattog. Ezen a gépen is megtaláljuk az ülésvédő ponyvát, ami lehet,
hogy lényegtelen apróságnak tűnik, de igazán akkor értékeljük, ha nem
az ázott ülésre kell huppannunk.

A Fuoco az első olyan szerkezet, amire teljes nyugalommal
kijelenthetem, hogy egyformán hihetetlen élmény vezetni kezdő és
rutinos motorosnak egyaránt. Exkluzivitásához képest egészen kedvező
összeg áll árcéduláján. Regisztrációs adóval együtt összesen
2 099 920 Ft-ot kérnek a hazai márkakereskedésekben
érte, hihetetlen, de
100 ezer forinttal kevesebbet, mint a Suzuki 650-es sima
Burgmanjáért,
hát nem megéri? Ezennel a Fuocót is betoltam álmaim
garázsába, remélem egyszer tényleg sorra kerül.

Műszaki adatok

Gilera Fuoco 500ie

Motor: egyhengeres, vízhűtéses, négyütemű, négyszelepes,
SOHC MASTER

Hengerűrtartalom: 492,7 cm³

Furat x löket: 94 x 71 mm

Kompresszió viszony: 10-11 : 1

Max. teljesítmény: 40 LE (29,5 kW) 7250 1/min-nél

Max. nyomaték: 42,23 Nm 5500 1/min-nél

Keverékképzés: elektronikus üzemanyag-befecskendező

Váltó: automata CVT

Kuplung: száraz centrifugális

Váz: dupla bölcső térhálós, nagy szilárdságú acélcsőből

Első futómű: négy alumínium segédkarral összekötött
paralelogramma, két kormány oszloppal és elektrohidraulikus
futómű-pozícionálóval

Hátsó futómű: egykarú lengő villa, a motorblokk rezgéseit
csillapító vázcsatlakozással, dupla hidraulikus, négy
fokozatban állítható rugóelőfeszítésű lengéscsillapítóval

Első fék: 240 mm-es dupla tárcsafék, kétdugattyús
féknyergekkel

Hátsó fék: 280 mm-es tárcsafék, kétdugattyús, úszónyerges
munkahengerrel

Parkolófék: mechanikus, a hátsó kerékre hat

Első kerekek: alumínium ötvözet, 3 x 12"

Hátsó kerék: alumínium ötvözet, 4,5 x 14"

Gumik: elöl 120/70-12" 51S, hátul 140/70-14" 68S

Méretek (H x Sz): 2160 x 775 mm

Tengelytáv: 1550 mm

Ülésmagasság: 785 mm

Száraz tömeg: 244 kg

Üzemanyagtartály térfogata: 12 l (1,8 l tartalék)

Fogyasztás : 4,7 l/100 km

Égő K.
Égő K.