Az utóbbi évtized komplikált és túlméretezett túramotorjai és
endurói után a BMW abbahagyta a tökölést, a megdöbbentően high-tech
S1000RR Superbike után mert még egyet gurítani: már
időszerű volt egy ilyen vérpezsdítő utcai gép.
Csekély saját tömege, 105 lóerős bokszermotorja sportos motorozást
kínál, a „low rider” mély ülésmagassága és a széles kormány kényelmes,
de agresszív testhelyzetet biztosít. A forma egyértelműen merített a
múltból, ott van benne a scrambler-, a dirt track- és a café
racer-hangulat, az új koncepció szerint azonban a végleges designt a
vásárló ízlésére bízzák – a BMW történetében először. Ez a fajta
kreativitás eddig ismeretlen volt a bajoroknál – végre nem az utólagos
kiegészítők között kell bogarászni, hogy a motor egyedibb legyen –; ha
a Lo Rider valósággá válik, akkor már a vásárlás előtt testre
szabhatjuk a bokszert.
Több konstrukciós elem, a kipufogórendszer, az ülések, a fényszóró
és a fényezés széles körűen variálható, ami a gyakorlatban azt jelenti,
hogy a motor karaktere a vásárló egyéni ízlésére szabható. A
konzervatív vevők számára ez talán olyan megdöbbentő lehet, mint az
első részeg homoerotikus élmény. Azoknak, akik eddig unalmassága miatt
kerülték a BMW-t, vonzerő lehet a gép egyedi megalkotása – a
retró-sporttól a modern muscle bike karakterig.
Ez a paradigmaváltás túlmutat azon a hagyományon, hogy pusztán
innovatív ötleteket vigyenek be a BMW-k világába; most először bevonják
a vevőt is. Az izgalmas tanulmányokat már a múltban is gyakran elvitték
a sorozatgyártásig, ezt a koncepciót látva bűn lenne nem így cselekedni
– a Lo Rider újraértelmezné a megbízható, de uncsi hírnevet.
A milánói EICMA szakkiállításon bemutatott tanulmány saját
bevallásuk szerint
"formájában nemcsak termékpolitikájuk következetes folytatását
alkotta meg, hanem az ember és a motorkerékpár közötti interaktív
kapcsolat létrehozásával jelentős lépést is tett előre". A design
ötvözete a sportmotorok műszaki jellemzőinek és az ’50-’60-’70-es évek
motorépítési irányzatainak. A jellegzetes high-tech megoldások, mint a
fordított villák, a hatdugattyús fékek és a 17 colos gumiabroncsok,
keverednek a múlt agresszívvá tett stíluselemeivel.
A kipufogók hagyományos, alsó-oldalcsöves elrendezése a klasszikus,
roadster karaktert erősíti, a felül elvezetett rendszer a veterán
versenymotorok és a scrambler korszakát hozza. Múltidéző ülésidomok és
fényezések széles kínálata lehetőséget ad az alapkonstrukció
körüljárására és egyéni ízlés alapján történő kiegészítésre.
A magas torziós merevségű, zárt szelvényű váz semmit sem fed el a
robusztus bokszertechnikából. Az Öhlins upside-down első teleszkópvilla
és a hátsó Paralever lengőkar biztos úttartást ígér, valamint a
hagyományos roadster modellek többségénél alacsonyabb építést tesz
lehetővé.
A 17 colos kerekek a legmodernebb sportgumiabroncsok használatát
engedik meg. A krómozott küllők, a fekete kerékagy és az acél
kerékpántok elegánsan pózolják egy letűnt korszak karakterét. A kerekek
veterán hangulatának kontrasztja a hatdugattyús fék és a hullámos
féktárcsák.
A Lo Rider koncepciómodellről lehagytak mindent, ami a két alapvető
szerkezeti komponensről, a vázról és a futóműről elterelnék a
figyelmet. Nincsenek díszítések, megszabadultak mindentől. Helyettük a
kipufogórendszer, az ülés, a fényszóró és a fényezés határozza meg a
külsőt. A BMW-nél szokatlan ez a letisztult stílus. Café racer hatás
érhető el a klasszikus, kisméretű, alumíniumlemez üléssel, a metszett
farú egyszemélyes nyereg pedig a puritanizmust kedvelő motorosokat
célozza meg. A BMW nem lenne az, aki, ha ez opcióként nem lenne
kiegészíthető utaspóttaggal.
David Robb, a BMW Motorrad formatervezői részlegének vezetője végre
le merte tépni az unalmas nyakkendőt, és helyette izomtrikót húzott. A
Lo Rider tökéletességében 100%-ig BMW, de vagánysága messze túlmutat
mindenen, amit eddig a bajorok csináltak. Ugyanez érvényes a
kiegészítőire is. Agresszív formavilágával a függőleges elrendezésű
kettős fényszóró vérbeli „streetfighter” figurát kölcsönöz neki, míg a
klasszikus lámpa a régmúltat eleveníti fel.
A fényezés szintén egyénileg alakítható: az üzemanyagtartály négy, a
motorburkolat három színben választható. Arra figyeltek a
formatervezők, hogy a komponensek lehetséges árnyalata harmonikus
egységet alkosson az olyan alumíniumelemekkel, mint az üzemanyagtartály
betétjei vagy az ülés- és a sárvédőtartók.
A BMW elszántságát a koncepcióval kapcsolatban tökéletesen
bizonyítja a megjelenő motorosruházat is: ha a szokásos módon zajlik a
dolgok menete, akkor jövő ilyenkor már a széria áll kivilágítva
Milánóban. Egy biztos – nem az olcsójánosok takarékos játéka lesz a Lo
Rider, a beépítésre kerülő alkatrészek és a marketingkörítés
előrevetíti a bőven hárommillió forint feletti árat.
További cikkeink
