Őrjöngve túrázni

hirdetés

A túraidom új karaktert kölcsönöz a KTM-nek

Az SM nevű alapváltozatot imádtam, a sportra hangolt SMR-t meg
tényleg csak a Ready to Race őrjöngésért tartanám – a mindennapokra az
egyik legjobb választás a 990 SMT. Egyszerű a logikát követni:
SuperMoto = SM, SuperMoto Racing = SMR, SuperMoto Touring = SMT. A név
mellett azonnal árulkodni kezd a fejidom és a szélvédő, a hátsó
csomagtartólap és a kipufogók melletti akasztófülek.

Ez az, amiért a népek sírtak, ezért sírtam én is. Egy motor, amivel
örömmel fűzhetem lánccá a kontinens összes kanyarját, és egy eszköz,
amire csomagokat is rakhatok: ideje átértelmezni a KTM-eket.

Atommal fácánra? Tankkal sikátorba? Túramotorral versenypályára? Hát
igen, nem oda való, de az SMT megőrizte azt, amit a modellnév első két
betűje jelent. Az öröm nem változott, a mélyre döntött kanyarból
ugyanakkora kéj a kigyorsítás. A csizma orra bele-belenyal az
aszfaltba, a stabilitás végig zavartalan. A KTM azon kevés gyártók
egyike, akik a motor teljesítményéhez száz százalékban idomuló
futóművet passzintanak – a háztájiban termelő WP művekkel nem is
nehéz.

Zöld mezők között száguldani - kevés ennél szebb dolog van

Az erőből döntött szűk kanyarokban semlegesen viselkedik, nem tér el
attól, amit az alap SM-ben megszerettem. A kigyorsításoknál sincs
bizonytalankodás, a gyári beállításokkal is jó pajtás a gép. Az SMR-ről
átülve ugyan érezni, hogy az egy másik ligában játszik, de higgyék el,
a kis plexis túrásnak sem gond a gumi szélét megvakarni.

Megőrizte a KTM-re jellemző szögletes formákat

A fejre állított villa szárát feketére fényezték, a matt
tesztmotorhoz színben is tökéletesen passzolt. A húzó- és nyomófokozati
csillapítás egyaránt állítható, akinek speciális igényei vagy
túlméretes utasa van, bátran hozzányúlhat. A 160/180 milliméteres
rugóútban bőven van tartalék, mintha a magyar utakra is gondoltak volna
a mattighofeni mérnökök. A Marchesini felnikre viszont károsak lehetnek
a hazai kátyúk, érdemes figyelni az ötágú tárcsákra – nem olcsó a
pótlásuk.

Az első sárvédő megegyezik a Superduke-éval

A villaszárak végére radiálisan felfogatott Brembók kerültek. A
négydugattyús fék határozott nyomáspontú, a KTM-nél megszokott módon
jól dolgozik. Erejét sikeresen hangolták össze a villákkal, a
visszafordító kanyarok előtti nagy fékezésekkor sem térdel le az SMT. A
305 milliméteres tárcsák hagyományosak, szélük nem csipkézett, ahogy a
hátsóé sem – a hajtott kereket úszóágyazású 240-es, kétdugattyús pofa
harapja.

A 115 lóerő minden körülmények között elég kell hogy legyen

Az SM család jó kezelhetőségéért részben a 990 köbcentis LC8 blokk a
felelős. A blokk könnyűcske, mindössze 58 kilós a V2-es − könnyen
lendületbe hozza saját magát és azt a néhány méter vascsövet meg
kábelt, amit ma motornak neveznek. 115 lóereje közúton, pályán és
városban is pont elegendő, a Keihin befecskendező hangolása az SMR után
teljesen semlegesnek tűnik.

A motor messze nincs kihegyezve, kevés a felesleges rángatás.
Bóklászva, kis gáznál néha megremeg, de a 96 Nm nyomaték kisimítja.
Szétmorzsolva a gázmarkolatot az erő nem hirtelen rúgásként érkezik,
lineáris a hangolás.

Az LC8-as blokk már több modellben is bizonyított

Az összes erény semmit sem érne, ha a kényelmen nem javítottak
volna. Engem ugyan korábban sem zavart, de az előző teszt után többen
megkérdőjelezték szavahihetőségemet, amikor elmeséltem, hogy az
Alpokból tankolási szünetekkel hazagurultam. A kényesebb hátsójúak sem
nyafoghatnak többé, szembetűnően változott a nyereg formája. Az utas
számára is komfortosabb, a vezetőnek ívesebb, puhább lett. Az SMT-nél
nem a jobbra-balra csúszkálás volt a mérvadó, zselés betétjével a
hosszú távok legyűrését szolgálja.

Ebből a szögből sem feltűnő a csomagtartó, nem csúfítja el a motort

A dupla kipufogó hőpajzsot kapott, felettük nincs veszélyben sem a
csomag, sem az utas. Számára kedvez az új kapaszkodó, ezt a hátsó lámpa
fölé szerelt csomagtartólapba integrálták. Akiknek a V2-es gyári
hangereje kevés, választhatják az SM990-hez kifejlesztett Akrapovic
dobokat – hosszú úton ugyan jól jön a csend, de értsük meg azokat, akik
egy kis karakterre vágynak: az LC8-nak hergelt csővel bitang jó hangja
van.

A tesztvezetés során az ember listázza a jó és rossz élményeket,
próbálja a kellemetlen elemeket megjegyezni. A fejben növekszik a két
oszlopból álló lista, amely esetünkben nagyon egyoldalúra sikerült. A
pozitív oldalon ott a futómű−motor−fék hármasa, alá feljegyeztem a
kényelmes ülést és a minőségi kialakítást – de mi jutott a
rosszakhoz?

Narancssárga színben is kapható

Hmm, üres a lista, és muszáj valamit beírni, különben a bizalmatlan
olvasótól jön a részrehajlás vádja. Nekem valahogy nem jön be a
fejidom, de ennél több hibát nem tudok felsorolni akkor sem, ha valaki
tüzes vasat tol az ánuszrózsámba. Ha tehetném, akkor az SM hagyományos
orrával, de a túraverzió csomagtartójával kérném – a szintén új
markolatvédők maradjanak, eséskor vagy esőben jó szolgálatot
tehetnek.

Praktikus kézvédő a kormányon

Kifogásom azonban teljesen szubjektív. A málészájú rovarra hasonlító
plasztikköntös nem az én világom, pedig a közvetlenül a vázhoz
rögzített szélvédő jól jöhet hosszú úton. A fejidom természetesen nem
csak egy odavetett skicc alapján jött ki a fröccsöntőből – a lámpa
alatt levő nyílás egy aerodinamikailag tudatosan kiképzett csatorna,
amely a nagy sebességnél jelentkező vibrációkat küszöböli ki.

A tesztmotor matt fekete színét feldobta a szinte azonos szögben
emelkedő ezüst tankbetét és rozsdamentes acél kipufogó párja.
Természetesen a bevált színtől nem búcsúztak el teljesen: az SM betűk,
a 990 számsor és a WP rugós tag maradt a megszokott Mattighofen
Orange.

T, mint touring; T, mint tényleg

Nem csak ez az apróság számít konstansnak – ugyanúgy állandó a
szomorúság, hogy le kell szállni, vissza kell adni és haza kell menni
nélküle. A KTM 990 SMT vágykeltő tárgy. Kéne, mocskosul. Persze pózolni
jobb szeretnék egy merev vázas chopperrel, élvezkedni egy veterán café
racer az ideális, szombat reggelekre egy vintage trialt választanék, de
elugrani
Roscoffba csak ezt használnám − dinamikus
túrázáshoz tökéletes. Nem univerzális, mert olyan nincs, viszont elég
közel áll a középúthoz. Nem arany, de jól be van futtatva.