Nagy a puttony, kicsi a GT
Teszt: Kymco Downtown 350 GT - 2025.
Közzétéve:
2026. 01. 27. 17:34
Szerintem a nagyrobogó a motorok puttonyos autója. A lényeg, hogy befér-e a csomagtartóba a kapa. Motornál persze a kapát a bukóval / két bukóval / kabáttal / bevásárlással lehet helyettesíteni. Az új Kymco Downtown 350 GT-be pedig befér. Ha csak ezen múlik a vásárlás, akkor tessék, lehet fáradni a kasszához. Azonban lenne itt még egy pár dolog.
A Kymco nem egy ismeretlen keleti márka, a People-ok és Agility-k a futárok kedvencei voltak már tizenéve is. A tajvani céget 1963-ban alapították, és a Hondának gyártottak alkatrészeket, 1992-től pedig már jöttek a saját robogók, szóval ennyi idő alatt már megtanulták, mi a fontos egy robogónál.
Az egyik legfontosabb tehát az ülés alatti tároló, de maga az ülés se elhanyagolható. Egy ülés, ami a hosszabb úton is kényelmes, hiszen 350-es robogóval nem csak a sarki boltba járunk át bevásárolni. A Dowtown ülése ennek is megfelel, hiszen nagy és hívogatóan széles, de sajnos olyan szélesre sikerült, hogy hiába csak 800 mm magas, a 170 centimhez tartozó lábam épphogy pipiskedve ért le a nagy terpesztés miatt. Nekem valahogy robogón nem olyan természetes lecsúszni az ülésről az egyik oldalra, de Perlaki Peti is kipróbálta a 184 centijével, és neki oké volt, szóval egy üléspróba indokolt vásárlás előtt (egyébként is).
Robogóval sorok között tekeregni a mindennapok része, és a Dowtown ezt valami elképesztően jól tudja, már persze ott, ahol elfér. Első rendszámos motorom egy 125-ös People volt, ma is ott áll a garázsban. Nekem valahogy az a robogózás, amikor ott is elmész, ahol már csak átköpni lehet. Na ezt nem tudja semelyik nagyrobogó, de a Downtown a lehetőségéhez képest igyekszik a tekergésben segíteni. A kormány kifejezetten rövid egy ekkora motorhoz, mégis nagyon finoman, precízen lehet irányítani.
Kulcs nélkül indulunk, elég elforgatni a középső egységet ha nálunk van a kártya. Elsőre nekem nem volt egyértelmű, hogy mi mit csinál, jobbra is lehet tekerni meg balra is, be is lehet nyomni és úgy is tekergetni, de kis gondolkodással átlátható. A rövid kormányon minden gomb kézre esik, de némelyik olyan minőségű, és színű, hogy egy fröccsöntött kínai dinoszaurusz ikertestvérnek fogadná őket. Kettőmillió négyszázért én ennél többet várnék, ha valami ennyire szem előtt van, mint ezek a gombok. Illetve a TFT-n megjelenő menü is kicsit soványnak tűnik. Főleg a benzinszint jelzője okozott riadalmat, ami 5 pálcából áll, az alsó pálcika piros. Mikor elindultam az első utamra hazafelé, még majdnem félig volt a tank, aztán megtettem egy kisebb kanyargást vele, és mire lenéztem, már pirosan világított egy erdő közepén. Elsőre azért nem egy megnyugtató konstrukció.
Kinézetre a Kymco vagány, kifejezetten sportos benyomást kelt a hegyes orrával és a nagy kipufogójával. A vékony ledes lámpák miatt szigorú a nézése, és végülis a járása sem rossz. A 185 kilóhoz a 28 LE nem sok, de mennyire hiányzott ez a plusz nyolc lóerő a Honda GB350-be! Városban mindenki előtt voltam, országúton pedig simán előztem, akit érdemes volt. És bár nem szakította szét az utat, nem is kívántam nagyobb sebességet, mert lefújt volna a szél. Merthogy fejidom az van rajta, de olyan kicsi, hogy nem éreztem semmit belőle. Nem is állítható, szóval egy nagyobb elférne rá egy Balatoni oda-vissza úton.
Az a bizonyos GB350, amiből hiányzott annak a néhány igavonó állatnak az ereje
És az ember el is menne vele a Balatonig, ha már 350 köbcentit vesz 125 helyett, ami még GT is. Sőt, el is vinné barátnőjét, feleségét is magával. Az én feleségem is imád motorozni, szóval a gyerekeket lepasszoltuk a nagyszülőkhöz, és elindultunk. Volna. Szilvia felszálláskor jelezte, hogy a nagy tárolórekesz a hátul ülőnek is bekavar, az oldalsó idom olyan széles, hogy nyomja a vádliját, és alig tudja rátenni a lábát tőle a lábtartóra. Mivel 157 centihez nem ad a jóisten égig érő lábakat, ezért hátra ültem én is, hátha csak ez itt a probléma, de sajnos nem, az én lábam is nyomta az oldalidom.
A Downtown futóműve elég kemény volt, de mostanában szinte csak ilyennel találkoztam, és nem igazán értem, hogy egy kellemes GT, ami elméletileg utazó motor, az miért nem lágy és kényelmes. Most visszatérhetünk ezerszer a magyar utakra szarok megállapításhoz, de azért az is van, hogy ezt a futóművet tényleg tükörsima útra tervezték, és ott talán nem ütne fel. Én valahogy ezt a motort ennél kényelmesebbnek gondolnám, és egy csomó másikat is. Viszont arra nem számítottunk, hogy két emberrel aztán tényleg pattogni kezdett. Szilvia nem egy panaszkodós típus, de 30 kilométer után jelezte, hogy szétesik a háta, olyan, mintha az ízületeit ütnék kalapáccsal. Szóval gyanús, hogy ez bizony nem a sportosság jegyében lett ilyen, hanem alul lett tervezve a futóműve. Szóval a Balatonig nem jutottunk el aznap, és nem is ajánlom senkinek, hogy kettesben induljon hosszabb útra a GT-vel. Viszont akkor mire fel GT?
És akkor vissza az árához, ami kettőmillió négyszázezer forint, a kategória igazi királya, a Yamaha Xmax300 pedig nagyon hasonló paraméterekkel kettőmillió hatszázezer. Kétszázázezer forint a különbség.
Értem, hogy ez nem az a távolkeleti, értem, hogy régóta építenek motort, és már értenek hozzá baromira, de valahogy ezen a motoron én ezt nem éreztem. Szóval nem tudom, hogy mi lenne az oka, hogy ugyanannyiért ne a Yamahát vegyen bárki.
