A brit café racer kultúra az 1960-as években robbant be: fiatal motorosok a londoni Ace Cafe környéki utcákon „két dal között” életre és halálra kergették a sebességet és a stílust – a ton-up kihívás (100 mérföld/óra) pedig olyan célkitűzés volt, amit el kellett érni, a legnagyobb királyok pedig azok voltak, akik a leggyorsabban értek az egyik útmenti transport cafétól (amik közül csak az egyik volt a névadó hely) a másikig. A recept egyszerű volt: lejjebb a kormány, előre a test, lefaragni mindent, ami nem szolgálja a tempót. Az üléspúp is funkcióból lett stíluselem.
Triumph-ok, Nortonok, BSA-k a tömött parkolóban, odabentről olcsó kajaszag konyhából és zene szűrődik a jukeboxból, két szám között pedig éppen elhúz tökig nyitott kipufogóval az egyik srác, aki amúgy éppencsak három hete törte össze magát. Aztán begurul az este sztárja: James egy 750-es, kéthengeres Ducatit újított. Hangos, nyers és veszett gyors, állítólag a 130 mérföldet már gyári állapotban is tudja. Ez amúgy nem egy teljesen kitalált sztori - egy régi cimborámnak mesélte egy fickó – talán pont James – hogy milyenek voltak a régi idők, amikor ez még tényleg élesben ment.
Erre az örökségre épít a Triumph: érkezik a Speed Twin 1200 Café Racer Edition, világszerte mindössze 800 darab, szóval erősen limitált kivitelben. A modell a Speed Twin 1200 RS alapjaira épül.
A legfontosabb különbség az RS és az RS-alapú Café Racer között az ergonómia és a sziluett: a Café Racer Edition gyárilag alacsony csutkakormányt kap, ami határozottan előredőlő, sportosabb testtartást ad. Ehhez jön az együléses hangulatot erősítő, karakteres barna „bullet” ülés fel-le szerelhető púppal, de az utaslábtartók alapból le vannak szerelve – a kétfős használathoz szükséges alkatrészeket ugyanakkor mellékelik azoknak, akik ilyenféle alkalmi blaszfémiát követnének el. Az RS ezzel szemben a mindennapi sportosság irányából közelít: kevésbé „radikális” café racer kiállással, rugalmasabb, hétköznap-kompatibilisebb ergonómiával.
A Café Racer Edition az RS-ből a stílusra épít és ez egyfajta jellegzetes, de jó értelemben vett egyszerűséggel jár: kormányvégtükrök, szálcsiszolt alu sárvédők, rövid kipufogó, és persze a két tónusú, brit versenyhangulatból merítő Competition Green / Aluminium Silver festés, kézi csíkozással és „Café Racer Edition” felirattal. És persze ott vannak az RS-ből megörökölt jóságok: Brembo Stylema fékek, jó futómű. gyorsváltó.
Időnként azt gondolnánk, a café racer stílusból kifogyott a kraft, a szép retró vonalon már csak a scramblerek élnek túl, már csak azért is, mert praktikusabbak. De azért végignézve a fotókon, mégiscsak kár lenne értük, pedig már a Speed Twinből is csak limitált szériás café racer jutott. Hazavinném, megszeretgetném, befogadnám. Csak az a 7.233.000.- forintos árcédula, az ne bökné úgy a szemem!
