Szereted a meglepetéseket?

Használtteszt: Peugeot 306 S16 (2000)

2010.08.20. 06:58

Adatlap Peugeot 306 S16 - 1993

  • 1998 cm3-es,soros 4 hengeres benzines
  • 163 LE @ 6500 rpm
  • 193 Nm @ 5500 rpm
  • 6 seb. kézi
  • Gyorsulás 0-100 km/h-ra:
    8.8 másodperc
  • Végsebesség:
    220 km/h
  • Kombinált fogyasztás:
    9.5 l/100km
  • Városi fogyasztás:
    13.6 l/100km
  • Országúti fogyasztás:
    7.1 l/100km
Hadd ne részletezzem, milyen a 306-osok imidzse. Szinte beleolvadnak az aszfaltba, észrevehetetlenek az utcán. Nem is veszik komolyan, amikor ez a barátságosan sima, szerény orr megjelenik a tükörben. Ma, amikor egy ezres kiskocsinak is olyan vad a pofája, mint egy őstuloké, fura, hogy mennyire mentes minden fenyegetőzéstől az S16-os formája. Pedig gyors, és nemcsak az egyenesekben.

Az már önmagában gáz, hogy a legerősebb 306-ost azzal különböztették meg a többitől, hogy ez 16 szelepes (az S a francia soupape=szelep szóra utal). Erről inkább nagy ívben hallgatni kellett volna, amikor a legpunnyadtabb japán kiskocsi motorjában minimum másfélszer annyi szelep volt, mint bármely másik 306-oséban. Igaz, később az 1,8-as is 16 szelepes volt, de akkor is.

Mindegy, amikor Árpád írt egy mailt, hogy nincs-e kedvünk kipróbálni az S16-osát, gyorsan lecsaptam rá, mert iszonyatosan jó emlékeim vannak róla. Egyszer Franciaországban, egy sajtóút mellékzöngéjeként volt lehetőségem kipróbálni. Elképesztő volt, és nem a motor nyűgözött le önmagában – a 306 S16 átlagos gyorsuló volt az akkori GTI-k között. A futóműve viszont maga volt a csoda. Olyan precíz volt a kormányzása, és olyan jól eltalálták a hangolását, hogy kanyarban a négy gumi kent csíkot az aszfaltra, miközben az ember úgy kormányozgatott, mint valami vasárnapi úrvezető, misére menet. Vérfagyasztóan jó élmény volt, még ha figyelembe vesszük a francia traffipaxoktól való permanens rettegést, akkor is.

A franciák kicsit később szerveztek egy szokatlan bemutatót. Amikor az első HDI megjelent, berakták az S16-osba. A motoron és a váltón kívül semmi nem különbözött a benzineshez képest. Soha nem gyártottak ilyen változatot, azt a kis bemutató szériát leszámítva. Kíváncsi is lennék, mi történhetett ezekkel az autókkal. Tán bezúzták őket? Ha így történt, nagy hibát követtek el. Hegyi utakon mentünk a mindössze 90 lóerős kocsival, és olyat autóztam vele, de olyat... Még a helyi postást is lenyomtam, ami óriási fegyvertény.

Az ilyen hegyi tesztvezetéseken, ahol nagyon rövidek az egyenesek és beláthatatlanok a kanyarok, egy jól vezető helyi háziasszony is óriási trófea, ha nincs minimum száz lóerővel több az autónkban. De a postás – na, az az igazi. Hiába jár Kangoo-val, sokkal nagyobb előny pár lóerőnél, hogy ő tudta, mi jön a kanyar után. Én meg nem. És mégis sikerült.

Ennyire jó a futóműve a 306 S16-nak.

Kíváncsi voltam, mi marad belőle tízévesen. Nem tagadom, a modell használtpiaci jelentősége a nullához konvergál. Néhány őrült, aki még szereti az autózás natúr szépségét, megveszi, és kész. A többség már arra sem emlékszik, hogy létezett, amiben szerintem a semmitmondó típusjelölés is ludas. De nem baj, mert legalább relatíve olcsón megvehető, más kérdés, hogy az ilyen autók előbb-utóbb tunerek karmai között végzik, és abból sok jó nem sül ki, pláne, ha úgy érzik, milyen jól állna a Lexus-lámpa a 306-osnak. Pedig nem, ez a forma így szép, sallangok nélkül.

Szerencsére Árpád nem ez a fajta. 2004-ben vette meg a 2000-ben gyártott kocsit, akkor 87 ezret mutatott a számlálója, ma 154 ezret. Komoly törése nem volt, egy hölgy átgázolt a bal oldalán parkolás közben, amit sajnos egy márkaszervizben javíttatott, és nem igazán találták el a színt. Illetve az orrán volt egy kocc, de semmiképp sem a totálkárból feltámasztott darab. Az utastere alig zörög, ami egészen meglepő, a bőségesen adagolt kemény burkolatok mellett. Igaz, ez a kocsi már bőven fészlift utáni (1997 – új sima orr, hűtőrács nélkül), így maga a műszerfal puhább tapintású felszínt kapott, ha nem is olyan lágy, mint egy pihepaplan.

Sőt, négy légzsák is van benne, blokkolásgátló, esőérzékelő, félautomata klíma, hogy a legfontosabbakat említsem. Az extrá­zottsága tehát mai szemmel elfogadható, a biztonsága már kevésbé, de akkoriban még átlagosnak elment. Mondjuk, ahhoz képest, hogy 1993-ban jelent meg, a típus egész jól kihúzott nyolc évet.

Csodák persze nincsenek, mikor a 306-ost tervezték, egy kompakt akkora volt, mint ma egy átlag kisautó – mondjuk egy 207-es. Így aztán hátul nincs tánctér, viszont a csomagtartó jól használható. Igaz, ezt már tudtuk a köz-306-osokról is. Ebben a példányban viszont van napfénytető is, és ez sokat elvesz a fejtérből, akik a 190 centit közelítik, azokat zavarja.

Az S16 belseje abban különbözik a többiétől, hogy egészen kiváló üléseket kapott, főleg előre, masszív oldaltartással. Összességében tartósnak tűnt a berendezése. A bőr-alcantara kárpitozáson látszik a kor, a hasítottbőr-utánzat kissé viseletes, de egyáltalán nem lepusztult az utastér, egyetlen műanyag sem fakult vagy fényesedett ki, csak a kormánykerék bőrbevonata csillog. Igaz, ennyi belefér tíz évre, láttam már szétmállani fiatalabb autóban is. Még egy info: csak háromajtósként készül, nem volt belőle ötajtós, vagy épp kombi, mint mondjuk a Focus ST 170-ből.

Mai szemmel is jó? Mit tud 163 ló ezzel? És fog a fék? Lapozzon!

Népítélet - Peugeot 306