Már megint a faros lemez

2011.08.25. 07:45 Módosítva: 2011-08-25 08:22:22
A Hyundai úgynevezett élménynap keretén belül mutatta be négy újdonságát. Az Elantra az, amit ki kellett próbálni, hisz ez Magyarország, ahol a Fluence kaszál, főleg vidéken. És vannak, akik azt mondják: jó ez a Fluence, bárcsak ne a Renault gyártaná. Az Elantra nekik szól.

Nem véletlen, hogy az élménynapon az Elantrára koncentráltam. Elég feszes volt a program, így több autót érdemben alig lehetett volna kipróbálni, ráadásul a többit már valamilyen formában láttuk vagy vezettük. Természetesen az i40 volt a legfontosabb modell  - legalábbis, ha a sajttájon a rá eső időt nézzük, mindenképp. Volt már nemzetközi bemutatója, hamarosan érkezik a tesztautó is, ezért nem ott tolongtam.

Az Elantra azért érdekes, mert a hozzá hasonló kocsikat nem kizárólag cégek veszik, hanem hús-vér emberek is, más szóval: vásárlók. Rögtön hozzáteszem, nem értem őket száz százalékig. Ha Magyarországon csak Hyundai-okat lehetne kapni, akkor sem lenne valódi szükség az Elantrára, hisz nagyjából egy i30 szedán. Ugyan nagyobb a csomagtartója (485 l), mint az i30 kombié (415 l), de rosszabb pakolhatósággal és bővíthetőséggel.

Talán ezért van, hogy a Hyundai nem erőlteti a típust Európában, csak a kiválasztott országokban fogják árulni, könnyen áttekinthető motorválasztékkal. Lesz egyhatos benzines, és kész. Igaz, legalább váltóból kétfélét lehet kapni, van ugyanis hatfokozatú automata is hozzá. A rövid próba tanulsága egyébként az, hogy akinek automatára van szüksége, annak igazi titkos tipp lehet.

Kik azok a többiek?

Például a Renault Fluence, a Chevrolet Cruze, a Toyota Corolla, az új Focus Sedan, esetleg még szóba jöhet a VW Jetta. Nincsenek túl sokan. Valahogy kimentek a divatból, pedig a Citroën is próbálkozott a C4  Pallasszal, a Nissan a Tiidával és még sorolhatnánk a – hogy is mondjam finoman – kevésbé gusztusos limuzinokat. Azt hiszem, az első négy-öt tudta igazán megvetni a lábát, azonban mindegyik tud valamit, amit a Hyundai nem: van dízelmotorjuk. Persze, ha akarná, a Hyundai egy pillanat alatt betehetné az 1.6 crdi-t. Ha akarná.

Az Elantra külseje egészen szokatlan. A Hyundai teljesen új dizájnt talált ki, amit folyékony szobrászatnak hívnak. A lényege, hogy ívekkel és hullámokkal rajzolják meg az autókat. Elsőre ugyan fura, de aki már látott i40-et, annak hamar rááll a szeme – legalábbis én így vagyok vele. Mindenesetre élőben nem rossz. Továbbá nem lengi körül koppintásszag az Elantrát, nem kellett Hoffmeister-knicket és más hasonló kölcsönötleteket beleerőltetni. Legalább csináltak valami újat, szemben például a Toyotával, ahol manapság egyszerűen nem tudnak mit kezdeni a dizájnerek. A Toyota persze elvan így is, mert a név eladja a kocsikat, a Hyundai viszont bizonyító ágon van, ezért nem engedhet magának öngólokat.

Nem véletlen, hogy a karosszéria is ilyen öngólmentes konstrukció. Nem vacakoltak, az i30 kombi tengelytávját vették: kereken 270 centi, ami irgalmatlanul sok. Egy Volkswagen Passaté egy centivel nagyobb, nem csoda, hogy hosszában bárki elfér, elöl-hátul. A kipróbált autó belseje ráadásul színes is volt, ami külön jól állt neki, nyilván az alapkivitel ennél feketébb.

A műszerfal gusztusos, kellemes felszínű, de nem különösebben puha anyagokból épült. Egyébként teljesen más, mint az i30-é, da az már kifutó modell, nem lepődnék, meg, ha a következő i30 hasonló  lenne belül. Szokás szerint kék az összes dolog háttérvilágítása – az i40-nél ebből visszavettek, az Elantránál sem ártott volna. Viszont a belső formák mozgalmasak, akad tárolóhely, az ülések jók, szóval meg lehet vele barátkozni.