Jöhetne már egy facelift

Megvolt: Renault Grand Scénic 1.6 Energy dCi

2011.11.27. 08:29 Módosítva: 2011-11-27 13:32:19
A Renault buszlimuzinja már többször is járt nálunk, mind az ötüléses „sima” Scénic, mind a nagyobb, hétüléses Grand Scénic sőt, ezt még az Orlandóval is összehasonlítottuk. Az ok, amiért megkaptuk ezt a viszonylag jól felszeret tesztpéldányt, az új 1,6-os dízelmotorja.

Szerkesztőségünknek elég egyhangúlag nem tetszik a Scénic külalakja. Vályi Pista még szokja a formát, Papp Tibi egy kitaposott bakancshoz hasonlította, míg hírszerkesztőnk egyenesen facelift után kiáltott. Én is határozott negatív véleménnyel nyilatkozom a formáról. Ilyen nagy testet nem szabad agyongömbölyíteni. Lehet, hogy a japán egyterűdizájn unalmas, de ez az irány sem jó. Akkor inkább a Chevrolet szögletessége. Sohasem tetszettek az első tetőoszlopok felé nyúló lámpatestek, de a franciák ragaszkodnak hozzá. Legalább megtörhették volna a motorháztető unalmát egy éllel, egy domborítással, mint a Peugeot az 5008-nál. A fekete szín sem szerencsés, csak a böszmeséget hangsúlyozza, egy kicsit élénkebb színt azért el tudna viselni.

De aki megveszi, amúgy sem kívülről látja többször. A beltér egészen gusztusos ezzel a bézs-barna színösszeállítással. A műszerfal a drágább Renault modellekből ismert puha, gumiszerű műanyag, ami kifog a legszorgalmasabban kopogtató újságírókon is. Nagyon tetszett az ötlet, ahogy a fő műszeregység kikandikál a felhajtott szőnyegsarok-forma alól. A két fő színt megfűszerezték egy kevés zongoralakkal és mattezüsttel. Szerencsére itt megálltak, mert többféle műanyagot már nem bírt volna el.

Ergonómiailag már felemás a helyzet. Jól el tudunk helyezkedni a deréktámasszal ellátott vezetőülésben. A minden irányba állítható kormánnyal és mozgatható könyöklővel igazán kellemes vezetési pozíciót tudunk felvenni, de a kezelőszerveket szokni kell. Ahány funkció, annyi helyre szórták szét a  működtető gombokat. A könyöklőn lévő joystickkal és gombokkal csak a navigációt irányíthatjuk. A középkonzolra helyezték a klímát és a fejegységet. A jobb térdünknél van a hangrendszer távvezérlője – nem túl praktikusan – a kormányoszlopra rögzítve. A központi számítógép üzemmódváltója az ablaktörlő bajuszának tetején található. De mindezeken túltesz a – két nap után felfedezett – négyállású beállítógomb a központi kijelző párkányán, melyeknek piktogramjai az emberi szemek elől örökre rejtve maradnak.

A funkciók szerinti kezelőszerv-elkülönítésével semmi gond, ha következetesen tették volna. De például a navigációt nem használhatjuk, míg a fejegység power gombjával be nem kapcsoljuk a közös kijelzőt. A sebességhatároló és tempomat aktiváló gombjait sem értem mért kellett a a kormányon lévő kezelőszerveiktől távol a sebességváltó elé tenni. De lehet, hogy ezek csak nekem furcsák (a nokiások szerint is teljesen egyértelmű a Nokiák menüje).

A műszerfalat egy TFT (nem LCD) kijelzővel helyettesítették, melynek megjelenítési stílusa állítható. De mint minden személyre szabható dolognál, itt is mindenki csak egyet fog használni. Nekem a teljesen egyszerű, fordulatszámskála nélküli éjszakai mód jött be. A nappali témáknak nincs is túl sok értelmük, mert teljesen jól leolvasható napfényben is az éjszakai mód, cserélgetni meg lusta az ember.

A kártyás-gombos indítási rendszerből a fejlettebb változat járt a tesztautóhoz, melynél nem kell gombokat nyomogatni a kocsi nyitásához, zárásához. Nagyon gyorsan hozzá lehet szokni a praktikusságához, de egy hét után visszaülve a Micrámba nagyon figyelnem kellett, bezártam-e az ajtókat. Sajnos ismerve pár Renault tulajdonost tudom, hogy a rendszer nem örökéletű, a javíttatása pedig nem olcsó. Kulcsoznak is rendesen, ha meghibásodik.

Népítélet - Renault Grand Scenic