DIV.kepre2
{
background-image:
url('http://index.hu/cikkepek/totalcar/tesztek/astrattbem/.gdata/cikk/astratt_042.jpg');
background-repeat: no-repeat;
padding: 8px 4px;
color: black;
height: 230px;
}
DIV.kepre2 P
{
margin-top: 10px;
width: 515px;
}
Az természetesen nem igaz, hogy egy kabriónál nem számít az ár, de
egyértelmű, hogy
ez a szegmens sokkal kevésbé árérzékeny, mint mondjuk az alap
alsó-középkategóriás modelleké vagy a kisautóké. Természetesen az sem
igaz, hogy egy kabriónál nem számít a sportosság, hiszen minden
autótulajdonos - a hedonista kabriós meg aztán különösen - szereti, ha
jól megy a verda, ebben a kategóriában mégsem a vezetési élményé a
legfontosabb szerep, őrjöngeni ott vannak a
roadsterek. A kabrió sportos, vagy éppen kevésbé sportos cirkáló
- sajnálom, az angol
cruiser szónak sincs igazán jó magyar megfelelője -, és
elsősorban szép.
Napjaink alsó-középkategóriás kupé-kabrióinak története 2004-ben, a
Peugeot 307 CC
megjelenésével kezdődött. A
Renault Mégane CC
valamivel később, de még ugyanabban az évben jelent meg.
Tavaly aztán nem történt semmi, de idén igazi dömping lesz. Itt
van, ugye, az Astra TT, vagyis TwinTop, már készen van a
VW Eos is, és valamikor nyár vége felé a Ford
Focus nyitható keménytetős változata is elkészül végre, lesz hát
miből válogatni.
Amikor először láttam képeket az Astra TwinTopról,
tulajdonképpen tetszett, de nem voltam elájulva.
Aztán megláttam élőben, és leesett az állam. Egyszerre
kecses és masszív, sportos és elegáns, és bár különösen hangzik az
ilyesfajta ömlengés egy Opellel kapcsolatban, mégis megkockáztatom,
gyönyörű lett. Igen, az Astra TwinTop csodaszép.
Ahogy a monitoron
nézegetem a fotókat, már nem látom a csodát, de élőben, higgyék
el, egészen más volt. Az orra sportos és lapos. A hatalmas
macskaszemeket a
Speedsteren
láthattuk először, de még ma is szépek és agresszívek. Az ajtók nem
annyira nagyok, mint általában a kétajtós modelleknél, a tető vonala
azonban kupéhoz méltó módon, meredeken zúdul le, amitől persze a hátsó
ablakok nem nagyobbak, mint a Kispolski pillangóablakai.
Az Astra TT formatervét nem lihegték túl, de tettek egy díszcsíkot
ide, egy szép lámpatestet amoda, kicsit játszottak a fény-árnyék
effektekkel, és összehoztak egy olyan kasztnit, ami
kenterbe veri a rivális francia iskolák munkáit, ráadásul a kupé
éppoly elegáns, mint a kabrió.
A TwinTop tehát jól vette az első és legfontosabb akadályt. A
szépség azonban nem minden, a kényelem és a használhatóság is számít. A
hátsó ülésekkel szemben ebben a kategóriában senki nem támaszt komoly
elvárásokat. Az Astrában elfér négy ember, ha a tengerparti
üdülőhelyről kell bekocsikázni a városba, de
hosszabb úton kétszemélyes. A csomagtartó is csak kupé
üzemmódban nagy, bár a kabrióban is marad 234 liter űr a pakkoknak, ami
két személynek nagyjából egy hét nyaralásra elég, utána mosni, ne adj'
isten, vásárolni kell.
Nyitott tetővel 110 körül jön el az a pont, ahonnan már nem
egyértelműen jó érzés kabriózni, de
igazából még 180-nál sem elviselhetetlen a helyzet, és ha kicsit
emelt hangon is, de lehet beszélgetni. A kupé 130-nál válik egy kicsit
zajosabbá. A szél kezd beáramlani a réseken, de ha felhangosítjuk a
hifit, egy csapásra megszűnik a probléma.
Háromféle motor állt rendelkezésünkre a tesztúton, a 140 lóerős
1,8-as, a 200 lóerős, kétliteres turbó és a 150 lovas 1,9-es
turbódízel. Általános infók helyett mélyedjünk hát el a
részletekben.
Astra TwinTop 1.8 TWINPORT ECOTEC
Érdekes választás volt a szervezőktől, hogy
pont a szerényebb teljesítményű változatok virítottak sportos,
tűzpiros színben. A fekete ülések piros betétje tovább erősítette a
hatást, a tesztautó külalakja komoly teljesítményt sugallt. Még a
könnyűfém felnik is ezeken az autókon voltak a legagresszívebbek.
Ez a modell 11,8 másodperc alatt van százon. Az Opel aktuális
egynyolcasa már 140 lóerőt tud, maximális nyomatéka 175 Nm. Nem rossz,
és nem is gyenge motor, de
a kabriókat mindig szanaszét pótmerevítik, amitől persze jól
meghíznak. A több mint másfél tonnásra duzzadt testet első és
második fokozatban még egészen könnyedén megmozdítja az ECOTEC, de
harmadikban már nem sok tartaléka marad. Teljesítménymaximumát magas,
6300-as fordulaton adja le, tehát egyfolytában ki kell nyomni a szemét,
ha nem cirkálni akarunk.
Mindennapi használathoz azonban bőven elegendő ennyi erő, és mint
tudjuk,
a kabriós nem az az elvetemülten őrjöngő fajta - nem keverendő a
roadsteressel -, kinyitja a tetőt, felveszi a napszemüveget és a
baseballsapkát, élvezi a napsütést és a motor nyers, sportos hangját,
és örül az életnek. Még jobban örülne, ha az ötsebességes váltó egy
picit pontosabban járna.
Astra TwinTop 2.0 Turbo ECOTEC
Az ezüst turbónak nagyon jól álltak a barna bőrülések.
A varrás makulátlan, a két szín jól mutat együtt, a külcsín
tökéletes összhangban van a belbeccsel. Bátran kijelenthetem, hogy a
tesztautó a valaha létezett legszebb, legelegánsabb Astra.
A TwinTop kétliteres turbómotorját az
OPC Astrából már
ismerhetjük, igaz, ott 240 lóerős.
Ehhez a modellhez azonban bőven elég a 200 ló és a 8,9
másodperces gyorsulás. A nagy tömeg miatt a nyitott Astra nem vészesen
gyors, de ez inkább előnyére válik. Az erős motor élvezetessé teszi az
autózást, közben mégsem kell olyasmivel szembenézni, ami esetleg
meghaladná egy átlagos úrvezető képességeit.
Ebben a modellben már van Sport gomb, ami feszesebbé teszi a
futóművet, és közvetlenebbre állítja a kormányzást meg a gázreakciót.
Az Astra TwinTop
még sport üzemmódban sem nyújt klasszikus értelemben vett különleges
vezetési élményt, mégis jó vele autózni. Ez alatt azt értem, hogy a
kormányzás, a futómű és a menetdinamika nem kivételes, de a dizájn meg
a nyitott tető az erős motor és a sportos beállítás nélkül is hatásos,
így meg aztán különösen, vagyis végső soron a turbó Astra TwinTop
mégiscsak különleges vezetési élménnyel kecsegtet.
Astra TwinTop 1.9 CDTI ECOTEC
Őszintén bevallom országnak-világnak,
nem szeretem a dízelmotorokat. Képes vagyok rá, hogy objektíven,
saját ligán belül értékeljem őket, különbséget tudok tenni jobb és
rosszabb között, de szeretni egyiket sem tudom. Az Astra motorját,
igaz,
más néven, de már
ismerem. Erős és kulturált, a 150 lóerő és a 320 Nm nemcsak számokban,
a valóságban is meggyőző, ráadásul a CDTI egy-két vetélytárssal
ellentétben sohasem akar lefulladni.
Én mégsem tudom szeretni. Nem tetszik a dízelmotorok karaktere,
hangja, nem tehetek róla. Tudom, hogy autós-újságíróként kutya
kötelességem lett volna ezt is kipróbálni, de valahogy
képtelen voltam összeegyeztetni a hedonizmust, az élet szeretetét a
spórolással. Megelégedtem hát kollégáim egybehangzó,
elégedettségtől sugárzó beszámolóival, és inkább megint egy turbót
választottam, hogy kiélvezzem a nyitott tető, a napsütés és a tökéletes
minőségű hegyi szerpentinek nyújtotta lehetőségeket.
Sajtógaléria
Aki további részletekre kíváncsi, ne
hagyja ki sajtófotó-galériánkat.
Kattintson ide!
További cikkeink
