A hetedik változat

Próba: Ford Focus CC - 2006

2006. október 6., péntek 09:23
A Ford Toszkánában mutatta be a Focus-család legújabb tagját, a nyitható tetejűt. Jobb, mint vártam. Sőt: jó.

Rablás a reptéren

Még életemben nem utaztam sehová a Ferihegy 1-es terminálról, mindig csak a 2-esről. Most viszont a Ford bérelt jetjével utaztunk (ezzel hurcolták hat héten át az újságírókat a grossettói reptérre, mi a lengyelekkel az utolsó előtti csapat voltunk, a görögök zárták a sort), ami a kisgépes terminálról indult. Úgy terveztem, kimegyek egy félórával hamarabb, keresek valami közeli helyet a kocsinak. Ferihegy 2-n valami 5500 forint naponta az őrzött parkoló, gondoltam, hiába innen mennek a fapados járatok is, ez sem lesz sokkal olcsóbb, inkább megállok valahol a közelben egy utcában.

Ez sajnos nem jött össze. Szerdán reggel indultunk, kedd este kaptam egy telefont, hogy egy offline kollégát is ki kéne vinnem, aki egy tesztautót hoz be nekünk a szerkesztőségbe, aztán pedig repül velem focusozni. Sajnos ez a kolléga nem számolt azzal a valóban egyáltalán nem közismert ténnyel, hogy Budapesten reggelente dugó van, így elkésett, mint a fene. Még így is simán kiértünk, de a félórám odaveszett, kénytelen voltam a reptéri őrzött parkolóban megállni.

Ami 7200, leírom betűvel is, hétezer-kettőszáz forint naponta. Tíz négyzetméter aszfaltért.

Nagy divatja van mostanság a hajtogatható merevtetős CC-knek. Jómagam eddig kettőt vezettem, a Peugeot 307-es és a Renault Megane kupé-kabrió változatát. Nagyon menők, kúlok, trendik és ütősek, de egyiket sem akartam megtartani. Az sem tetszett, ahogy a szépen varrott bőrök, a krómkeretes műszerek elütöttek a lényegében változatlanul hagyott alsó-közepes alapok tucatautósságától. A nyeklés-nyaklás pedig, különösen a Renault esetében, kissé rémisztő volt, a kasztni, a belső minden kanyarban széthullni érződött. Az Astra TwinTop állítólag jóval merevebb, de abban még nem ültem.

A Focus más, ez számomra határozottan a kéne kategóriába esik. A formáról lehet vitatkozni, némely kollégák furcsán néztek rám, amikor a tesztút után a vacsoránál kijelentettem: nekem ez jobban tetszik a franciáknál; de hát tessenek megnézni a fotókat: nem szép? Nincs benne semmi modorosság, erőltetettség, ez nem egy presztízsmodellnek látszani akaró meghámozott alsó-közép, hanem egy nyitott Focus. Tetszettek a részletek is, a krómkeretes hűtőmaszk éppúgy, mint a hátsó krómdíszlécbe nyomott F O C U S, vagy az oldalindexek helyére pattintott kis FOCUS-plakettek. És a hátsó lámpa is, ami a 9 3-as Saabéra hasonlít, de ez nem baj, meg az ajtók feletti krómdíszléc is. Meg a felnik. És a ködlámpák. Meg minden, kivéve az antennát, ami hülyén és zavaró szögben mered fel a szélvédő fölött. Zavaró a csomagtérfedél alatti ujjnyi vastag illesztési hézag is, de az autó akkor sem rossz.

Német olasz barátság

A Focus CC a 2004-es Vignale koncepcióautó gyakorlati megvalósítása, Pininfarina tervezte, és akár a StreetKa, ez is ott is készül nála, Olaszországban. Ahogy Gunnar Herrmann, a Focus termékvonal igazgatója fogalmazott, "komoly kihívást jelentett összehangolni a két különböző vállalati kultúrát" a termékfejlesztés és a gyártásszervezés folyamatában. Hát el is tudom képzelni, gondoljunk csak bele: németek és olaszok próbáltak megegyezni abban, milyennek kell lenni egy jó autónak. Kár, hogy nem szivárgott ki valamelyik ottani értekezletről is egy jó kis hanganyag, meghallgatnám.

Bizonyos szögekből nézve persze optikailag kissé farnehéz, mint a többi CC is, hiába, kell a nagy puttony, amibe el lehet dugni a tetőt is, meg még 248 liter ezmegazt. Ezzel együtt majdnem annyira tetszik, mint mostoha-ikertestvére, vagy hogy is mondjam, a Volvo C70. (Talán akad, aki nem tudja: a Volvo S40/V50 Focus padlólemezre készül, a C70 pedig az S40 alapjaira.)

És belül sem rossz. Nincs túldizájnolva, sőt, talán túl átható is egy ilyen divatautóban a szokásos fordos komor unalom, de szépek a kárpitok, jól harmonizálnak a direkt a CC-hez alkotott színek, nagyon tetszett például a padlizsánlila fényezéshez illesztett padlizsánlila műszerfalborítás. Az anyagok nem kellemetlenek, a kezelőszervek funkcionálisak, a műszerek egyértelműek. Jó az ergonómia (az üléspozíciót a CC-ben két centivel a mezei Focusok alá süllyesztették), remek a kormány fogása, szépen szól a rádió. Inkább használati tárgy, mint műalkotás, kell kicsit vezetni, hogy megszeresse az ember, de utána már nem érti, miért nem kedvelte azonnal.

Alig pár zavaró dolgot tudtam kilistázni a kabinban. Nem igazán kényelmes, kicsit szűk, mégis csúszkálós az ülés. Csúnya a váltó karja a benzinesben. És tehettek volna valami pléht a pedálokra, a műanyagtaposók kiábrándítóak - ha lenézünk a kormány alá, akár egy húszéves Sierrában is érezhetjük magunkat.

Magam mögé tekintve (181 centi) nagy összegekben fogadtam volna, hogy nem fogok tudni beülni és visszahajtani az első ülés támláját. El is buktam volna, ugyanis de. Nem mocoroghatok túl sokat, térdem és a támla közé nem fért be egy ujjam se, de pár órát talán kibírnék itt. A fejem aggasztóan kilóg az övvonal fölé, az elöl ülőkre zavaróan, de óvólag ráhajló szélvédőkeret pedig innen már nagyon messze van, de jó érzés tudni, hogy ha borulna a CC, a hátsó fejtámla mögül kiugrana két támasztóelem. Azért inkább boruljon erre a helyre a szélfogó homálya.

Öt hidraulika-munkahenger, három villanymotor, tizenegy szenzor és 29 másodperc kell a tető kinyílásához, becsukásához. Elbillentjük a gombot a középkonzolon, és úgy tarjuk, amíg meg nem halljuk a nyitás vagy zárás végét jelző bippet. A folyamatot a műszerfalon a két nagy óra közti kis egysoros LCD-n egy állapotjelző kíséri. Nyitáskor balról jobbra szaporodnak a négyzetek, ahogy egyre kabrióbb lesz a CC, záráskor jobbról balra fogynak, ahogy egyre kupébb. Az elektrohidraulikus szerkezet gyakorlatilag csak álló helyzetben működtethető, nem lehet menet közben tetszelegni vele, és kívülről, kulcsról sem működtethető.

Két motorral próbálhattuk ki az autót. A kétliteres, 145 lóerős benzinest vezettem először. Jó kis pörgős motor, majd' hétezerig forgatható, és elég nyomatékos is (185 Nm) a másfél tonnához, kifejezetten élvezetes volt vele a kihúzatgatós kanyargás Toszkána 007-filmekbe illő hegyi útjain. Mindössze egy dolog keserítette az élményt: a váltó. Hogy csúnya a kar, az a kisebbik gond, viszont nem nagyon szereti megtalálni a hármas és ötös fokozatot.

A 136 lovas, 320 Nm-t tudó kétliteres dízel hatsebességes váltója sokkal jobban sikerült, mint a benzinesé. Pontos, könnyen kapcsolgatható, mégis határozottan klattyan be mindig a helyére. A sebességfokozatok kiosztását is jól eltalálták, jól jönnek egymás után az alsóbb traktusban, és nagyon tetszik, hogy a hatodiknak száz alatt nincs semmi értelme, ellenben igazi gázolajspóroló sztrádafokozat.

A dízel hangja nem zavaróan kerregő, nincs kiábrándító rezonancia sem. Ha valaki úgy dönt, nem akar 9,6 liter benzint elégetni száz kilométerenként a benzinessel (különben ez is meglepően kevés volt ahhoz képest, amit vártam), hanem sok hajtós, taposós szerpentinen, némi országúti andalgással és pár kilométer végsebesség-próbáló autópályával (a dízellel 190 nyitott tetővel) inkább maradna a 6,9-nél, nem jár rosszul vele. A Focus CC létezik 1,6 literes, százlovas benzinmotorral is. Remek lehet, el tudom képzelni.

A Focusok igazi erőssége, a precíz futómű és a direkt, szintén nagyon pontos kormányzás a CC-ben is megmaradt, sőt: a futómű egyes elemei az ST-ből származnak. Kupéként a csavarodási merevség kétszerese (1169 kNm/rad) a nyitott tetős állapotnak (678), de még kabrióként sem idegesítő, főleg nem érezhető, hogy tekeregne a vas.

Állítólag 53:47 arányban oszlik meg a súly az első és a hátsó tengely között (a tető nyitása-csukása mindössze 17 kiló átterhelődésével jár), de egy kihalt körforgalomban tesztelve nagyon egyértelműen alulkormányzott volt az autó. Annyira, hogy be is kukkantottam a motortérbe, és valóban, a motort, főleg a benzinmotort jócskán kitolták előre az első tengely elé. Ha a Focus CC nem is szlalombajnok, nagyobb tempónál, szerpentinen élvezkedve azért igazán kellemes, biztonságos, de sportos jószágként viselkedett, szívesen csikorgattuk is a kanyarokban az erre egyébként talán túl hamar kapható Continentalokat, szegény helyiek nagy örömére.

Ford Focus CC - 2006

A Focus CC vcalamikor jövő tavasszal érkezik meg a magyarországi szalonokba, áráról egyelőre semmit nem tudni. Németországban már kapható, 1,6-os motorral 23 ezer, kétezres benzinessel 25 ezer, kétliteres dízellel 27 ezer euró (forintban kb. 6,3 és 7,4 millió) körüli ártól. A Trend felszereltség az alap, már ez is minden földi jóval (légkondicionáló, mp3-as CD-s hifi, fűthető ülés, automata villanyablakok); az opcionális Plus csomag négyküllős, gombokkal dekorált kormánykereket és szélfogót tartalmaz. Van még egy Sport nevű pakk is, 17-es kerekekkel, háromküllős bőrkormánnyal, morcosabb lámpákkal, és persze a szokásos Ford-csúcs, a Titanium, csak a nagyobb motorokhoz, bőrüléssel, villamosszékkel, dupla klímával, hasonlókkal.

Ja, a cím. Hetedik, mert: háromajtós, ötajtós, kombi, szedán, ST, C-MAX, és most a CC. Önnek melyik kéne?

Címkék:

A Totalcar címlapjáról ajánljuk

Fillérekért osztják a családi Daciát

Fillérekért osztják a családi Daciát
A Lodgy, amelyben elég hely van hét embernek, ugyanannyiba kerül majd, mint egy Suzuki Swift.

Törésben verhetetlen

Úttalan utakon kószáltunk vele, és az összkerék­hajtást csak kíváncsiságból kapcsoltuk be. Volt még benne tartalék, csak a raklap hiányzott a platóról.

Gonoszabb lett a 7-es BMW

Csaknem a teljes motorválasztékot lecserélték, most már van háromturbós kivitel is.

Négyes BMW jön, már jövőre?

Nem pont olyan, ahogy korábban gondoltuk, de sportos lesz, és nem is nagy.

Meghalt a vétlen motoros

Előzött, pedig jött a motoros: a miskolci
férfi belehalt sérüléseibe.