Vannak autók, melyeken átok ül. Mégane CC tesztautónkat korábban rommá törték egy bemutatón, három hónapig gyógyult. Késő novemberben kaptuk meg, egy métert sem tudtam kabriózni vele. A teszthét során váratlanul úgy begyulladt a szemem, hogy alig láttam, a kocsit az utolsó napon, szakadó esőben tudtam csak lefényképezni.

hirdetés

A második generációs Mégane
három- és
ötajtós
változatának
kacsapopsijával sokan máig nem bírtak megbékélni. A
négyajtós olyan
semmilyenke, fenekén kimondottan csúnya kényszermegoldásokkal. A
Scénic és a
Grand Scénic
űrhajó, nem autó - ennek megfelelő formai megoldásokkal. A Mégane CC
viszont egyszerűen csudaszép.

"Tetővel diszkrét, kitárva csábító." A Renault magyar honlapjáról
zsákmányolt szlogen első fele hülyeség, már megbocsássanak.
Ez az autó tetővel sem diszkrét, két okból sem. Egyrészt csukott
állapotában is utánafordult mindenki. Másrészt a szélzaj sajnos akkor
is zavaró, ha zárva van az - egyébként nagyon impozáns és felhőtlen,
borús időben felhős szabadságérzetet nyújtó - üvegtető.

Hogy csábító, az viszont tagadhatatlan. A motorháztető sajátos
hullámzása és a morcos lámpák jól mutatnak szemből. Az ék formájú
vonalvezetés a vicces kis háromszög-indexszel és a szépen elfogyó
tetővel, a keret nélküli ajtókkal jól mutat profilból. És Isten
bocsássa meg nekem, de a CC fenekét bizonyos szögből már-már
corvette-esnek látom. A csomagtérajtó izgága élei, a csodás
lámpatestek, a süllyesztékéből világító pótféklámpa a rajta trónoló
hetyke antennával - tökéletes.

Elátkozott autók

Vannak a Mégane viszonylag ártalmatlan kellemetlenségeinél
súlyosabb átokkal sújtott autók is. 1914. június 28-án Ferenc
Ferdinánd és felesége egy Graf & Stift Phaeton típusú
autóban üldögélt, amikor Gavrilo Princip agyonlőtte őket. Az
autó következő tulajdonosa, Potiorek tábornok megőrült, az
autót utána használatba vevő szerbiai kormányzó egy balesetben
elvesztette fél karját. Később egy svájci autóversenyző
használta - amíg egy falnak ütközés során meg nem halt. Az
autót megjavító műhely tulajdonosa barátaival megjáratta kicsit
a rendbehozott gépet, a társaság meg is halt egy frontális
karambolban. Később is zajlottak az események, az autóban
összesen tizenhárom ember halt meg.

James Dean Porschéje sem hozott szerencsét azokra, akik
kapcsolatba kerültek vele. A színész 1955. szeptember 30-án
karambolozott az ezüstszürke Spyder 550-nel - meghalt. A roncs
elszállítása során ráesett egy szerelőre, akinek eltört a lába.
Az autó néhány alkatrészét gyűjtők vásárolták meg. A motor két
orvosé lett, egyikük meghalt autóbalesetben, másikuk súlyosan
megsérült egy másikban. Az autó kerekei közül kettőt egy másik
rajongó vásárolt meg és saját kocsijára szerelte. Nem sokkal
később defektet kapott, súlyosan megsérült. A Porsche maradék
romjait egy autószalonban állították ki elrettentésül. Az
autószalon leégett. Amikor az autót ismét kiállították,
lebillent az állványról és ráesett egy látogatóra.

<
>

Amilyen csinos kívül, olyan szürke belül a CC. Persze nagyon
elegáns az elektromosan nyíló két kis hátsó háromszögablak, az extra
bőrülés, meg a háromküllős bőrkormány, meg a fémhatású burkolat a
középkonzolon és az ugyanilyen gyűrűk az órák körül - valahogy mégsem
állt össze az egész. A műszerfal lágy gömbölydedsége kifogástalanul
belesimul egy alsó-közép autóba (Mégane), de túl szelíd egy nagynevű
márka exkluzív sportmodelljébe (Coupé-Cabriolet).

Tesztautónk ráadásul Dynamique felszereltségi szintű, azaz
manuális klíma és kazettás magnó éktelenkedik a műszerfalon.
Magunk között szólva egyikkel sem lenne semmi bajom, de hát a mai
kínálatból akkor se tűnne ki a kocsi, ha kétzónás automata légkondi és
sokcédés csúcshifi lenne benne, láttunk már ilyet sokkal kisebb
autókban is.

A felszereltséggel amúgy nincs baj, a CC-k alapvetően jó
infrastruktúráját mutatja, hogy az alapmotoros, 1,6-os autó legolcsóbb
(Authentique Plus, csak 1,6-os motorral) és legdrágább (Privilége)
kivitele között 450 000 forint a különbség. A mi dízelünk egy középutas
Dynamique volt, hat légzsákkal, ABS-szel, a már említett rádiómagnóval
és manuális klímával, sok elektromos kiegészítővel, 6 260 000
forintért. Ehhez jött még a bőrülés 400 000-ért, a
keréknyomás-ellenőrző, a tempomat, a motorosan visszahajló tükrök 160
000-ért, az ESP 200 000-ért és a xenonlámpák szintén
kétszázezerért.

A Mégane CC 1,6-os 115 lóerős, kétliteres 136 lóerős és kétliteres
turbós 165 lóerős benzinmotorokkal kapható. No meg azzal, amivel mi
kaptuk, az 1870 köbcentis közös nyomócsöves turbódízellel. A 120 lóerős
csúcsteljesítmény négyezernél, a 300 Nm-es maximális nyomaték
kétezernél jelentkezik.
A motor karakterisztikája a mindennapi életben szeretetre méltó,
indulásnál nem annyira nyomatékszegény, hogy lefulladjon, viszont lehet
pörgetni is, nincs drasztikus gyengülés a nyomatékcsúcs után. Azért van
jobb is a piacon, ezen valahogy mindig érezni, hogy dízel.

A hatsebességes váltó meglehetősen pontatlan,
a kar hosszú úton jár és maga is hosszú - cserébe a fokozatok is jó
hosszúak. 90-nél ötödikben 1900, hatodikban 1500 a percenkénti
főtengely-fordulatszám. 120-nál kétezret forog a motor, így nem csoda,
hogy az 1440 kilós autó hét liter körüli fogyasztással elszaladgált
vegyes használatban. Az autó egyébként 114 km/h-val szeret a legjobban
menni. Ha jártamban-keltemben úgy döntöttem, ez így jó, megvan az
utazótempó, ennyivel akarok menni, és rányomtam a tempomatra, mindig
pont 114-et mutatott a kis digitális kijelző a műszerfalon.
Érdekes.

Mára túlvagyunk azon, hogy a Mégane CC kettéhajló, majd eltűnő teteje
önmagában különlegesség legyen, túl sok ilyen autó van már a piacon.
Ezért készítette a Renault üvegből a tetőt, ahogy már említettem.
A Karmann által készített szerkezet látványosan, csendesen és
precízen működik, azt pedig, hogy rossz úton nyiszorog kicsit
itt-ott, hajlandó vagyok betudni a tesztautó hányatott előéletének. A
110-nél megérkező durva szélzaj viszont már inkább az üveg hatása. A
szépségnek ára van.

A steril csendnél sokkal-sokkal szívesebben vennék plusz húsz centit a
hátsó lábtérben. Enélkül a hátsó ülések felnőttek számára gyakorlatilag
használhatatlanok, sőt, még újkeletű utódom kis hordozóját is csak úgy
tudtam befeszíteni hátra, hogy a kedvesemnek fenntartott jobb első
ülést is a kényelmetlenség határáig előre kellett tolni.
Pedig a gyereknek még alig van lába, mi lesz, ha megnő? Cserébe
490 liter tér várja hátul a csomagokat, ami derekas érték egy
kabriótól. Igaz, ha tényleg kabriót csinálunk a CC-ből, csak 190
literes, szűk kis zugoly marad hátul.

A Mégane CC nagyon szép autó,
szívesen nézegetném a garázsomban - ha nem tartanám alapjában véve
röhejesnek ezt a teljesen eszetlen kategóriát. Sportos kinézetű
nyitható tetejű autó, ami nehéz, esetlen és szűk. Szóval részemről
inkább a
StreetKa, de ha teszem
azt megnyernék egy valóságshow-t és büntetésből ebből a géposztályból
kellene magamnak mindennapi autót választani, ezt vinném. Mert dízel és
szép.

Értékelés: A Peugeot 307CC-nek négyet adtam. A Mégane külseje és motorja többet, belseje kevesebbet ér. Mármint az én ízlésemnek. Vigye kánya, legyen ez is négy.

<
>