Használata során megszabadultam egy előítélettől. Kicsi, piros kabrió: valahányszor megérkeztem egy rokonhoz, ismerőshöz, vagy üzletfélhez, mentegetőzve szálltam ki a kocsiKából: nem, nem az enyém, csak tesztelem, hétfőn vissza kell vinnem, nyugi, szexuális prioritásom a régi. "Miért?" - kérdezték a rokonok, ismerősök, üzletfelek. "Nagyon helyes, sportos kis dög, gyönyörű, nekem is kéne egy."

hirdetés

A Total
Kar közönsége számára nem jelent újdonságot a kis fenevad,
hiszen
Karotta szaktárs jóvoltából egy újságcikk keretében, mi
több, tévéadás formájában is bemutattuk a Street
Ká-t - Sport
Ka nevű testvérével együtt. Jómagam egy hétnapos együttélés
tapasztalataival tudom kiegészíteni ki a játék-Fordról alkotott
képet.

A statiszti
ka szerint tehát a Street
Ka
nem csak a Gay Pride Day-n minősül elfogadott járműnek
meglett férfiemberek feneke alatt. Tényleg helyes: a meglett
férfiember (ha nagyon homofób, akkor azért csak a garázsban, zárt
ajtók mögött) örömmel simítja végig a Street
Ka oldalsó íveit, elismerően paskolgatja a széles tomport,
elgyönyörködik a 16 collos ragyogó krómfelnikben és hosszasan
szemez a szépre sikerült lámpatestekkel.

A meglett férfiembernek ehhez még annyi hozzáfűznivalója van, hogy
ha a gyár VALÓBAN azt szerette volna, hogy 182 centis, 95 kilós
egyének vessék rá magu
kat a Ford-kereskedések sales-eseire, mennydörgő
"Sztrít-Ká-Ta
ka-Runk" s
kandálással, akkor nyilván kissé feljebb helyezett öveket,
nagyobb lábteret és vagy mélyebbre engedett ülést, vagy magasabbra
húzott szélvédőkeretet al
kalmazott volna. A Kispolski óta ez az első autó, amelyben
rendszeresen bea
kadt a lábam ebbe-abba hirtelen fékezés előtt,
sebességváltásnál zavart a saját térdem és görnyedve kellett ülnöm,
hogy kilássak a napellenző alatt.

Míg egy Kispóknál soha, a Street
Ká-nál gyakorlatilag egy nap alatt megszoktam mindezt:
elvégre egy go
KArtnál sem elsősorban a kényelemért fizetjük be azt a
párszáz forintot néhány körért. A Street
Ká-t vezetni ugyanis éppolyan, mintha go
Kartoznánk.
Négy kerék a négy sarokban, ülés középen az aszfalt felett pár
centire, direkt kormányzás, gyors gázreakció, hatásos fék - és
kívánságra bármikor készséges keresztbefordulás, szóval a vezetés
élményének letisztult párlata.

Érthető a 195/45-ös gumi erre az autóra: kevesebb tapadási
felülettel a jó munkásember egy kanyarban sem állná meg, hogy ne
broadside-oljon. A hűtött első tárcsák annyira jók, hogy észre sem
vesszük: hátul csak dobok vannak.
Amiben a
Kispók egy kicsit
jobb, az a hátsókerékhajtás, de higgyék el, a Street
Ka elsőkerékhajtásos létére annyira jól irányítható
kormánnyal és gázzal-gázelvétellel, hogy ez szinte nem is hiányzik.

És sok
kal erősebb is. Bár az 1599 köbcentis, nyolcszelepes, 5500
1/min-nél 95 lovas, 4250-nél pedig 135 Nm-es DuraTec-motor nem egy
pörgős Hi-Tec vadállat, azért az Euro-4 mellett a
Ka hajtására is megfelel: mindig elegendő nyomatéktartalé
kai vannak a Street
Ka meglódításához. Ráadásul ennek prezentálására szinte
bármelyik fokozatban képes:
a váltó kimondottan rövid (100-nál még ötödikben is 3200-at,
155-nél 5000-et pörög), a fokozatok áttételei szépen követik
egymást - a
kapcsolás élménye pedig kőkemény sportautókéhoz fogható.
Magyarul: az autó megy, mint a golyó. Pininfarináék is megérezték
ezt, és tettek rá egy lapáttal: az egyszerű vasrúdra egy hívogatóan
fénylő alugömböt raktak fogantyúnak, amit ha egyszer megragad az
ember, el sem igen engedi többé. Ha a kulisszát nem ta
karná el egy helyes kis bőrszoknya, már-már Ferrariban
éreznénk magun
kat.

A Street
Ka
tankolás tekintetében is sportautósan viselkedik: egyfelől
jóleső érzést nyújt machósan felülről beleállítani az autóba a
töltőpisztolyt, ahogy például az F1-ben csinálják a nagyok,
másfelől ezt az érzést igen gyakran megtapasztalhatjuk. A tank a
roadsterezés hagyományai szerint igen csöpp: a 40 liter alig 500
kilométerre elég. A vegyes átlagfogyasztás a gyár szerint 7,9 liter
benzin 100 kilométerre: mi sok országúttal, némi vadulással egyszer
kereken 8, másszor 8,15 litert mértünk. A végsebesség a rövid váltó
miatt 173 km/h, ebből 160-at magunk is tanúsíthatunk, a 12,1
másodperces 0-ról 100-ra gyorsítás pedig érzésre - megint csak a
rövid váltó miatt - sokkal kevesebb. Azért nem kevesebb a
valóságban is, mert kettesben a motor már 80-nál leszabályoz.

Amiben egy Street
Ká-zás még egy go
Kartozásnál is jobb: ebben is nyitott tetővel, a motor
brummogását és a levegő áramlását szűretlenül élvezve ökörködhetünk
-még bukósisak sem kell! Persze az élet nem (mindig) méznyalás:
néha esik az eső, dugó van, vagy autópályán kell százkilométereket
letudnunk, esetleg haza kell vinnünk a hó eleji nagybevásárlást:
egy rendszámmal ellátott autót azért általában mégiscsak
közlekedésre használ a tulajdonos. Erre a Street
Ka már csak sok kompromisszum megkötésével al
kalmas.

100 felett jelentőssé válik a szélzaj, elkezdi elnyomni még
a négy darab brutális, inkább hátmasszírozásra, mint minőségre
hajtó ovális kétutas hangsugárzót is. És ami a leginkább furcsa: a
Street
Ka nagy sebességnél nem funkcionál tökéletesen nyitott
országúti autóként: a szél elsüvít az oldalablakok mellett és
ravaszul visszabújik a pilóta jobb, illetve az utas bal fülébe.
Uraknak usankában, hölgyeknek kendőben ajánlatos nyitott tetővel
autópályára merészkedni.

A szép és jól tartó, fűthető bőrülésből, a bőrkönyöklőre
támaszkodva, a bőrkormányt markolva
zavaró végigtekinteni a tömegmini
Ka ordasan olcsó műanyagain és nyomkodni a kopogós,
mégis hajladozóan lágy ágyazatban nyugvó kezelőszerveket. Bár a
kasztni merevségével semmilyen probléma nincs, valamitől mégis
folyamatos surlódó nyekergés hallatszik az utasoldali ajtó
környékéről. Az viszont egyenesen vérlázító, hogy a "Pininfarina"
feliratú krómküszöböt átlépve a profin megtervezett tetőmechanikát
behajtva szemünkbe ötlik a fényezés sérülése, melyet a
mégsem-olyan-profi tetőkeret okoz ezen a csaknem hatmilliós autón.

A 214 literes csomagtér jól pakolható és
kisebb kirándulásokra, óvatos vásárlásokra megfelel. Defekt
esetén sem kell kipakolni: a pótkerék az autó aljára került.
Végszükség esetén a tető becsukásával még egy csomagteret kapunk: a
ponyva búvóhelye is feltölthető ezzel-azzal vagy 100 liternyi
mértékben. Egyéb kis vackokat a hihetetlenül silány, a tesztautóban
csak zsebkendő begyűrésével rögzíthető fedéllel megvert
kesztyűtartóba rejthetünk, egy pénztárca, telefon, vagy óra pedig
elzárható a két ülés között elhelyezett kis rekeszbe. Ez a rekesz
rejti egyébként a csomagtér mechanikus nyitására szolgáló
kulcslyukát is.

Egy 3650 mm-es kisautónál rafinált biztonsági berendezésekre van
szükség a piaci elvárások teljesítéséhez. A StreetKa
alapértelmezésben négy légzsákkal szerelt, van benne jó vastag
bukócső és üzemanyag-elzáró szelep nagy baj esetére, valamint
tudatosan tervezett, merevített biztonsági utascella. Nem csoda,
hogy a kocsi egy tonnánál is többet nyom. A Ford lopásvédelemről is
gondoskodik: immobilizer, kis elvihető kódpálcika a rádión,
valamint a világ leghalkabb riasztója védi a Street
Ká-t.

A StreetKa általunk tesztelt "Elegance"
verziója 5.859.000 forintért vihető haza. Aki lemond a hatlemezes
CD-tárról, klímáról, fűthető bőrülésről és az állítható magasságú
utasülésről, 630.000 forintot spórolhat. Vigyázat, rosszindulatú
megjegyzés: a Mazda MX5 alapára 5.099.900 forint. Bár a csomagtere csak
144 liter.

Értékelés: Teljesen célfüggő. Nő, bár inkább pasivadászathoz 5,
sítúrához ˝.