Merjünk kicsit álmodni!

Teszt: Fiat Fiorino Qubo 1.3 JTD - 2008

2008. november 3., hétfő 02:19
Tudom, vannak, akik éheznek. Meg hogy bezzeg annak idején a Trabanttal is be tudta járni a család Európát. Mégis azt mondom– vessenek bár a mókusok elé –; ez a minimális méret, minimális teljesítmény, amivel kiegyeznék két gyerek apjaként. És nem is érezném úgy, hogy sok kompromisszumot vállaltam. Hiszen praktikumban a Qubo bőven többet ad a minimálisan elvárhatónál.

Mi a fenéért nem készül sokkal-sokkal több személyautó tolóajtóval? Honnan ered az a tabu, amely szerint az 1007-es Peugeot-n és a Mazda5-ön kívül MPV kategória alatt csak teherautókból berhelt félig-meddig személyautókban élvezhetjük a sikló nyílászárók örömeit? Hol van az megírva, hogy egy gyereküléssel szükségszerűen össze kell verni idővel az ajtók élét, a falcokat, vagy hogy a parkolóban időről időre ujjunkat kocsink ajtaja és a szorosan ránk parkolt bunkóprosztótahó kocsija közé szorítva lehessen beszállni az autóba?

Ezekre a kérdésekre egyelőre nincs válasz. Van viszont helyette egy újabb személyesített haszon alternatíva a tolóajtók szerelmeseinek, ezúttal a kisautók méret- és a kompakt kocsik árkategóriájában. Illetve több is van, de itt és most a Fiorino Qubóval foglalkozunk.

Ugyanaz más emblémákkal

A Citroën Nemo, a Peugeot Bipper néven árulja a PSA és a Fiat együttműködésének gyümölcsét. A legnagyobb különbség a dízelmotorokban keresendő: a franciák az 1,3-as, 75 lovas JTD helyett saját 1,4 literes HDI-jüket építik be az apróságokba. (A benzines változat ugyanaz: 1360 köbcentis nyolcszelepes négyhengeres, hol 73, hol 74, hol 75 lóerős katalógusértékkel.) Nagy különbség nincs, bár a 30 newtonméterrel, hét lóerővel gyengébb, csigát égető nyolcszelepes motor még komótosabban viszi a süteményeskocsit, mint a 16 szelepes macskaüzemű dízel.

A franciák még csak haszonjárműként, belemezelt oldalfalakkal jártak nálunk, de őket is árulják két üléssorral. A Nemo listaára benzinmotorral 2,54, dízellel 2,94 millió forint. A Bipper Tepee 2,99, illetve 3,39 milliótól indul. A Fiorino Qubo belépőjegye a legdrágább, 3,15, illetve 3,65 millió forint.

A fentiekből még nem látszik, mi drágább, mi olcsóbb, az alapárakhoz ugyanis nagyon eltérő alapfelszereltség tartozik (például csak a Fiat kínál alapáron két tolóajtót). Nézzünk hát egy-egy manuális klímás, két légzsákos, CD-s rádiós, centrálzáras, villanyablakos, ötajtós dízelpéldányt: a Fiat 3,925, a Peugeot 3,9, a Citroën 3,625 millióra jön ki.

Na, ebből már látszik, mi olcsóbb, mi drágább.

Személyautóknál gyanúsan szándékosnak tűnik, hogy minél több drága, javíthatatlan cuccot építenek minél előbbre: hadd keletkezzen egy apró koccanásnál is izmos szervizszámla. (Renault 19-, Renault Mégane-tulajok például jó, ha tudják, hogy a motorvezérlő elektronikát a váznyúlvány elejére szerelték a leleményes gallok.) A Fiorino viszont haszonjárműnek készült; márpedig aki pénzt akar keresni, jobban ügyel a technikai részletekre autóvásárláskor. Ezért koccanáskor nem is nagyon sérülnek a Qubo nemesebb szervei.

Egy kis kocka, akkora állal, amekkoráról Cseh Laci , de még Michael Phelps is csak álmodhat. A hatalmas állnak négy oka van. Egyrészt az aktuális Fiat-PSA haszonjárműveknek ez egyfajta közös ismertetőjegye, márkaidentitást ad a kocsinak. Másrészt jó agresszív lesz tőle az egyébként vicces, komolytalan autócska. Harmadrészt jót tesz a legázolt gyalogosok egészségének, ha kemény fémélek helyett egy nagy, puha műanyagba ágyazódnak be. Negyedrészt pedig védi a kényesebb részeket.

A Fiat mindig elemében van, ha kisautót kell tervezni. Az alap-Fiorinóból is látható élvezettel kreáltak divatos, látványos – gyűlölöm a szót, de most nagyon kifejező – trendi ruhakiegészítőt. Számomra a kompozíció csúcsa az élénkzöld fényezés mellett légies, a hátsó konzoltól még messze kinyúló tetőkorlát. (Feláras extra, persze.)

A Qubo odabent már közel sem olyan lenyűgöző, mint kint. Egyszerű, kisautós anyagok, formák, kezelőszervek; teherautósan lapos kormány, magasan álló, lefelé taposandó pedálok. A feláras, agyonformázott kormány és a váltógomb – mindkettő bőrborítással – kifejezetten kilóg az összképből.

Ugyancsak fura a kissé indusztriális környezetben a hangvezérlés gombja. Ha megnyomjuk, ugyanazt a sírból szóló asszonyt halljuk, aki a minap a Mitóban is megrémisztett. Jobb nem is foglalkozni vele, ha telefonálni akarunk a kihangosítóval, maradjunk csak a gomboknál.

Elöl-hátul egész jól el lehet férni a kocsiban. Felfelé hihetetlenül, hosszirányban kellően sok a hely – széltében viszont kicsit szűk az autó. Vállban néha szorít. A tolóajtók praktikumáról nem akarok már többet ömlengeni, aki nem hiszi, mennyivel könnyebb velük az élet, járjon utána.

A csomagtér térfogata 330 liter: kisautónak nagy, kompaktnak kicsi. Plafonig rakva, a hátsó üléssort kihajítva 2,5 köbméter is lehet a raktér mérete. Hűazannya!

Az 1,3-as dízel 75 lóerősre beállított változatával épp el lehet közlekedgetni a forgalomban, de különösebben intenzív élményeket ne várjunk a csöpp motortól. Kivétel persze, ha meggondolatlanul fordulunk ki egy látszólag még messze lévő pótos Ifa elé. A motor kétezres fordulat alatt ugyanis nagyon erőtlen – azt viszont mintha sose akarná elérni, ha alapjáratról kezdünk gyorsítani. Gyorsan menni nem jó a Qubóval, száz fölött már nagyon idegesítő a menetzaj. Leginkább városba való; persze évente párszor azért el lehet vele menni kirándulni. De közép- vagy hosszú távú ingázáshoz nem ajánlom. Étvágy: vegyes üzemben, taposva hat liter fölött, kímélve az alatt.

A Qubo és ikrei önmagukban rendkívül ötletesek: icipici teherautóból varázsolt teljesen vállalható családi közlekedési eszköz, okos. De van még valami, amitől végképp elkészültem.

A csomagtartó oldalában – felárért, naná – van egy kis tölthető lámpa. Ami kivehető, zseblámpaként használható. Na most ilyet már láttunk nagyobb, drágább kocsikban nemegyszer, de azokban, ha kivettük a lámpát, magunkkal vittük a csomagtér világítását is. A Qubo ennél okosabb: a zseblámpa teste körülölel egy másik fényforrást. Ugyanarról a kábelről kapnak áramot, de ha ki is vesszük a pilácsot, nem lesz egyből sötét a raktérben.

Népítélet

Legyen ön az első, aki a Quboról ír!

Jó kis autó ez, csak kicsit drága, mint a fene. Az áráért (3,17 az alap benzines, 3,9 a Dynamic dízel listaár, 4,185 a metálos, MP3-as, bőrkormányos tesztautó) igen sok egyebet is adnak. Urambocsá’ erősebb, fullos dízel Logan kombit , hét üléssel. Vagy, hogy házon belül maradjunk: négy milláért már nemhogy Grande Puntót (3,9 a Sport 90 lovas, 1,3-as dízellel), Lineát (3,9 a 90 lovas dízel, 3,85 az 1.4 T-Jet Dynamic, nem kevés extrával), de 120 lovas 1,4-es turbó Bravót is ad a Fiat. És azok is szépek, ha nem is annyira aranyosak és praktikusak, mint a tolóajtós Qubo.

Fiat Fiorino Qubo 2008 Dynamic Fiat Fiorino Qubo 2008 Dynamic

A Totalcar értékelése:

Ilyen kis helyre ilyen praktikus autót építeni: ejha! Bazi drága, nem is megy, de a tolóajtók komfortja – családosok tudják, miről beszélek – sokat jelent a családi kisautók paradox kategóriájában.

Népítélet:

  • Kényelem
  • Teljesítmény
  • Megbízhatóság
  • Szerviztapasztalat
  • Fenntartási költség
  • Ennyire szerette

A Totalcar címlapjáról ajánljuk

Sok szerencsét! Külföldön

Sok szerencsét! Külföldön
Talán nincs is jobb példa arra, mennyire marginális, kicsi piac a miénk, mint a Hyundai i40cw. Már az árát is úgy lőtték be, hogy biztosan ne veszítsenek rajta. Ezzel meg is ásták a sírját idehaza.

Szétrobbant blokk, szétrobbant remények?

Mekkora szívás! – Romjaimba roskadva ültem
a motor előtt a sámlin, a garázsban.