2008.05.01. 12:40
203 hozzászólás

Az úgy volt, hogy a feleségemnek kell egy autó, mert a sors az agglomerációba vetett bennünket. Nincs mese, kell egy autó neki. Kisgyerek van, húsz kilométer Budapesttől, messze a bolt, messze az orvos, messze a család, kocsi nélkül nehéz egy féléves gyerekkel.

Felállítottuk a kritériumokat, hogy milyen kocsira van szükségünk:

Szerintem legyen viszonylag nagy, automata váltó, légkondi, ABS és vagy ASR/ESP vagy fronthajtás. Az asszony nagy csomagteret és biztonságot preferálta a gazdaságos üzem mellett.

Közös feltétel volt az üthetőség, tehát ha kicsit súrlódik, reped, görbül akkor ne zokogva hívjon fel, csak úgy simán.

Elkezdtünk gondolkodni, hogy mi is kellene neki. Felmerült a Mitsubitshi Space Wagon, Space Runner, de annyira reménytelenül szétütöttek voltak a számunkra elérhető ársávban, hogy erről letettünk. Felmerült a Hyundai Sonata kilencvenes években gyártott változata. Ezekkel tele vannak a hirdetési portálok, van belőle jócskán, automatás is akad, ami ugye vételi szempont volt. Végül mindről kiderült, hogy valami van: nem vált szépen, rohad, törött volt, eszi az olajat, hengerfejes, gázos. Ezek hálaistennek a telefonban kiderültek, nem kellett odaautókázni több száz kilométert, hogy fény derüljön rájuk.

Elkeseredve nézegettem a hirdetéseket, amikor eszembe jutott Balázs Viktor és Csikós közös tippje a Családi Autóról: Toyota Camry. Elkezdtem böngészni ezeket, az asszonynak már három kiválasztottat mutattam meg.


Elindultunk szombaton, hogy autót veszünk, elmentünk az első hirdetésre, 60-70 kilométer a városból, észak felé. Bazilika is van ott. Előtte két telefonszámról két eladóval egyeztettem, hogy milyen az autó. Sajnos sok dolog nem derült ki róla a telefonban: a szélvédő repedt, felette a tető teljes szélességében rozsdás, a bőrülés kiszakadva, a három literes motor úszik az olajban, a bal hátsó sárvédő körül rettenetes rozsda. És végül: az autón körben legkevesebb 250 mikronnyi fényezés, néhol 600. A próbát követően tettem rá egy bizonytalan vételi ajánlatot, a kiírt ár 40%-át javasolva, de nem kérték a pénzt.

Szívem szerint kifizettettem volna a benzinpénzt meg az időnket velük. Csalódottan távoztunk a W-vel kezdődő nevű használtautó szalonból. Egy újabb érv legyen ez mindenkinek.


Ebéd után (csülök, remek volt) elmentünk egy másik hirdetésre, ahol egy magánember szeretett volna túladni a Camryjén. Az autó nehezen indult, recsegett-ropogott a futómű, és nem működött az ABS. Biztos akkor romlott el. Az autó amúgy nagyságrendekkel jobb volt az elsőnél, szép volt a bele, de nem tettem rá ajánlatot a futómű és az ABS hiba miatt.

Teljesen el voltunk keseredve. Ebből nem lesz autó. Ma biztosan nem. És akkor beugrott a harmadik versenyző. Nem volt nálam a száma, gyorsan felhívtam édesapámat, keresse ki a netről. Kikereste, felhívtam.


Második tulaj, az első a főnöke volt. Magyarországi, folyamatosan szervizelve, kicsit horpadt itt-ott, de műszakilag rendben van. Cserélve minden feszítő, szíj, görgő miegyéb, rendesen időben. rákérdeztem az előbb látottak hibáira, de nemleges volt a válasz mindre. Fellelkesültem. Még ott a telefonban tettem rá ajánlatot, a kikiáltási ár alatt 200 ezer forinttal. Nem fogadta el egyből, azt mondta, hogy körbefotózza, elküldi a friss képeket és beszéljünk akkor.


Megjöttek a képek. Megnéztük és úgy gondoltuk, hogy jó lesz. Kis rábeszélésre elfogadta az árat is. De ugye délután 5 óra van, a kocsi meg Békéscsabán.


Sebaj, én úgyis csak messze veszek autót.
Odaérve hamar túlestünk volna az üzleten - mert valóban egyben volt az autó -, ha meglett volna a törzskönyv. Biztos anyunál. Ott meg is lett végül. Hajnali háromra 500 kilométer vezetés után már otthon is voltam új büszkeségünkkel, a kicsit ütött-kopott, de jó műszaki állapotú, 2.2-es, 1995-ben gyártott Toyota Camryvel.


650 ért jó vétel volt?