Két Lotust vezettem egy napon
Soha a büdös életben nem vezettem még Lotust. Egyszer beültem egy Elise-be, de csak egy szalonban. Csodálkoztam, milyen szűk, álmodoztam egy sort, aztán kiszálltam. Tegnap viszont csoda történt. Ki kellett mennem a Hungaroringre, ahol a magyar gyorsasági mezőnye edzett éppen. Ahogy sétáltam a boxok mellett, egyszer csak megláttam a kis narancssárga szörnyeteget.
Burkus Egonnal, a GFS Motorsport vezetőjével jóban vagyok, mégis majdnem leesett az állam, amikor a kezembe nyomta a kulcsot. – Vidd csak el, fotózd le, én most nem érek rá – mondta sietősen, és már el is tűnt valami versenyautó belsejében. Én meg ott álltam kezemben egy igazi, hús-vér Lotus Exige S kulcsával.
A brutális hátsó szárnyra ebben az autóban tényleg szükség van
Az a baj, hogy képtelen vagyok visszaélni a bizalommal, szeretettel meg effélékkel. Rajzolhattam volna fánkokat az aszfaltra, pöröghettem, foroghattam volna, mehettem volna keresztül-kasul a Hungaroring hatalmas belső parkolójának betonplaccán, de képtelen voltam rá. Óvatosan elgurultam a célomhoz, körbefotóztam a járgányt – egyébként már a fotózása is komoly élvezet – aztán csendben visszavittem.
Igazi, puritán sportkocsi
Tulajdonképpen nem tudtam meg többet az autóról, mint anno a szalonban: borzalmasan körülményes a ki és beszállás. Később elképedve láttam a saját két szememmel, hogy egy kábé két méter magas ember is képes bepréselni magát a volán mögé, sőt önerőből ki is tud kászálódni, igaz, a jelenet valami cirkuszi mutatványra hasonlított leginkább.
A motor hűtője elöl van, ez az intercooler
Később érkezett egy Europa is. A szerelők rám néztek, és – mivel egyedül én nem voltam olajos – megkértek, hogy pattanjak bele a világos bőrülésbe, és guruljak le vele a trélerről. Legurultam, aztán beparkoltam vele. Ez volt életem második Lotus-hoz fűződő autós élménye. Fa váltógombja volt a legszebb váltógomb, amit életemben láttam.
Az Europa belül szebb, mint az Exige, kívül nem
Ezzel azonban nincs vége a történetnek. Egon mondta, ha van kedvem, visz néhány kört a pályán az Exige-dzsel. Volt. Hogyan is utasíthatnék vissza egy 220 lóerős kompresszoros motort és egy 4,3 másodperces gyorsulást. De az Exige S jobb volt, mint amire számítottam. Iszonyatosan megy – üresen mindössze 935 kiló –, brutálisak a fékei, nagyon gyors a kanyarban és még a jobb egyből is lehetett érezni, milyen precízen irányíthatja a sofőr a fenekét a gázpedállal.
Nem tudom, ültem-e valaha olyan utcai autóban, ami az Exige-nél jobban emlékeztetett a versenyautókra, de nem hiszem. Kiderült, a kocsi azért van a Hungaroringen, hogy népszerűsítse a jövőre induló Exige Kupát, ahol a gyárilag becsövezett, versenyfutóművel ellátott Exige Cup versenyautók – darabja 10M + Áfa – küzdenek majd egymással, melyek a becslések szerint valamivel több, mint kettő perc alatt érnek majd körbe az aszfaltcsíkon.
A két Lotust, amit én is vezettem – hehe – egész hétvégén meg lehet nézni a Hungaroringen, de érdemes kimenni mindenkinek, aki kedveli a gyorsasági autósportot. A küzdelem még sok kategóriában nyílt, az első hely sorsa az utolsó futamokon fog eldőlni. Aztán csak tavasszal láthatjuk újra a Seatokat, Porschékat, BMW-ket.
