Környezetbarát Camry
December 24-e délelőtt van. Az ablakok belül párásak a készülő karácsonyi ebéd lakásszerte gomolygó gőzétől, a gyerek kipakolja a konyhaszekrény aljából a létező összes csörömpölésre alkalmas dolgot és a padlón huzigálja őket. A feleségemnek szikrázik a szeme a dühtől - amit jelen helyzetben tulajdonképp megértek - hiszen a díszítés és segédkezés helyett inkább Önöknek szolgálok a holnap reggeli beigli mellé olvasnivalóval. De rendes asszony ő, meglátják hamar.
A Camryről rég nem írtam, csak gyűlnek gyűlnek a fotók a telefonomon, a számítógépen, sokfelé. Szóval ott hagytuk abba, hogy megjelent róla egy teszt, amit a használat első néhány hónapja alapján megélt tapasztalatok mondattak. Nagyon kellemes autó, ezt tartom most is, de azóta néhány dolog változott, hogyismondjam: testreszabódott.
Még a nyáron volt, hogy elmentem egy villanyászhoz vele, és kiszedettem úgy másfél kilométer vezetéket, mert furcsa dolgokat produkált. Az eredmény az lett, hogy a teljes műszerfalat lebontottuk, kikerült belőle két darab teljes Nokia kihangosító szett, egy régi riasztó (egy még így is maradt), és lett rajta fényszóró a jobb oldali lámpában is. Meg került bele rejtett kapcsoló az asszony bosszantására. Erről készítettem néhány képet a telefonnal. Íme:
Így nézett a művelet megkezdése után tíz perccel a Camry.
Ennyi takarólemezt és burkolatot kellett leszerelni a művelethez.
A kijövő drótok egyik kupaca. A képen elrejtettük a teszt képei között még az eredeti helyén látható telefontartót.
És a másik kupac.
De tulajdonképp nem ezért írok, ez csak egy gyors összefoglalás volt az eddigiekről, amik a vétel óta megtett több, mint hatezer kilométer alatt történtek. Ami viszont ma történt, az.
Nemrég megkért az asszony, hogy forduljak meg az autójával, nekem mégis könnyebben megy így befagyott ablakokkal. Feltárom az ajtót és mit látok:
Az autó telis tele szórva - mit szórva TÖMVE! - a szelektív hulladékgyűjtőbe való cuccokkal. Najlonzacskó, tejeskarton, tejesdoboz, üdítős és ásványvizes flakonok százai. Épp csak beülni lehetett, a frissen vásárolt soktízezres biztonsági gyermekülést (ami egyébként mindkettőnkek vérző végtagsérülést okozott az első napon) is alig tudtam betenni. Amikor kérdőre vontam, hogy mégis mi ez, azt mondta, hogy a hidegben nem büdösödik a cucc, itt tartja és amikor megy a közértbe, akkor odafelé kidobja a szelektívbe.
Biztos igazat beszél, mert ma megint megkért, hogy forduljak meg, amit örömmel és készséggel teljesítettem, és egy másik hatalmas szeméthegyet találtam az autóban. Nem lepődnék meg, ha a jövő héten a fenyőfa és az ajándékok csomagolását is ott látnám viszont:
