Mit nekünk a Gripen!

2009.01.26. 15:21
115 hozzászólás



Turbódízel volt valamikor. Motorcsere után már csak szívó

A garázs jó dolog. Alkalmat ad a barátokkal való találkozásra, összehozza az ismeretleneket, rengeteg móka, kacagás színhelye és nem utolsósorban szabadon lehet káromkodni, anyázni egy-egy beteg megoldás, konstrukciós hiba és persze saját hülyeségünk miatt. Együtt a barátokkal.

Tény, hogy Csikós kollégához mérten még éppen csak kezdő betegek vagyunk, nemrég utaltak be csupán, a gyógyszeres kezelés még elég, de a szánk már habzik, szemünk betegesen csillog. Levegőben lóg az elektrosokkos kezelés.
Nem ez volt az első eset, hogy betegen jött valami a klinikára, hiszen vezetékeltünk már Trabantot (3 óra), gyógyítottunk állólámpás Mercedes hőgombát (5 perc), de mindeddig legtovább ez a Svéd Ökör maradt mozdulatlan.

 
A szívás körvonalai már lassan kirajzolódtak

Mielőtt elborzadnának a galéria satnya képei láttán (a fény is kevés volt és a meleg is, mivel a garázs nem fűtött) azért elmesélném az elősztorit. Viktor két éve szerzett jogosítványt és első autónak valami biztonságos, igénytelen, egyszerű és olcsó autót szeretett volna, amin alkalomadtán szerelni is megtanul Tegyem hozzá gyorsan, hogy megvolt a lehetősége sokkal erősebb és modernebb autóra, de neki ez kellett. Meg is találták a turbódízelből lett 740-es dízelt, kevés pénzért (200 ezer forint), sok hibával, olyan állapotban, hogy más sikítva menekült volna tőle. Naná, hogy azonnal megszerette, beleborított egy kis pénzt, lett az autónak futóműve, fékje, vizsgája. A soros hathengeres mindenes Volkswagen-blokk 80-81 (illetve amennyi maradt) lóereje nem csábít száguldozásra, nem is szereti ha kínozzák, közlekedni viszont elég, enni sem kér sokat és ha odafigyelnek rá, évekig elketyeg még.


Jobb oldalt bújik meg a házi overdrive-kapcsoló

Első autónak tökéletes. Lepusztult és leharcolt ugyan, nyomaiban azonban még emlékszik a boldog szép napokra, hely van benne bőven és kényelmes még ma is. A négysebességes, overdrive-al szerelt váltóval sincs gond, csupán az overdrive kapcsolója adta fel a harcot, ezt az előző tulaj a mindenkori buhera ékköveként egy billenőkapcsolóval pótolta a műszerfalon. Csodás.


A halálból kellett visszahozni a döglött akut

Ment is a vén rettenet gond nélkül, lógó kárpittal és belekkel, de mindig. Koccantották jobbról-balról, de nem fájt senkinek sem igazán, egy filléres elsőautónál?

Aztán egy szép napon megszűnt a töltés, pillanatok alatt lezabálta az akkumulátort és természetesen leállítás után már nem indult. Feltöltötték és utolsó erejével rágurult az aknára. Akkor még nem  sejtettem, mennyi ideig is marad ott. Szerencsére volt kéznél két használt generátor, ezek közül az egyiket el is vitte gazdája felújítani, elhintve magját a későbbi szívásnak. Hamar meg is lett, és egy hétfő este, olyan tíz óra körül, neki is zuhantunk a pár perces munkának.


Egy igazi csatakos, leharcolt vén igavonó

Gyakorlottabbak tudják, hogy a pár perces munka milyen könnyen tud egy többórás káromkodó-maratonná fajulni. Ennél a pontnál még gondtalanul másztunk be az autó alá, akasztottuk a stekklámpát és pillanatokon belül kinn is volt a halott generátor homorúra kopott szénkeféivel. Sebaj, itt az új, minden pontosan passzol, csatlakozók a helyükön. Közben töltöttük a halott akkut, izzításkor így is hat volt környékére esett le a feszültség, így a totális átfagyást kerülendő megittunk még egy bögre meleg teát, tudtuk, hogy minden jó lesz, nem kell kapkodni. Cucc a helyén, nemsokára pöcc-röff és kész.


A magyar találékonyság finomlisztje, a kerti csap. Így adta ki

Éjfél elmúlt már, mikor eljött az igazság pillanata. Izzítás, krahácsolás...állj! Mi ez a hang? Na hogy az a....(ide képzeljenek sok nyomdafestéket nem tűrő szókapcsolatot). Elkúrtuk, elvtársak. Az installáció tökéletes, a generátor jó, a gond mindössze annyi, hogy míg a régit egy ékszíjtárcsa forgatta, addig ezen kettő van. Klímának tán vagy volt dupla ékszíjas is? Fene tudja. A két tárcsa és a hozzájuk tartozó hosszabb tengely viszont épp elég volt ahhoz, hogy a hűtőventilátor lapátjai súrolják és félő volt, hogy esetleg eltörnek. Nem, így semmiképp nem maradhat.

Reszeljünk le a lapátokból? Nem, az milyen megoldás már? Hamar munka sosem jó, későre jár, autó marad, mindenki megy haza lefeküdni. A két generátorból kéne egyet összehozni, akkor jó lesz. Két napra rá el is készült a hibrid, persze az éjszaka kellős közepén ki is lett cserélve, a töltés visszajött, győzelem. Ekkorra már mindannyian náthásak voltunk, örültünk neki, hogy a csótány hazacsúszik végül.
De nem. A garázsbejáró időközben teljesen lefagyott, és persze orral álltunk be a hátsókerekes autóval. Hamu nincs, homok sincs, megint késő este van és hatodszori nekifutásra is maximum a kapuig jutottunk. Tegyünk alá szőnyeget, én majd beülök a csomagtartóba, csak kijön!

Ekkorra már borzasztóan röhögtünk, éreztük, hogy nem szabadulunk meg tőle ma sem. Aztán mikor maga alá gyűrte az öreg szőnyeget és füstöt okádva elkezdte égetni, már a könnyem is csorgott a nevetéstől. Még szerencse, hogy a szomszédok messze vannak, így nem látták, ahogy a hülye ül egy csotrogány csomagtartójában és hangosan nyerít, miközben szőnyegdarabok röpködnek kifelé a mindent beterítő füstből. Startol az ólom Gripen!

Na majd holnap, hozunk hamut...
Várom már a nyarat, mi lesz itt ha összejön a pár hülye, úgymond autószerelés okán? Jó dolog a garázs, mondtam már? Hát még ha az embernek vannak hasonlóan lökött barátai...
Istenem, most beszéltem Zolival, kedd este átjön szilenteket cserélni. A többiek is ott lesznek...

Önök szerint jó választás első autónak egy ilyen dízel Volvo?

Hirdetésblokkolóval néznéd éppen a Totalcart, és ettől mi éhen halunk.

A TC olvasása ingyen van, de a működtetése nem: szerzőink és családjaik táplálkoznak, és ami fontosabb: rendszeresen tankolnak, pénzért.

Kérjük, engedélyezd a TC-n a hirdetések megjelenítését, vagy ellehetetleníted a működését annak, amit épp olvasni szeretnél.