Végre rozsda a sok lakk között

2009.04.10. 15:50
83 hozzászólás


Az egy négyzetméterre jutó cifrázott kocsik aránya jelenleg itt a legmagasabb az országban. Fényes festések, felnyalt lakk, légecsetes minták, nyitott motorháztetők alól kikandikáló óriási légszűrők. Az árusok pakolnak, a kiállítók fél szemmel a másik portékáját lesik, fokozódik a konkurenciaharc, vagy mi.

A retinámat kaleidoszkópként zavarták meg a sosem látott színek: kifejezetten megnyugtató volt rálelni az éppen megérkező cultosokra. Az ő autóik mellett csend van, nem dübörög a basszus. A verdák nagy része csinos pasztellszínben szerénykedik, a maradék egy picit harsányabb – a stílus a lényeg, éppen ezért nincsenek formai túlkapások.

Az eddig látott autók után megdöbbentő volt meglátni a kiállítás legrozsdásabb autóját, a patkány stílusban készült VW bogarat. A teljes karosszéria rozsdásítása legalább annyi munkát igényelt, mint egy jó festés, nem úgy van az, hogy kirakom az udvarra, dolgozzon csak az esővíz.

A cultosok felé sandítók arcára kiült a döbbenet, volt aki mosolygott, valaki szemében meg ott sötétlett az undor. A szőnyeg bolyháig leültetett rőt kocsi valóban tájidegen itt, éppen ezért izgalmas. Szépsége a részletekben rejlik, alaposan kidolgozták a megjelenését. Az unalmas szimmetriát azonnal megbontja a balra tolt sárga ködlámpa, a tetőn ellensúlyoz a felpókozott gyerekbicaj. A farára feltűzött múzeumi síléc már csak kedvesség így áprilisban. Pár méterre a bogártól ott áll a magyar cultosok dísz-skodája, a bugyikék S100. A harmonika csomagtartón szörfdeszka; ez az, ami egykor nem díszített cseszkó autót.

Egy még nem működő büfé asztalánál foglaltam helyet: itt van konnektor a gyengélkedő laptopnak. A terem vége ez, jól szemmel tarthatom a két főkaput, ahonnan a kocsik érkeznek. Mögöttem csak a kis szolgálati ajtók vannak, ezen járnak ki-be a Hungexpo saját technikusai.

Az előbb hátulról két munkaruhás férfi érkezett, leültek egy pillanatra. Beszélgetésüket nem hallottam, de ahogy elmentek mellettem, egy magvas gondolatfoszlányt kaptam el: „Kukoricapempő, kopasz pina nem kő...”, majd megindultak egy csapat tébláboló hosztesz felé. A kerékpárjuk viszont itt maradt furcsa kontrasztnak – a cultosok már nagyon bámulják, ebből üzlet lesz, érzem.

Hirdetésblokkolóval néznéd éppen a Totalcart, és ettől mi éhen halunk.

A TC olvasása ingyen van, de a működtetése nem: szerzőink és családjaik táplálkoznak, és ami fontosabb: rendszeresen tankolnak, pénzért.

Kérjük, engedélyezd a TC-n a hirdetések megjelenítését, vagy ellehetetleníted a működését annak, amit épp olvasni szeretnél.