Élményautó gombokért

2009.07.24. 14:55
194 hozzászólás

Na jó, ha éppen nem is gombokért, azért meglehetősen olcsón. Jómagam pár hónapja találkoztam a locost-autókkal egy meg nem nevezett pécsi költővel folytatott beszélgetés után, aki épített volna egy gyerek gokartot a remek kartbuilding.net-en található tervek alapján.

Szóval a locost-mániát Ron Champion indította el még 1996-ban, amikor megjelentette nagy sikerű Build your own sports car for as little as £250 című könyvével. Persze Champion nem amatőrként osztotta az észt, már 1963-ban Colin Chapmannel karöltve építették versenyautóikat ezért nem is csoda, hogy a Lotus 7-et vették alapul, ami már annak idején is egy nagyon olcsó élményautónak készült.

Nem sokkal utána – olajként a tűzre – jelent meg a Haynes gondozásában Chris Gibbs hasonló könyve a Build Your Own Sports Car: On a Budget, amely lényegében ugyanazt a témakört járta körül kicsit más megközelítésben. Már független hátsó kerékfelfüggesztéssel számolt a De Dion helyett, a terveket CAD-ben készítette el, foglalkozott a megfelelő bukócső elkészítésével és persze a modernebb, befecskendezős motorok beszerelésével is. Donorként könnyen hozzáférhető, hátsókerekes autókat javasolt mint pl. a Sierra, a BMW E36 vagy a Mazda MX-5 melyek szinte minden részegységét felhasználta.

A két remek könyv otthoni buherátorok és önjelölt autóépítők ezreit mozgatta meg világszerte és a Seven replikákat készítő apró cégek is ráharaptak, sőt, rengeteg új vállalkozás jött létre a világ olyan szegleteiben, ahol nem okoz gondot a forgalomba helyezés ill. a versenypályáig eljutás. Fórumok és klubok alakultak, sikeres és sikertelen konstrukciók születtek, lényegében egy remek közösség jött létre, hajlott a szögvas, röpködtek a szikrák a csővázak körül, törtek a kezek-lábak. Ez egy ilyen sport, a biztonság kérdését ne nagyon firtassuk.

Az építők többsége természetesen saját honlapon osztja meg tapasztalatait és magát a technológiát a többiekkel, ilyen az orlandói Jim McSorley vagy a brit Rob Lane, akik különböző motorokkal, más-más módon, mégis ugyanazt építik: egy használható élményautót.

Persze a 250 fontos határ már az első könyv címében is csak egy imagináris vonal volt, ennél azért többe kerül, már csak az alapanyag is, de még mindig elfogadható határokon belül maradnak a költségek, ha jó donort találunk, akkor tényleg kevés pénzünkbe fáj, feltéve, ha az építéssel eltöltött időt nem számlásítjuk.

A locost aranyszabályok egyszerűek és meghökkentőek is egyben:

- a vázat használt acélból építeni új helyett
- saját kezűleg megformázni az orr-részt és a kerékjárati íveket üveggyapotból
- a donor üléseit, vagy használt üléseket építsünk be újak helyett
- a műszeregységet, kormányt és felnit is a donorból vegyük
- árnyalathibás, rosszul bekevert, leárazott festéket vegyünk
- kukázzunk használható alumínium lapot a roncstelepen a motorháztető számára
- a donor tetőlemezét használjuk fel a padlólemez elkészítésekor
- a fényszórók házát rozsdamentes salátástálból készíthetjük el

Tucatnyi alkalmas donorautó fetreng szanaszét a telepeken és ne mondja senki, hogy az olyan emberek hazájában, akik szarból üzemanyagot képesek filléres beruházásokkal előállítani, ne lenne meg a találékonyság, potenciál és akarat az ilyen járművek építéséhez. Mert megvan, hiszen tudjuk, készültek itt egész elfogadható Seven-replikák, sőt, hivatalosan forgalomba is lehetett őket helyezni. Valamikor, tán igaz sem volt. És ha a forgalomban nem is, azért egy Locost Bajnokságban sokan szívesen részt vennének. Kéne építeni valami ilyesmit. Az észtek megoldották. Lada, BMW, Audi alapokon, akár kerti locsolócsővel is. Van kedve valakinek?

Hirdetésblokkolóval néznéd éppen a Totalcart, és ettől mi éhen halunk.

A TC olvasása ingyen van, de a működtetése nem: szerzőink és családjaik táplálkoznak, és ami fontosabb: rendszeresen tankolnak, pénzért.

Kérjük, engedélyezd a TC-n a hirdetések megjelenítését, vagy ellehetetleníted a működését annak, amit épp olvasni szeretnél.