Meglehetősen unalmas dolog egy szerkesztőségben ülni egész nap, hisz mindenki a billentyűzetet üti – ilyenkor a legjobb fejek sem beszédesek. De néha kicaplatunk a konyhába, csak egy kávéért, egy pohár vízért, beszélgetni öt percet. Ma összesen kétszer voltam kint, és mind a kétszer láttam egy-egy autót megpördülni az Árpád hídról levezető felüljárón.
Hozzátartozik a dologhoz, hogy Óbudán ma szinte egész nap esett, igaz, csak úgy tessék-lássék. Elered, eláll, így az aszfalt nedves marad. Nem nagyon, épp csak annyira, hogy a rárakódott port szépen feláztassa. Márpedig ez a legrosszabb: az esővízből és porból álló nyálkás réteg csaknem olyan síkos, mint télen a jég – ilyenkor nem segít, ha az ember rutinból dinamikusan tolja el a verdának ebben a tempós kanyarban az ablak alatt, mert az történik, ami ma ezzel a három szerencsétlennel.
Az elsőt sajnos, nem tudtam dokumentálni, mivel a telefon az asztalon maradt, a fényképezőket pedig elzárva tartjuk, pedig az volt az érdekesebb. Egy olyan hosszú Opel furgon pördült 180 fokot, hogy a két sávon megfordulni is alig tudott. Nyilván sietős volt a fuvar, hát nyomta neki – nem kellett volna. Másodszor viszont épp a Csikóssal merengtünk valami fontos kérdésen, céltalanul bámészkodva kifelé az ablakon, amikor besodródott elénk ez a Peugeot, már farral előre, szabályosan lekoccantva a szalagkorlátot. Sajnos fényképezni már itt is csak akkor tudtam, amikor hősünk fordulni kezdett, de a lényeg azért látszik: nem vidám dolog keresztben forgolódni egy forgalmas felüljárón. Ha tolatott volna, csak egy sávot tartott volna fel, így a szemünk láttára majdnem kialakult a kétsávos tömegkarambol.
Aztán lementem egy sütiért, és az alatt jött a harmadik eset: egy román daciás talált el valakit iszonyatosan hátulról, de a többiek szerint csak az látszott, hogy egy nagy csattanás után egy bőgő motorú, leszakadt orrú Solenza vánszorog le a felüljáróról. Hogyan fogja megcsináltatni szerencsétlen? Ehhez a román határig nemigen akad alkatrész. És ez csak az a három eset volt, amelyeket sikerült elcsípnünk, csak ebben az egy kanyarban szinte óránként csapja magát oda valaki, hol jobban, hol kevésbé. A csörömpölést az íróasztal mellől is hallani.
A szájbarágós tanulság nyilván az, hogy tessenek figyelni az aszfaltot: ha száraz, vagy jó vizes, akkor tapad a gumi, de ha csak ilyen fényes, nedves, akkor érdemes visszavenni egy picit. Nagyobb bajt is csinálhatunk, mint egy repedt hátsó lámpa vagy lepattant fényezés, ha nem mi irányítjuk az autót.
További cikkeink
