Dorog-Pilisvörösvár-Budapest egyetlen óra alatt

2015.04.30. 11:34
79 hozzászólás

Teszt: Volvo 7700 helyközi csuklós

dsc04535.jpg

 

Mi lenne ebben az őrültség? Eleve nem nekem kell vezetni, ez már önmagában el kell hogy adja a helyközi autóbuszt. Ennek ellenére mindenki, akinek megemlítem, hogy busszal megyek, úgy néz rám, mintha legalábbis az Iszlám Államhoz kívánnék csatlakozni, és ezt most kivételesen nem is nagyon túlzom el.

Ezen az Esztergom-Budapest viszonylaton további előny, hogy nincs más: a párhuzamosan futó vasútvonal építésekor a lopás annyi humán erőforrást igényelt, hogy magára a vasútépítésre nem igazán maradt ember. Ennyi idő alatt a kínaiak mágnesvasúttal kötik össze Afrika két szélét, nagyjából ennyi pénzből, mi viszont inkább túlterheljük a buszokat. A kötött pályát valahogy jobban szeretem, vonaton valahogy még ácsorogni is jobb, de ha nincs, nincs, beállok a dorogi gyógyszergyári megállóba.

dsc04534.jpg

Kezdetnek a navigáció rögtön kiválóan vizsgázik: amikor felszállok, és kérek egy jegyet Budapestig, a sofőr kedvesen felvilágosít, hogy ez a kesztölci járat, és amelyik nekem kell majd, az egy sárga színű, szép nagy busz lesz. Ez igen, interfész a javából. Visszamászok a megállóba, és a mainflingeni atomórához képest mindössze egy perc késéssel meg is érkezik, ami nekem kell. Tényleg szép sárga, de jó nagy is: 18 méter hosszú, és utasok nélkül is közel van a 17 tonnához. A Volánbusz 2007-ben állított rendszerbe huszat, valamennyit a pilisi régióban.

Utasok pedig mostanában bőven vannak, de azért itt a start közelében még vasárnap délután is le lehet ülni. Az ülések elég hitványak, egyébként ebben a műfajban az üléseknek is megvan a saját típusnevük: ennek Ster 6 MZ, és 52 van belőle. A kárpitok anyaga és mintája megfelelő, mármint amennyit látok belőlük az utasoktól, az ülőlap és a támla tömör, mint a nagyon sportos Audikban. Az ülőlap nagyon rövid, a comb alátámasztása egyenesen nevetséges. Persze ha valaki szemben ül velünk, úgyis csak lábujjhegyen férünk el; az ablak melletti ülésen legalábbis kilátástalan volna egy telitalp, annyira limitált a lábtér.

 

dsc04528.jpg

 

Ha egy testesebb néni ül az ember mellé, akkor a tesztelő aktív szókincse mindenképpen gyarapodik, én például kizárt, hogy valaha leírtam volna a seggtér szót, de az ember már csak ilyen: ami van, természetesnek vesszük, nem becsüljük meg, esetleg még szavunk sincs rá. A biztonság nem kifejezetten volvós. Biztonsági övek nincsenek, és bár fejtámlám van, tehát egy ütközés elvileg nem is viselne meg annyira, ugyanakkor a velem szemben ülő srác megvan vagy 80 kiló, és nem tudom, a becsapódás előtt mennyire lassulnánk le, de szerintem akkor is megölne, ha csak 30-cal vágódna hozzám.

dsc04530.jpg

Az ablakunkhoz jár vészkalapács, és szinte közvetlenül felettünk a tető is tartalmaz egy vészkijáratot, de a buszbalesetes tudósítások közül egyetlen olyan motívumra sem emlékszem, hogy „aztán faszányosan kimásztunk a vészkijáraton, és megmenekültünk”. Bár lehet, hogy az én hibám, hogy a buszközlekedésbe bele van kalkulálva, hogy mindnyájan megdöglünk, ha beüt a ménkü.

dsc04522.jpg

Rá kellett volna jönnöm a márkára, még mielőtt elolvastam volna az ablakmatricát, hiszen a futómű pontosan ugyanúgy ráz, mint a Volvo V60 T6 R, egyébként jól is megy, és több a henger is. Itt a busz hátuljában élvezhető a legjobban a 360 lóerős, 7,3 literes sor hatos Volvo turbódízel jellegzetes, haszonjárműves mormogása és vibrációja. A ZF automata váltó elég finoman kapcsol, a fordulatszám érzésre 1800 alatt maradhat, de a 10-es út amúgy sem a Nürburgring. Száguldozni nem lehet, de az egyenletes tempót sem támogatja a nagy forgalom, nem is tudom, miért rendelték ezeket a buszokat nyolc évvel ezelőtt tempomattal. A motorféknek nagyon jó lendkerekes autó hangja van, de kíváncsi lennék, mekkora tükörjég kell, hogy bekapcsoljon a kipörgésgátló, vagy az ABS.

Az utastársakat egyszerre nézegetni és hallgatni is lehet. A legváltozatosabb témák kerülnek szóba. Milyen érzés, amikor az ember szájáéba csusszan egy csomó trutymó az aloés üdítőből, milyen telefontokot kapni az aluljáróban, ki az igazi sportember – nagyjából otthon is ilyen, ha kapcsolgat az ember, csak itt nincs meztelen és törpe valóságsó, mint a Life Networkön, Kőbájker kedvenc csatornáján. Kinek melyik barátnője írta a szakdolgozatát, milyen tetoválást tervezel, egy napot, ami igazából egy mandala, vagy fordítva, a lényeg a szimbólum, és hogy van valami híres magyar tetováló csaj, aki szerepelt egy valóságsóban, vagy egyéb műsorban, ezt már nem értettem, de errefelé a rádión is elmegy néha a vétel.

dsc04529.jpg

 A kilátás az autókhoz képest pazar, majdnem teljes a körpanoráma. Ennél jobban csak traktorokból lehet kilátni, mert a traktor rendesen körpanorámás, itt meg a bal hátsó sarokban van egy nagy fekete lefalazás, gondolom a motornak. És a traktorban ha van is függöny, afelett magunk diszponálunk, míg ezeket napfény ellen össze-vissza húzgálják az utastársak, és úgy felejtik, így aztán sok érdekesről marad le az ember. Egyszerű, de nagyon hasznos volvós megoldások ide is jutottak, például a napsütés ellen hagyományos függönyökkel védekezhetünk, melyeket patentes műbőr szíjakkal baldachinozhatunk az ablakkerethez.

 

dsc04525.jpg

A pilóta jól vezet, dinamikusan húz be a körforgalomba, szépen ível, majd hagyja el az érintési pont leheletfinom érintésével. Nagyon sok Pilisssel kezdődő helyiségen haladunk keresztül, láthatjuk például látni a híres piliscsévi motokrosszpályát, melyen nemcsak végigmentem már egyszer a Tehénnel, de még tolattam is a legdurvábbik meredélyen, úgyhogy egyértelműen kellemes élmény. Autóból sosem tudom ilyen alaposan megnézni a magyar Makovecz-Roxfortot, a piliscsabai Pázmány Péter katolikus egyetemet, de végre azt a sok érdekes plakátot is nyugodtan kibogarászhatom a buszmegállókban, melyekből megtudom, hányadikán játszik Pilisborosjenőn a Kárpátia.

dsc04527.jpg

750 forint a helyközi busz erre a 40 kilométerre, nem beszélve arról, hogy ha nem valamelyik budapesti megálló közelébe igyekszik az ember, el kell még lőni egy aranyárban mért metrójegyet is. Utóbbihoz képest, ami 350 forint. Nyilván lehetne gazdaságosabban üzemeltetni egy Volánbuszt. Egyik barátom például dolgozott ott, és volt róla ipari kamerás felvétele, hogy a dolgozó egy kannával a telephelyen álló buszhoz sétál, megcsapolja a tankot, majd elsétál. A főnökség azon az alapon nem intézkedett, hogy a lopás nem bizonyítható, mert mi van, ha igazából hozott bele gázolajat?

dsc04531.jpg

Ár-érték arányban a buszjegy nekem nem tűnik igazán jónak. Én a Tehénnel ugyanezt nagyjából háromezer forintból csinálom meg, az hármasban majdnem ugyanott van. Igaz, nekem nyolc évvel ezelőtt kellett költenem két garnitúra gumira, évente olajcsere, biztosítás, adó, de szerintem ha egyszerűen csak pénzért vennék fel stopposokat, olcsóbban kihoznám. Könyörgök: ez egy csuklós busz, dízel motorral!

dsc04536.jpg