Mennyit kell egy 150 ezres autóra költeni?

2016.05.21. 17:46
85 hozzászólás

Szóba került már, hogy kéne egy autó, de konkrét lépéseket még nem tettünk, amikor az ismeretségi körben felbukkant egy Twingo. Kipróbáltuk, tetszett, olcsó volt, megvettük. Most egy év és 5000 közös kilométer távlatából visszanéztünk, hogy mennyibe is került valójában a 150 ezerért vett, húszéves kis francia.

Az autó 1995-ös volt, azaz a legkorábbi változat 54 lóerős „Dacia” motorral, elektromos tükörrel és ablakokkal, illetve központi zárral. Utóbbi már az előző tulajnál sem működött, maradt a kulcsos-gombos nyitás-zárás. Néhány pörsenés már volt a küszöbök elején, de még korántsem volt vészes a rozsdahelyzet. Hátsó kipufogódobot, új fékbetéteket és önindító-felújítást nem sokkal az eladás előtt kapott az autó. Az első szélvédő repedt volt, így annak cseréjével indult a közös kapcsolatunk.

A vásárlás után természetesen szerelőnél kezdtünk, csak, hogy tudjuk mire számítsunk. Mivel ezek a korai Twingók még láncos vezérlésűek, így az ilyenkor ajánlott új vezérműszíj-szett cseréje kiesett a tennivalók listájából, de azért így is volt mit csinálni. A szűrőkön és az olajon kívül vízpumpát, hátsó lengéscsillapítókat, hátsó rugókat és a vezérlés feszítőcsapágyát cseréltük. Az extralistát is bővítettük egy kazettás Blaupunkttal, amit még a VW T3-asomhoz vettem. A szerelőnk felhívta rá a figyelmünk, hogy a hűtő minimálisan ereszt, úgyhogy a következő látogatásig figyeljük a víz szintjét. Megjártuk vele Sopront négyen, megpakolva, 110-120 közötti tempóval az autópályán, a fogyasztása 6 liter alatt maradt. 120 fölött ugyan még bírja egy kicsivel, de ilyenkor már nagyon küzd a motor és a zaj is felerősödik.

Második körben a hűtőt, a futómű gumialkatrészeit, az első gátlókat és az első rugókat is cseréltük, mert kiderült, hogy ültetőrugók voltak benne, ezért az új hátsó rugók bekerülése óta amerikai stílusban, kicsit orra volt bukva a kocsi. Utána jött néhány gondtalan hét, de a júliusi, horvátországi nyaralásnak nem a Twingóval vágtunk neki, mivel pont volt családon belül szabad, klímás kocsi. Két hétig állt a ház előtt az autó, utána pedig nem akart indulni.

Pár alkalommal még tolással vagy bikázással sikerült életet lehelni bele, aztán már úgy sem. Betettem egy használt, de jó akkut, méregettem, de nem lett meg a hiba. Elvontattuk egy közeli autóvillamossági szerelőhöz, ahol annak rendje és módja szerint kulcsfordításra be is röffent. Persze az ördög nem alszik alapon kivittem a szerelőnkhöz, ahol kiderült, hogy a generátor zárlatos. Vettünk egy felújítottat, utána megszűnt a rettegés az indításkor.

A tél beköszöntével kapott két új gumit téli gumit előre (a hátsó télik jó állapotban voltak), így biztonságban, és az autó nyújtotta komfortban vágtunk neki a karácsonyi családlátogatásoknak. Kincső is megszokta a fővárosi autós közlekedést, ráadásul a munkája miatt egyre többet kellett kocsiba ülnie. Az együtt töltött szűk egy év alatt kialakultak az irányvonalak, hogy nagyjából milyen autóra van szükségünk, ezért úgy döntöttünk elválnak útjaink. A vásárláskori állapothoz képest szinte minden ponton jobb lett az autó, mint volt, egyedül a rozsdapöttyök száma szaporodott az A-oszlop aljában, valamint a fényszóró bajuszkapcsolója lett kontakthibás. Emiatt nagy ritkán előfordult, hogy csak az első fényszórót kapcsolta fel, a hátsó és a középkonzol világítást nem. Ennek a cseréjét már az új tulajra hagytuk.

Az egy év alatt nagyjából 200 ezer forintot költöttünk a felsorolt karbantartásokra. Egy modernebb autóhoz képest nevetségesen olcsó az alkatrész a Twingóhoz, a szerelőnk ceruzája is nagyon halványan fogott. Bár a megtett kilométerekhez mérten a ráköltött összeg talán soknak tűnhet, de az, hogy a szükséges helyzetekben volt autónk, nagyon sokat jelentett. Szerettük a vicces formáit és a zseniálisan variálható csomagterét, amit sokszor ki is használtunk és a hat liter körüli fogyasztás sem borította be a kasszát. Ismét barátokon keresztül talált új gazdára. Az utódja pedig már itt áll a ház előtt.

Hirdetésblokkolóval néznéd éppen a Totalcart, és ettől mi éhen halunk.

A TC olvasása ingyen van, de a működtetése nem: szerzőink és családjaik táplálkoznak, és ami fontosabb: rendszeresen tankolnak, pénzért.

Kérjük, engedélyezd a TC-n a hirdetések megjelenítését, vagy ellehetetleníted a működését annak, amit épp olvasni szeretnél.