Ez nem mállik el!

Mindig is érzékeny voltam a jó ablaktörlőre. Illetve, talán úgy helyesebb, hogy régebben hisztizni tudtam, ha csíkozott az ablaktörlő, manapság csak zavar, de már nem állok meg a kölcsönautóval az autópályán, hogy a legdrágább benzinkúton megvegyem a márkás ablaktörlőt. De az biztos, ablaktörlő-kérdésben próbáltam már pár megoldást, és kocsimosáskor a lapátokat is le szoktam törölni, sőt, időnként csak a gumilapot is átdörzsölöm egy ronggyal. Az ablaktörlő barát, az ablaktörlő jó, mert segít tisztán látni – az meg fontos.

Csak az a baj, hogy több olyan autóm is van, amit nem szoktam nagyon gyakran használni. Ezeken pedig a vadonatúj lapátok is tönkremennek állásukban. Minimum „kitaposódnak”, azaz az egyik irányba ferdék lesznek, hiszen ahogy legutoljára megálltak, úgy fognak heteket, sőt hónapokat tölteni. És az ilyen féloldalas lapát az egyik irányba ugyan töröl, de a másikba csak ugrál, szaggat, hangoskodik. Rosszabb esetben, a nap UV-sugarainak hála, egyszerűen elkezdenek szétmállani, a törlő él leszakad a testről, lehet kidobni a francba az egészet.

Nem csak a klasszikus, fémkeretes ablaktörlők gumilapjai hajlamosak porrá válni, a modern flexi-lapok sem bírják a tétlenséget és a napon szárítást. Nem is várható el tőlük, hogy bírják az ilyesmit. Már az is szép, hogy például a régóta és több autómon is használt SCT-lapátok gumilapjai (legalábbis a felirat tanúsága szerint) cserélhetőek, nem kell az egész ablaktörlőt kidobni a kukába, ha elkopott a gumi éle - vagy épp elmállott a napon állásban. Más kérdés, hogy az átlag 8-900 forintos lapátokkal ki áll neki szórakozni, eddig én is komplett cseréltem.

Ugyanakkor a hetekben vettem észre, hogy a tűzoltó Transitomon lassan 6-8 éve nem cseréltem lapátot. Mikor belegondoltam, el is kerekítettem a szememet, hogy a francba is van ez? Aztán jobban megnéztem, és rájöttem a megoldásra. Illetve, hogy mégis kell csinálnom valamit, mert ha a „gumi” nem is lett oda, a műanyag sín, amibe bele van fűzve, bizony nem bírta az UV-t. De akkor is, már hosszú évek óta nem kellett hozzányúlni a „gumihoz”. Igen, a gumit csak idézőjelbe merem leírni, mert a lapok szilikonból vannak, pont olyan anyagból, mint a gondos autóápolók szilikonos vízlehúzójában.

Elképesztő, de szemre semmit nem öregedtek, se féloldalasra nem hajoltak, de egy repedés nem sok, annyit sem látni rajtuk. Kackiásan áll a lap a keretében, csak a sín tört el. Megtaláltam volna az ablaktörlők szent Grálját? Félek, hogy nem. Egyrészt, mert tudom, hogy ezt anno a Homasitában vettem, és ott a webshopban, de a fizikai boltban sem láttam ilyet, kikopott a kínálatból. Van valami UV-sárga iszonyat, de azt én semmilyen járművemre nem tenném fel – álló helyzetben csak simán ciki, de hogy épeszű ember nem akarja, hogy egy esti felhőszakadásban egy rikító sárga lapát kalimpáljon az orra előtt, az biztos.

Gyorsan kipróbáltam, hogyan törli le az öreg szilikon-lapát a szélvédőről a hajnali harmatot. Hát, harmatosan. Csíkoz. Lehet, hogy egy kis használat után elmúlna, meg az is lehet, hogy ha kicsit adjusztálnék a kereteken, jobb lenne. Mondjuk ennyi csíkozás egy alapvetően ritkán, akkor is inkább jó időben használt autónál nem a vég. De ugrál is. Persze ez is lehet az öreg keretek miatt, de beugrott, hogy már új korukban is hajlamosak voltak le-le tapadni, és ugrálni. Franc. Pedig itt van előttem a bizonyíték, hogy tartós az anyag, évekig bírja deformáció nélkül.

Mennyire jó lett volna feltartott középső ujjként a drága ablaktörlőket gyártók orra elé tartani: háhhá, gyökerek, bekaphatjátok! De ez sajnos nem fog bekövetkezni. A gyáraknak nem véletlenül van fejlesztő részlege, ahol képzett mérnökök dolgoznak és próbálgatják a legkülönbözőbb alapanyagokat – ha jó lenne a feladatra a szilikon, biztosan használnák ők is. Persze már hallom az összeesküvés-elmélet hívőket: de a gyártóknak nem érdekük örök életű lapátot gyártani. És ez biztos így is van, de gyanítom, hogy nem ez van a dolog mögött.