A levegő Zsigulija, meg a Faros

2016.09.08. 17:46 Módosítva: 2016.09.08. 19:32
17 hozzászólás

A világon egyetlen repülőképes Liszunov Li–2 forgó légcsavarjain megcsillan a ferihegyi reflektorok fénye, ahogy bekanyarodik a parkolóhelyére. A pilóta még egyszer felpörgeti a két darab kilenchengeres, egyenként ezer lóerős csillagmotort, majd a tizennyolc dugattyú kalimpálásának hangjára leállnak a hajtóművek, csend lesz a régi terminál előtt. És ekkor mint valami jelenés, bekúszik a képbe a korhű, Malév-dekoros Ikarus 55, hogy felvegye a gépből kiszálló utasokat. Ha nem lenne a sok láthatósági mellény, meg a modern repülőgépek és egyéb járművek a háttérben, simán játszódhatna a jelenet vagy hatvan évvel ezelőtt.

Ez a két jármű önmagában is gyönyörű és lélegzetelállító, hát még együtt. De hogy a látvány már tényleg giccsesen, szinte fájóan gyönyörű legyen, a háttérben parkol a maléves kombi ezerkettes Lada, a „ rampás Zsiguli”, és a távolban feltűnik a Malév Air Tours-dekoros Ikarus 250. Utóbbi épp a nagy veteránbuszos találkozóról érkezett, Polgáron is sokan megcsodálták, de tavaly például a Bad Belzigben rendezett nagy Ikarus-találkozón fődíjat kapott. Ami a buszt elnézve nem is csoda, igazán minőségi munkát végeztek a felújítók.

De akárhogy is, az én szívemnek az 55-ös a kedvesebb, ami ebben a világoskék-sötétkék fényezésben egészen új formáit mutatja. Különösen az orr-részt alakítja át a gyönyörű dizájn – elképesztően szép a dekor a buszon, szép a logotípia, a csíkozás, a színek, minden.

Közben már felszállt mindenki a Li–2-esre, a pilóták egymás után indítják a csillagmotorokat. Nagy füst, jelentős robaj, és már mindkét csillagmotor egyenletes alapjáraton duruzsol. Érdekes, hogy ahogy a gép elfordul a villogó lámpájú „Follow Me-autó” után, a motorok zajából szinte semmi nem hallatszik, a légcsavarok pedig így, guruló fordulaton épp csak kellemes szellőt dobnak a repülő mögé. Megint csend. Közben azon gondolkozom, hogy a Li–2 a légiközlekedés Ladája, a repülőgépipar Zsigulija. Hiszen ez is egy licenc-termék, a Lada egy Fiat volt, a Liszunov pedig Douglas DC–3-ként született, és az amerikaiaktól megszerezték a gyártási jogokat. De nem csak abban hasonlítanak, hogy nyugati termékek Szovjetunióban gyártott testvérei, de abban is, hogy a helyi viszonyokhoz alkalmazás miatt több ponton át is dolgozták őket. Például a Li–2-nek is erősített a futóműve, az eredetinél masszívabb a szerkezet.

Közben kiért a felszállópályára a Li–2, felpörgette a motorokat, és igazi, klasszikus, légcsavaros-csillagmotoros robajjal a levegőbe emelkedett. Én pedig elkezdtem izgulni: a következő körben én is a fedélzeten leszek. Nem azért az izgalom, mert még nem ültem repülőn, szerencsére elég sokszor volt szerencsém az élményhez. Sőt, ültem én már korábban is ezen a gépen, de mióta láttam a Légiközlekedési Kulturális Központ videóját, benne az éjszakai felvételekkel, gyerekként vártam a pillanatot, hogy beszállhassak az öreg gépbe.

Szálltam én már fel is, meg le is Ferihegyen sötétben, de egy modern utasszállító közel kétszeres sebességgel ugrik fel a betonról, és folyamatosan gyorsulva igyekszik elérni az irányítók által megadott repülési magasságot. Valamennyit ugyan látni a városból így is, de pillanatok alatt eltűnik Budapest az ablakokból. Itt viszont minden lassított felvételen pörög, ráadásul a belváros felett húzunk el.

Pár pillanatra megint csillag van a parlament teteje felett, csak nem vörös csillag, hanem egy szovjet csillagmotor. A fények annyira szépek, a látvány annyira giccses, hogy azt már egy szakajtónyi puha kölyökmacska és lobogó fülekkel rohanó labrador-kölyök sem tudná fokozni. És még a pilótafülkébe is be lehet menni, onnan is készülhet pár kép. Na, ez az, ami 2001 óta nem történhet meg normál utasszállítónál. Ez tényleg olyan élmény, amit csak kevés helyen élhet át az ember.

Leszállás után persze mindenki vigyorog, kicsit kóvályogva jut el a Farosig, az élmény nagyon tömény. A programok gyorsítása érdekében csak a belépető portáig megy az 55-ős, ott helycserés manőver következik. Az érkezők kipattannak a kis Setrából (természetesen ez is maléves, sőt, ez tényleg maléves busz volt, már a nyolcvanas évek elején a Malév Air Tours vendégeit szállította), a távozók az Ikarus-t ürítik, és mindenki a másik buszban folytatja az útját az Aeropark, illetve a Li–2 felé. Közben azért az ember szembesülhet vele, hogy egy nyolcvanas évekbeli Kässbohrer-Setra mennyivel finomabb holmi volt a mi Ikarusainknál...

Egy ilyen reptérlátogatáson annyi élményt szerezhet az ember, hogy csak győzze az agya memóriával. Már eleve a park, ahonnan a látogatások indulnak, önmagában tele van érdekes repülővel, járművekkel, kiszolgáló gépekkel. Mikor ilyen nagy program van, az egyes érdekes repülőgépeknek saját „túravezetőjük” van, így például a kiállított Li–2-ről tudni érdemes részleteket egy olyan nyugdíjas repülőgép-műszerésztől tudhatjuk meg, aki azon a konkrét masinán dolgozott először életében.

Sokan aggódtak a reptéri múzeum sorsa miatt, mikor az üzemelőváltás zajlott, mi is hangot adtunk a kételyeinknek. De úgy tűnik, a mostani illetékesek nem a levegőbe beszéltek, az akkori ígéretek nem üres lufik voltak, a régi repülők egy pillanatig sem voltak veszélyben. A park egy sokkal élettelibb hely, javított infrastruktúrával, folyamatosan fejlődő eszközállománnyal, csinosítják a repülőket és a kiszolgáló eszközöket is.

Amikor nagy esemény zajlik a parkban, és megtelik látogatóval, egészen klassz élmény az egyik gép szárnya alatt szürcsölni a kólát. Ráadásul most különleges apropó miatt számítanak megint sok látogatóra: szeptember 10-én ünnepelik meg a Malév 70 éves születésnapját. A cégét, ami ma már nem létezik, de az emlékét nagyon sok lelkes támogató ápolja. Sok ezer embernek adott munkát, a környékről nagyon sok lakó ide, a reptérre járt dolgozni. Nekik, a volt maléveseknak és a XVIII. kerületi lakosoknak kedveskednek azzal, hogy most hétvégén nekik jelképes, 100 forintos belépőt kell csak fizetniük, és a reptérlátogatásra is 20% kedvezményt kapnak. Ha valaki még a meglehetősen drága, Budapest Airport által üzemeltetett parkoló megkezdett óránként 500 forintos díját is megspórolná (igaz, az első két óra ingyenes), az a Deák Ferenc térről induló Malév-dekoros csuklós Ikarus-szal is kiutazhat (részletes program itt: http://www.aeropark.hu/malev70/).

Sajnos a Li–2-re most hétvégén már nincs több hely, minden időpont betelt. De a nagy siker miatt biztosan lesz folytatása a dolognak Ferihegyen (igen, tudom, Liszt Ferenc Nemze...blabla. De itt és most ez nekem Ferihegy), aki viszont tűkön ül, és nem bír magával, az Budaörsről is felszállhat. Másik történelmi reptér, másik útvonal.

Hirdetésblokkolóval néznéd éppen a Totalcart, és ettől mi éhen halunk.

A TC olvasása ingyen van, de a működtetése nem: szerzőink és családjaik táplálkoznak, és ami fontosabb: rendszeresen tankolnak, pénzért.

Kérjük, engedélyezd a TC-n a hirdetések megjelenítését, vagy ellehetetleníted a működését annak, amit épp olvasni szeretnél.