A Totalcar köszönti a költészet és a reklámköltés(zet) napját!

2018.04.12. 14:54 Módosítva: 2018-04-12 16:29:16
6 hozzászólás

Tegnap lett volna stílszerű, a költészet napján, de pont most dobta fel tök véletlenül a levelezőm keresője. Két éve volt egy kísérleti projektünk az értékesítési igazgatónk kezdeményezésére, hogy valami “verssel” kapcsoljunk össze hirdetőt és kiadványt a Totalcaron. Akkoriban írtam hozzá hármat*, és elképzelésem sincs, mi lett velük. Vajon egyáltalán kimentek-e élesbe valaha? Látta-e őket valaki? Felforralta-e a forradalmi láng a bannervilág poshadt állóvizét?** Remélem. Akárhogy is, ez volt az első:

I.

Fogtam azt a történetet, amikor Csikós Zsolt, COTY-tagunk, a dohos autókárpittal történő molylárva-táplálás és az öregautós világjárás doyenje az egész családját benyomorgatta a matchbox méretű Autobianchi Bianchinájába, és elmentek vele Rómába, baszki, és túlélték. Túlélték, pedig lerohadtak azzal a dianáscukor-papírból préselt, eszementen cuki lélekvesztőcskével, és alkatrészt kellett vadászniuk egy nem létező autóhoz egy országban, ahol senki nem beszél velük közös nyelvet. Még szerencse, hogy hadonászni mindennél kifejezőbben tudnak!

A kapcsolódó hirdetés - és így a “vers” - apropója pedig az volt, hogy az egyik mobilszolgáltató akkor éppen egész Európára bevezette a magyar tarifát, vagyis megelőlegezte az ingyen roamingot. És lehetett külföldön netezni is végre. Ezt a mikroepikus elbeszélést készítettem, klasszikus felező tizenkettesben:

Köhög Pisa felé a kis Bianchina
Csepp sorkettesének igen nagy a kínja
Kilukadt az úszó, nagy a baj, dottore
Mindjárt kaputó lesz a karburattóre!

Benne riadt család, gyerekek és szülők,
Az aggodalomba lassan megőszülők,
Sose érünk oda, túl távol vagy, Róma,
És semerre sincs egy ingyenwifi-zóna

Veterános Zsolti telefonra markol,
Alkatrészért netez, amíg kényszerparkol
Konyhanyelven intéz cserekarburátort
Segíti a sors is a veterános bátort

Ingyen van a róming, ellenségünk nincsen
A telefon velünk, megsegít az Isten
Berreg már a motor, reszkess, jövünk, Róma
Magyar tarifás lett egész Európa!

II.

2016 nyarának meghatározó kulturális eszmeáramlata a Pokémon Go volt. Nagypapakorú olvasóinknak írom, hogy ez egy olyan mobiltelefonos játék, melynek lényege, hogy az igazi világban, a saját, valódi, sajgó lábainkon barangolva vadászunk rajzolt lényecskékre, a telefonunk képernyőjét bámulva. Nyilván abszurd hülyeség az egész, de annyira jó móka, hogy ismerek embereket, akik egy stockholmi városnézés jelentős részét powerbankból szoptatott, izzóra hevült mobiltelefonjukba gúvadva töltötték, járókelőkbe ütközve, járdaszegélyekbe botolva, pedig elvben nagyon lenézik és megvetik ezt a magatartást másoknál. Khm.

Ezt a Zeitgeistet és az Axe nevű férfiszagmárkát akartam összedrótozni, azzal az üzenettel, hogy az Axe szerint bárhogy lehetsz menő, és legyél csak simán önazonos, akkor is, ha az nem éppen a hétköznapi férfiideálnak felel meg. Ami gondolom alapvetően az Instagram-szelfi a Bank Center üvegfalában tükröződő Bentley Conti GT Convertible kormánya mögül, a többi ülésen egy szőke, egy vörös és egy gesztenyebarna Palvin Barbarával. De te lehetsz másmilyen, például normális autóbuzi. 

Erről tudom, hogy megjelent, mert véletlenül pont láttam, és le is screenshotoltam. Szóval ez lett:

Nem szégyen, ha neked az igazi varázs
hogyha az otthonod kacsalábú garázs

Nem kisebb attól az alkotói öröm
ha teflonos zsírtól fekete a köröm

Nem baj, ha nem azért emeled a flexet
hogy kidomborítsa acélos bicepszed

Másnak lehet perverz, neked pásztoróra
gyűrűt feszíteni kovácsolt dugóra

Ne legyen már attól a szád íze fanyar
ha legjobb barátod egy sodrós balkanyar

Ha nyáresti fröccstől is akkor jön mámor
ha te magad adtad a visszaváltáskor

Ne félj, hogy a partit öregesen tolod
csak mert százas benzin a dizájnerdrogod!

Autós arcnak se nagyobb ciki lenni
mint Pokémont vadászva kirakatnak menni

(pro tip: ha valaki magára akarná varratni, az utolsó strófát hagyja le, és akkor nem lesz idejétmúlt soha. Én gondolkodtam rajta, de gyáva vagyok.)

III.

unnamed.png

És végül volt ez a dolog a nőkkel meg a kultúrával. Félreértés ne essék, nekem semmi bajom a kultúrával és a romantikus színházlátogatással, főleg amíg otthon, a négy fal között csinálja valaki. Sőt, nekem is vannak színházkedvelő barátaim, és akárki akármit mond, tudom, hogy azok között is vannak nagyon rendes emberek.

De azért mégis, egy autós szájtra hirdetéskísérő verset írni a Szegedi Szabadtéri Színpadot népszerűsítendő? Erre még Donald Draper is lehúzna egy üveg égetett szeszt, hogy aztán aludjon a kanapén egy kreatívat. A brief (így hívják a reklámszakmában a megrendelői feladatmegadást) egyébként kiváló volt, idézek belőle: “Abból indulnék ki, hogy a felméréseink szerint a nők fogják meg az ember kezét és ők döntenek arról, hogy márpedig apukám, elmegyünk megnézni valamit a Szabadtérin. Na most..., a nők is tökös faszikat akarnak (én mindenképp...), szóval legyen már néha, vagy csak az életben egyszer fordított a tendencia! A férfiak igenis vegyék kézbe a dolgokat, lepjék meg az asszonyt egy felejthetetlen szegedi színházélménnyel” Ez lett:

Nem az erős BMW-re
Lüktet a nő véredénye

Nem a Lexus luxusa
Mitől ver a pulzusa

Se a V8, se a sorhat
Asszonyt el nem varázsolhat

Nem is a tesztoszteron
Vagy kockahas a poszteron

Nem a férfi karizma
Az igazi karizma

Ám a magas kultúra
Hat a magassarkúra

Bentley lesz az Opeled
Ha operettre cipeled

Ne várd meg míg maga kéri
A Szegedi Szabadtéri

Tirátok vár egész nyáron
És igazi leányálom

Vidd le nőd és lovag leszel
Meg pluszban egy jót vezetel!

A teljes igazsághoz hozzá tartozik, hogy a “vers” leadása utáni napon lágyéksérvműtétre kellett kórházba vonulnom. Talán erre mondják, hogy nehéz szülés volt. Ennek szellemében, ha úgy érzed, szívesen megbíznál a jövőben is ilyen magas szellemi hozzáadott értékű, innovatív kreatív munkával, előbb nézd meg valamelyik menő budapesti magánkórház műtéti díjszabását, és lődd fölé a gázsim valamivel, hogy nekem is maradjon rajta egy kis haszon az alkotás örömén és az utókor megbecsülésén kívül. Nagyon köszönöm!

* Ami a TC-t és a "verseket" illeti, 16 évvel ezelőtt készült egy komplett autóteszt is ebben az alkalmatlan formátumban, melynek rézbe karcolt őspéldánya azóta a Geely igazgatósági tárgyalójának a falát díszíti, az asztalfő felett. Meg volt az Egy mondat a nördségről, ami végül nem a TC-n jelent meg, mert kevés benne az autó. És lehetetlen szó nélkül elmenni dr.Oid kommentelőnk bámulatra méltó életműve mellett, melyért örökre hálásak leszünk, a jóisten tartsa olajosan a pennáját mindörökké!

** Az ötletgazda Ziegler Gábor, a TC felületeit is értékesítő Cemp Sales House ügyvezetője az alábbi médiatörténeti visszatekintést küldte megjelenés után: "Voltak megjelenések, adtunk el ilyen projekteket. Nagyon nehezen, a hirdetők/médiavásárlók nem voltak fogékonyak a rímbe foglalt ajándékra, pedig ezt a projektet imádtam, nagyon sok helyen preziztem én is. Totalcar Líra volt a projekt neve egyébként. A hirdetők, akik mertek rendelni ilyet és így támogatták a kultúrát és részt vettek egy jópofa projektben: Volvo (XC90), Unilever (Axe és Dove), Szegedi Szabadtéri Színpad." 

És végül: ugyanehhez a projekthez Nagy István Gábor ís írt kiváló verseket, rögtön például a sales kiajánlót is. A fenti nanoantológiában csak a sajátjaimat szerepeltettem, mert nem tudom, hogy NIG mennyire szívesen vállalja fel a múltjának ezt a részét, és mert az egész csak egy összelapátolt posztnak indult költészetnap másnapjára, nem pedig komprehenzív levéltári kutatómunkának.