És akkor a kék Sierra elkezdett szívatni

2018.05.05. 14:06 Módosítva: 2018-05-05 14:45:11
28 hozzászólás

Legutóbb ott tartottunk, hogy amikor megvettem a Kék Szedánt , mintegy mellékesen megjegyezte az eladó, hogy valahol fogy a hűtővíz, meg a szívócsonk mellett csöpög a benzin. Előtte átnéztem a kocsit, nem gőzölt, nem volt vizes az olaj, nem volt olajos a víz – nem lehet nagy gebasz, kis szerelgetéssel megoldom én ezt. Pénzcsere után, indulás előtt még ránéztem a benzincsőre: száraz, sehol egy csepp nafta. Nem kell aggódni.

Aztán másnap reggel, hidegen indítva éreztem a benzinszagot. Géptető felpattint, és ahhá, meg is van a bűnös: a befecskendezőktől a tank felé visszafolyó ág gumicsöve elöregedett, kirepedt, ott csöpög a kilencvenötös.

Több helyen is próbáltam gumi benzincsövet venni, de vagy átmérőben nem stimmelt, vagy csak nagyon sok métert adtak volna. De szerencsére a Lada-boltban kaptam igazi orosz, szövetburkolatú gumicsövet, és a legnagyobb örömmel húztam fel a régi helyére, mert nem is igazi magyar használt(régi)autó az, amiben nincs legalább egy Zsiguli-alkatrész :D

Tehát a benzinszivárgást tényleg pikkpakk elhárítottam. De a vízvesztés, nos, az feltett az egyre gyorsabban suhanó szopórollerre, ráadásul a tempó most már mörderisch, a lejtőnek még nem látom a végét – pedig ez is egyszerűnek tűnt az elején. Pár nap használat után kiderült, hogy nem igazán fűt a kocsi, és rendesen bemelegedni sem akar, a normális tartománynak ép csak az alján táncolt a mutató. Viszont ha valamennyire bemelegedett, már éreztem egy kis fagyállószagot is. A szélvédő néhány nap alatt elhomályosult, egy finom zsíros-koszos filmréteg került rá. Kicsit jobban is párásodott mint indokolt lett volna, igaz az elektromosan fűthető szélvédő gyorsan eltüntette a párát. De ennyi infó már elég is volt, hogy felemeljem az anyósülés előtti gumiszőnyeget, majd cseppet sem meglepetten, fagyállótól síkos ujjakkal csettintsek: megvagy, rohadék!

Hát persze, a fűtésradiátor szivárgott, ezért kellett rátöltenie fagyállót az előző tulajnak és ezért nem volt tócsa a kocsi alatt – mindent szépen a lábtérbe csorgatott. Maga a radiátor nem egy nagy tétel, ötezer forintos nagyságrendben már vatta újat kapni. De ki a franc akar a tél közepén (akkor még az volt) jéghideg hűtővíztől átázva a rommá bontott műszerfal alatt háton fetrengve rideg műanyag füleket ordítva káromkodva letördelni a fűtésdobozról, hogy aztán valamelyik fűtésbowdennek végét csontig beletolja az elgémberedett ujjbegyébe? Toltam a dolgot, ameddig lehetett, télen nem jó hobbiszerelgetni.

A Sivatagi Patkányon is cseréltem már egyszer radiátort, érdekes módon nem hagyott mély nyomokat bennem, tehát nem lehetett extra nagy szívás. A Haynes Manualt böngészve azért az látszott, hogy a műszerfal alsó részét kompletten ki kell kapni. Aztán neki lehet állni harcolni a szellőzőcsövekkel, a bowdenekkel, lekötni a két gumicsövet a motortérben, valahogy kibuktatni a komplett fűtésdobozt, aztán abból ügyeskedve kibányászni a lyukas radiátort. Mire idáig eljut az ember, garantáltan a hóna aljáig is befolyt a fagyálló, de legalább amiatt nem szentségel, hogy a szőnyegre is folyt, hiszen azt eddig is áztatta. Ezek után új radiátorra lehet felragasztani a szivacsot, ami nem engedi, hogy mellette fújja el a ventilátor a hideg levegőt. Ha megúsztuk, és a hidegben rideggé vált műanyagokban nem tettünk kárt, mehet minden vissza a helyére.

Gumicsövek a radiátorra, bilincseket meghúzni, hűtővíz mehet a rendszerbe. A motort beindítva hagyni kell bemelegedni, szépen lelégteleníti magát, jön az öröm meg a boldogság. Normál esetben. Nem normál esetben, azaz most, állóhelyben még csak-csak bemelegedett, de ahogy kapott egy kis menetszelet, visszahűlt a kocsi: továbbra sem volt fűtés. A termosztát lesz az, nyakamat rá. Ezért aztán a következő hidegindításnál figyeltem is, hogyan melegszik a termosztát utáni vízcső.

A termosztátnak ugye az a feladata minden autóban, hogy meggyorsítsa a motor bemelegedését, ezért addig nem engedi a hűtővizet áramolni a hűtő felé, amíg el nem ér egy bizonyos hőfokot. Addig csak a blokkban, illetve az utastér fűtőradiátora felé kering a hűtővíz. Aztán, mikor már elég meleg (a Sierrámnál ez 88 Celsius-fok), a termosztát kinyit, és engedi, hogy a hűtő felé is zubogjon a hűtőfolyadék. Ennek a rendszernek köszönhető, hogy hamarabb eléri a motor az üzemi hőmérsékletét, gazdaságosabban üzemel, kisebb a hideg üzem miatti kopás, hamarabb van meleg az utastérben – csupa jóság. Ha esetleg túl hideg van a külvilágban, és a rendszerben keringő hűtővíz túlságosan lehűlne, a termosztát megint elkezd zárni, ezzel nem hagyva, hogy a motor az ideálisnál hidegebben járjon. Ügyesen ki van ez találva.

Viszont ha elromlik a termosztát, ez a finom egyensúly felbomlik. Általában nyitott állapotba ragad, ez a kevésbé veszélyes eset, hiszen ha nem engedné a mondjuk éppen nagy terhelésen járó motornak, hogy a teljes rendszerben keringesse a hűtőfolyadékot, gyorsan túlhevülne, felforralná a vizet, megfőne minden a francba. Ha nyitva marad, csak a túlhűtés miatt kell aggódni, ami természetesen nem jó, de egyáltalán nem akkora gond, mint a szétfőtt blokk – hosszú távon persze nem jó az ilyesmi, a túlfogyasztás, a túl dús benzin-levegő keverék miatt a hengerfalról lemosott motorolaj és a hideg utastér sem hangzik jól.

Ha az ember azt veszi észre, hogy a hidegen beindított motor vízcsöve gyanúsan hamar elkezd melegedni, az azt jelenti, hogy a termosztát nem zár rendesen (vagy valami idióta kiszerelte, és egyáltalán nincs a rendszerben termosztát, de ez azért ritka). És az én hűtőcsövem szinte azonnal elkezdett melegedni, szóval meg is rendeltem az új termosztátot. Tehát rossz termosztát ki, új be, mindenki boldog. Igen ám, de amikor kiszedtem a régit, kiderült, hogy az tökéletesen zárt. Nem volt az rossz. Csak nem bele való. Nem tudom, ki volt az a pofozni való kókánymester, aki beszerelte, de egyszerűen nem értem, hogy a francba volt képes azt gondolni, hogy egy négy milliméterrel kisebb átmérőjű termosztátot belesziloplasztoz a termosztátházba, és az majd jó lesz. Mert persze nem volt jó, hiába hoz minden alkatrész katalógus 48 mm átmérőjű termosztátot IS ehhez az autóhoz, én még csak 52 mm-essel találkoztam. És az a négy milliméter már sok, ennyi sziloplasztot simán eltolt a nagynyomású forró víz. Naná, hogy nem tudott rendesen bemelegedni mínusz tíz fokban...

Bekerült a rendes, bele való termosztát és meglepetéés: felkúszott a műszer a normális tartomány közepére, és rögtön lett fűtés is. Jó a motornak, jó a bent ülőknek. Most már tényleg örömboldogság. Nagyjából egy hétig, mert aztán megint elkezdett nem fűteni, nem bemelegedni. Órohaggymeg. És ha ez nem lenne elég, valahogy mint ha nem járna a motor rendesen. Négy helyett háromésfél hengeren röcög alapjáraton. Mi a p..ék van?

Motorháztető fel, hűtővíz tartályra ránéz: nincs benne víz. Hinnyazanyád. De hová tűnt el ennyi víz? Gyorsan benéztem az utastérbe, látszik-e nyoma valamilyen fűtésradiátor-inkontinenciának. Semmi. Akárhogy is, mennem kellett tovább, utántöltöttem fagyállóval, futás a dolgomra. Aztán otthon megint benéztem a géptető alá. Végigtapogattam az összes megbontott csövet... és a büdösk@#% életbe!

Az egyik radiátorra menő cső bilincsét nem húztam meg rendesen, ott szivárgott el a hűtővíz. Meghúztam, rátöltöttem. Viszont a motor egyre kevésbé jár négy hengerrel. És oké, hideg van, hideg van, de ennyire nem kéne gőzölnie a kipufogónak...