Történelmi fémmonstrumot bontanak szét éppen a NASA-nál

2021.01.26. 09:57
3 hozzászólás

Róla indult a Holdra az Apollo-12 és 14, végigkísérte az űrsiklóprogramot és még a Skylab felbocsátása is belefért 43 éves pályafutásába. Ilyen karrier után azt hihetnénk, rászolgált a múzeumi öröklétre, a napokban mégis nekiálltak szétbontani. A NASA MLP-2-eséről, azaz a kettes számú Mobil indítóállványáról van szó, ami a helyhiány és az érdeklődéshiány áldozata lett.

hte

Amikor az űrverseny ráfordult a Holdra, hirtelen egészen más infrastruktúrára lett szüksége a NASA-nak, mint amit a Mercury- vagy a Gemini-program idején használt. Utóbbiak alacsony Föld körüli pályán zajlottak, de egy Holdig tartó úthoz egész más léptékű rakétára volt szükség: ez lett a három fokozatból álló, 110 méter magas Saturn V, ami nagyon más összeszerelési és szállítási metódusokat igényelt, mint az addig használt Titan, Redstone és Atlasz rakéták. A folyamat ezután úgy nézett ki, hogy egy 160 méter magas hangárban (VAB) az indítóállványra felépítették a rakétát, majd bekúszott az egész szerkezet alá egy szintén nem szerény méretű hernyótalpas, ami a rakétaösvényeken komótosan gurulva elvitte az indítóállásra, ahol a mobil indítóállvány hátáról megtörtént a felbocsátás. 

Ez itt már az űrsikló-korszak. Az Atlantist és hordozórakétáját viszi egy hernyótalpas a VAB-tól a kilövőálláshoz egy MLP hátán
Ez itt már az űrsikló-korszak. Az Atlantist és hordozórakétáját viszi egy hernyótalpas a VAB-tól a kilövőálláshoz egy MLP hátán

A NASA Mobil indítóállványairól egy nagyon alapos szócikket találni a Wikipédián, a posztban forgó MLP-2-ről pedig azt érdemes tudni, hogy ötven kilövést élt meg, és miután az űrsiklós korszakra átépítették és megfosztották a tornyától, még mindig óriási maradt: közel négyezer tonna a tömege, 49 méter hosszú, 41 méter széles és 7,6 méter magas. Többek közt róla indult a Challenger végzetes útjára 1986-ban, de 2011-ig tartó használata alatt az összes űrsiklóval találkozott. Az elmúlt szűk tíz évet "leparkolva" töltötte, és a NASA-nál most jutottak el odáig, hogy már nincs rá szükség. A magyarázat szerint azért, mert kifogytak az ilyen óriási eszközöknek szánt szolgáló parkolóhelyekből.

Friss műholdképen a lerakat. Két MLP-t is látni rajta, az ott balra lent pedig egy hernyótalpas
Friss műholdképen a lerakat. Két MLP-t is látni rajta, az ott balra lent pedig egy hernyótalpas

Tudva, hogy milyen óriási Cape Canaveral, nevetségesek tűnik a NASA indoka a helyhiányról. Oké, hogy a terület java mocsár, de ez csak nem gond a szervezetnek, ami 1969-ben embert vitt a Holdra. Az állítólagos helyhiány mellett ok lehet, hogy nem ezek a NASA forrásokkal legjobban ellátott évei, és miután egyértelmű lett, hogy az Artemis-küldetésekhez teljesen új platformokat kell építeni, már nem akarták tovább tárolni az óriási fémmonstrumot, aminek az állagromlás-megelőzése önmagában nem kevés pénz és energia lehetett. Állítólag mielőtt nekiálltak a bontásnak, még körbekérdeztek nagy múzeumoknál, hogy kell-e valakinek részben vagy egészben, de nem kapkodtak érte. Így már vágják, tépik ezt az űrverseny-történelmi monstrumot. Körülbelül egy hónap alatt szedi darabokra a brigád. Ezen túl amúgy még két MLP-je van a NASA-nak, azok szétbontásáról jelenleg nincs szó. 

Hirdetésblokkolóval néznéd éppen a Totalcart, és ettől mi éhen halunk.

A TC olvasása ingyen van, de a működtetése nem: szerzőink és családjaik táplálkoznak, és ami fontosabb: rendszeresen tankolnak, pénzért.

Kérjük, engedélyezd a TC-n a hirdetések megjelenítését, vagy ellehetetleníted a működését annak, amit épp olvasni szeretnél.