Nem akarlak meggyőzni arról, hogy nekem van igazam. Én így döntöttem és kész. Vettem hirtelen felindulásból egy öreg Volkswagen Bogarat és ha kell, ezzel megyek a dolgomra. Néha elvisz munkába, hazacsoszogok délután a dugóban, elfutok a pékségbe vagy a kisboltba és közben nem foglalkozok azzal, hogy nyáron negyven fok van, vagy télen mínusz 16. Sokat kell dédelgetni, nem tagadom, de cserébe elvárom, hogy mindig beinduljon.
Előfordul, hogy télen nem szívesen ülök bele. Az autó felé sétálva realizálódik bennem, hogy egy öreg, hangos és hideg, meg kell küzdenem a párával és a mínuszokkal. Hagynom kell az autót fennhangon visítani, ahogy az automata szívató húzza a karburátort, közben próbálom elkerülni az emberek megvető tekintetét. Hosszú koromfoltokat köpköd a hóba mire lenyugszik a motor, majd jelzi, hogy indulásra kész. Beülök, bekötöm magam és az első méterek után lenyugszok. Hamarosan tudatosul bennem, hogy igen, ez azért elég király. Valószínűleg az is benne van, hogy nem kell minden nap mennie. A munkahelyem szerencsére vonattal kényelmesebben elérhető, mint autóval és időnként egy-egy tesztautót is beesik alám. Ettől függetlenül a korához képest sokat megy, évi 10-15 ezer kilométer gond nélkül beleforog az órájába és ebbe van munkaügy, hobbi és nyaralás is jócskán.
Furcsa módon másfél év után is imádom vezetni a Bogarat, pedig a modern autókhoz képest egyértelműen szar. Kóvályog, a nagy kormányt korrigálgatni kell, gázra csak hangosabb lesz de erősebb nem és télen simán lenyel 10-12 liter benzint. Mégis a tesztautók után alig várom, hogy visszaüljek bele, van egy sajátos hangulata, ami részben nem is autóvezetés, hanem gépkezelés. Rendes mechanikai élmény, ahogy a lábad alatt a pedálok nyers bowdeneket és dugattyúkat mozgatnak. Ahogy a kormány egy egyszerű gumitömbön keresztül viszi le az erőt és a legkisebb kátyú is odébb teszi. A blokk lebeg, csak a váltóra van felcsavarozva, a rezgése mégis átjárja a kasznit és ez még az epedarugós üléseken is átjön. Imádom.
Nyilván a dolog árnyoldala nem csak abból fakad, hogy 34 lóerő küzd az elemekkel. Hiába volt egy tartós autó a Bogár, hiába forrt ki a konstrukció igazán 1974-re, a fém és a műanyag fárad, ezért mindig kér egy kis simogatást. A rendszámtábla világítását néhányszor már kellett javítani, lassan elporladt benne az alumínium konzol. A hátsó lámpák műanyag talpát valamelyik előző tulaj rém tróger módon farigcsálta, úgyhogy vettem újakat és kicseréltem. Nyilván ez sem volt egyszerű manőver, az elfáradt, kimerevedett kábeleket több száz méternyi földelés szigszalagtól kellet megszabadítanom.
Voltak itt életveszélyes tákolások rendesen, az üzemanyagszűrőt például ki kellett szednem a pumpa és a karburátor közül. Nem jó ómen, ha nyomás alatt tartasz egy ilyen filléres műanyagdarabot, sőt, a motortérből is kiűztem a gonoszt. Javítottam én itt kondenzátort, tisztítottam karburátort, de átfújtam a benzinvezetéket is, amikor makacsul nem akart indulni az autó. Ez sajnos benne volt a pakliban egy időben. Emlékszem olyan reggelre, amikor tíz perc köszörülés után sem indult, ezért ahelyett, hogy kivégeztem volna az akkumulátort, visszazártam az autót és elmentem dolgozni vonattal.
Aztán volt, hogy csak egy henger indult be a négyből, izgalmas hangja volt. Majdnem felrántotta az autót, annyira rázott szerencsétlen motor, közben egy gőzgép alapjáratát produkálta. Ezt az egyik importőr telephelyén adta elő, megsajnáltak és még ki is jöttek segíteni, hátha hozzá tudnak tenni a nehézkes zakatoláshoz, de sajnos nem. 15-20 perc szenvedés után minden henger járt, lassan összeszedte magát az autó és elindulhattam haza Budapest másik végéről. Menet közben már nem volt gond.
De voltam télen a páromért munkában is, amikor a váratlanul nagy havazásban eltűnt a Minije és nem tudott kiállni vele az udvarból. Én meg nagy mellénnyel mentem érte az 52 éves autóval, szinte sugárzott belőlem a régen minden jobb vót, persze, miután beszállt, az autó már nem indult újra. Igazgattam kétségbeesetten a kábeleket a gyújtótrafón, mire a Bogár megkegyelmezett és hazavitt minket. Azt hiszem ezen a ponton untam meg a mechanikus gyújtást, rendeltem Kínából 12 ezer forintért egy elektromos modult és némi faragás után belement. Egy új trafóval együtt a motor szebben jár, alacsonyabb az alapjárat és javult a fogyasztás is – ez a befektetés hamar megtérült.
Mondjuk télen eleve nagy király voltam. A súlyelosztás és a vékony gumik miatt nem érdekelte a nagy hó, a Bogár bárhonnan kiállt, bárhol elment és játszi könnyedséggel ment keresztbe. Imádtam terelgetni azt a húsos farát, élveztem a hókatasztrófa minden percét, de azért örülök, hogy itt a tavasz. Amiatt speciel nem, hogy a tél nyomot hagyott az autómon, kezdődő rozsdafoltok tudatosították bennem, hogy hamarosan lakatos után kell néznem. Veszélyes játék ez, mert kívülről annyira nem látszik, én pedig a kellemes húszon fokokban leengedett ablakkal, kikönyökölve az élet császára vagyok. Imádok csak úgy krúzolgatni a városban, az emberek nézik, fotózzák az autót, néha pedig intenek vagy dobnak egy like-ot – ez felemelő érzés.
Nem is veszem elő szívesen rövid távokra, mert akkor fogyaszt a legtöbbet. A bemelegedés fázisa rendkívül benzinigényes, helyben mászkálva simán lenyel 14-16 litert százon, míg ha messzire megyek, akkor 8-cal elvan. Azért ez drasztikus különbség, persze nem állítom, hogy a karburátor teljesen egészséges. Azonban már csak két hónapot kell kibírnia, mert éppen motort építek. Kap egy kicsit modernebb, kicsit jobb és kicsit nagyobb Type 1 motort, hogy könnyebben tartsa a forgalom dinamikáját. Nyilván ezzel együtt frissíteni kell a futóművet, a fékrendszert és egyszer majd a váltót is. Dől bele a pénz rendesen, de szeretem, nem sajnálom tőle.
Furcsa módon a karbantartások jelentős részére nem dől annyi pénz. Szerintem benzinre többet költök, hiszen nemrég cseréltem benne első kerékcsapágyakat, rendbe szedtem az első fékeket és új csapágyak kerültek a tengelytestbe is. Emellett cseréltettem benne szélvédőt, ezzel együtt gumi kéder is kellett. Ez az egész pakk mindenestül 60-70 ezer forintban megállt, ami még egy 15-20 éves autót vizsgálva sem sok. A kuplung szettért 45 ezer forintot fizettem, a 2,5 literes olajtöltet pedig még az 5-8 ezrenkénti cserével együtt sem anyagi csőd.
A Bogár megúszós veterán, minden alkatrész van hozzá és emberi áron. Válogathatsz minőségi, gagyi, gyári vagy akár tuningcuccok között is bőséggel, tehát a fenntartása nem lehetetlen, csak kell hozzá egy kis affinitás. Én szívesen bemocskolom a kezem 2-3 hétvégente csak azért, hogy egy ennyire király autóval járhassak. Aztán majd ha egyszer felelősségteljes felnőtt leszek, akkor veszek mellé egy normálisat is.
