Christian Streiff, a PSA Peugeot-Citroën igazgatótanácsának új
elnöke felvázolta elképzeléseit az autógyártó jövőjéről. A CAP 2010
akcióterv néven bemutatott dokumentum hosszú távú célokat fogalmaz meg,
és felvázolja a PSA átszervezésének első lépéseit.
Streiff négy területen javítaná a vállalat teljesítményét. Javítani
szeretne a termékek és szolgáltatások minőségén, csökkentené a gyártási
költségeket, gyorsítaná a típusfejlesztést, és erősítené a cég
jelenlétét Nyugat-Európán kívül, elsősorban Dél-Amerikában, Kínában és
Közép-, illetve Kelet-Európában. Ennek érdekében átalakítja a
PSA-csoport vezetési struktúráját. Új, öttagú igazgatói testületet hoz
létre, amely az elnökön kívül a Peugeot és a Citroën részlegvezetőit,
valamint két új szervezeti egység, a fejlesztések összehangolásáért
felelős programigazgatóság és a gyártási és logisztikai feladatokat
koordináló operatív igazgatóság vezetőiből áll majd. Mindezek mellett
különálló részleg foglalkozik a vállalat stratégiájának kialakításával
és az alkatrészbeszerzéssel.
A tervezet konkrétumokat egyelőre nemigen tartalmaz, bár
szeptemberre egy jóval részletesebb programot ígér az új elnök. A CAP
2010 persze nemcsak Streiff elképzeléseinek összegzése, de egyfajta
bemutatkozás is, amelynek az elnök lendületes vezetési stílusát is be
kell mutatnia a vállalat dolgozói, és a nagyvilág előtt. Mással aligha
magyarázhatóak az ilyen, már-már bibliai hangvételű mondatok:
"...májusig tíz transzverzális team készíti elő az egyértelműen
definiált projekteket, a négy kiemelt területen... 100 fős csoportok
100 nap alatt kell, hogy kidolgozzák a projekteket, amelyeket 1000
vezető fog megvalósítani a csoporton belül...". Fogadni mernénk,
hogy a megvalósítást 10 000 munkásra bízzák, és 100 000 új,
elégedett vásárlóra számítanak az intézkedések nyomán.
Transzverzális móka a PSA-csoporton
túl
Nemcsak a nagyvállalati sajtóközlemények írói kedvelik a
transzverzális kifejezést, hanem az anatómusok is.
Annyira, hogy nélküle nem is tudnák művelni szakmájukat: a
transzverzális az emberi testet felosztó három sík egyike (a
két másik a
szagittális és a
horizontális). Ezek segítségével határozunk meg
irányokat és elhelyezkedéseket.
A transzverzális sík az álló testet vízszintesen vágja
ketté: ami fölé kerül, az
kraniálisan (fej felé), helyezkedik el, ami meg alá,
az
kaudálisan (farok felé). Farok alatt azt kell érteni,
amit a kutya csóvál, az anatómiai irányok férfiakon és nőkön
ugyanúgy használhatók.
A frontális sík a szintén álló testet elülső és hátulsó
részre osztja. Ami elé kerül, az
ventrálisan (has felé) van, ami pedig mögé, az
dorzálisan (hát felé).
A szagittális sík szerencsére megkímél az új szavaktól,
egyszerűen jobb és bal részre osztja a testet.
A három síkkal és a hat iránnyal aztán már bármilyen szerv
helyzete könnyen kifejezhető. Ha elképzeljük az ábrán látható
ember szívét: a szagittális síktól balra, a transzverzális
síktól kraniálisan, a frontális síktól pedig ventrálisan
helyezkedik el. A síkok persze mozgathatók, az irányok mindig
relatívak: ha a transzverzális síkot felhúzzuk nyakmagasságba,
a szív átkerül annak kaudális oldalára.








