A General Motors és a Renaissance Center kapcsolata az autóipar egyik legkülönösebb ingatlanpiaci története. Bár az épületegyüttes ma már elválaszthatatlan a vállalattól, a komplexumot eredetileg a legnagyobb rivális, Henry Ford II álmodta meg 1970-ben. Ford célja az volt, hogy egy monumentális "város a városban" projekttel megállítsa Detroit hanyatlását, ám a sors iróniája, hogy a Ford Motor Company végül sohasem költözött be az épületbe.
A fordulat 1996 májusában következett be, amikor a GM váratlanul bejelentette, hogy megvásárolja az épület öt középső tornyát. Az akkori piaci körülmények között a 73 millió dolláros vételár döbbenetesen alacsonynak számított – gyakorlatilag egy kisebb irodaház áráért jutottak hozzá Detroit jelképéhez. Mivel akkoriban a GM toronymagasan a világ legnagyobb autógyártója volt, a gigászi épületbe való beköltözésnek egyértelmű üzenetértéke volt. A GM a következő évtizedekben több mint egymilliárd dollárt költött a barátságtalan betonlabirintus modernizálására és a folyóparti üvegcsarnok megépítésére.
Harminc év elteltével azonban a GM új központba teszi át székhelyét, ugyanis a RenCen túlzó méretei és brutális fenntartási költségei már nem felelnek meg a kor igényeinek. A cég a hagyományos utcaképbe jobban belesimuló, Hudson’s Detroit nevű épületve költözik, amely a város történelmi magjában található, pár tömbbel beljebb a folyótól.
A Renaissance Center sorsa jelenleg Detroit legnagyobb ingatlanpiaci és városfejlesztési talánya. A GM kiköltözése után egy hatalmas, 515 ezer négyzetméteres komplexum marad részben üresen. A cégvezetés és az ingatlanfejlesztők közös munkacsoportot hoztak létre, hogy eldöntsék: lakásokká alakítsák, vagy radikális bontások árán építsék át a fenntarthatatlan betonmonstrumot.
