Sajtófogadással egybekötött exkluzív vacsora Michael Schumacherrel a Kempinski Hotelben - áll a meghívóban, és még annyi, hogy megjelenés alkalomhoz illő öltözetben. Az ember nem mindennap vacsorázik együtt a Forma-1 kétszeres világbajnokával, kérdés, mit jelenthet ilyen esetben az ,,alkalomhoz illő öltözet"? Frakk? Kis- vagy nagyestélyi? Egy elegáns kosztüm-öltöny? Vagy sportosra (póló, nadrág, tornacipő) kell venni a fazont?
 |
|
| |
 |
Egy biztos: a Kempinski bejáratánál a kordon (!) mögött akkora a
tömeg, mint utoljára
Michael Jackson ittjárta idején. Persze, még az énekes
fénykorában. Fényképezőgéppel, Schumis fotókkal felfegyverkezett
öreg-fiatal tolong egymás hegyén-hátán. Percre készen tudják, mikor
jönnek Schumacherék, az utazó cirkuszból ki is lakik a szállóban.
A sajtótájékoztató kezdetén (majdnem halálpontosan kezdenek, ami
ilyen nagy sztárok esetén kicsit furcsa) izgatott rohangálás kezdődik a
fülhallgatós Shell-piros pólós alakok között, azonnal nyilvánvaló,
érkezik
valamelyik nagykutya. Csak a program előtt nemsokkal derül ki
különben, hogy nemcsak Shell-fejesek, no meg Schumi tiszteli meg a
magyar sajtót jelenlétével, hanem Jean Todt is, a Ferrari csapat
főnöke. Az izgatott fejhallgatósok szaladgálása neki szól.
Elmehetne bármelyik általános iskola első A-osztályába őrsvezetőnek
vagy cserkész csapat irányítójának:
nem kifejezetten magas. Franciásan tört angolsággal arról
beszél, hogy nehéz lesz a magyarországi Hungaroring-futam, mert nehéz a
pálya, veszélyesek itt a kanyarok (akárcsak Monte Carlóban, teszi
hozzá) és a hőmérséklettől is mindig félnek, mert akkora a hőség,
épphogy nem kapnak gutaütést.
Visszagondolva Magyarország tényleg minden Forma 1-et kánikulával
köszönt. Aztán újabb rohangászás, fejhallgatókhoz kapkodás, nyílik az
ajtó: belép Michael Schumacher. Hatalmas taps köszönti. Az első, amin
az ember vele kapcsolatban meglepődik, hogy milyen kisfiúsan jóképű.
Napszemüveg a Shell-es pólóra tűzve, nagyon szép, finom
bőr-fém kombinációjú lánc a nyakában, ugyanilyen karkötő a
vékony csuklóján, bal kezének gyűrűsujján jegygyűrű. Az életben sokkal
helyesebb, mint amikor a pálya mellett gondterhelten caplat az
autójához vagy locsolja a pezsgőt egy győztes futam után.
A másik, ami még szintén furcsa: nem törpe. Bármilyen kérdésre
rutinosan, kitűnő angolsággal azonnal válaszol, nem lepődik meg semmin,
nincs nagyképű sztár-allűrje. Kérdezik a feleségéről (jó nagy
hülyeséget: az asszony hogyan viselte a két legutóbbi futam után, hogy
kiesett az ura), erre is kedves mosollyal válaszol. Nem úgy, mint az ír
csodatáncos, Michael Flatley, ahol a sajtótájékoztató előtt kikötötték,
bármiről lehet kérdezni, csak a magánéletéről és együtteséről, a River
Dance-ről nem...
Aztán Todt úr egyetlen fejbiccentésére már megy is jólnevelten
Schumi arrébb, ahol egymás után tévé-, rádióinterjúkat ad. Közben
megszomjazik, kér egy pohár italt. Sör habzik a pohárban, megkérdezi a
riporter, az lenne tényleg.
Schumacher már-már bólintana, amikor észreveszi a törpe Todt
homlokráncolását, mire szemrebbenés nélkül kijelenti, bele a
mikrofonba: ez bizony almalé.
Vacsora Vele egyébként nem volt. Amikor végez az interjúkkal, a
Ferrari-főnök már tereli is kifelé. A Shell-esek elvegyülnek a
vacsorázó újságírók között, nekünk a csapat PR-főnöke jut, ő két
madártej kanalazás között meséli el, hogy Schumi minden, csak nem
faksznis sztár. Még csak nem is vegetáriánus,
megeszik mindent, amit eléraknak. Egyetlen dolog, amihez
ragaszkodik, egy keleti mozgás-koordinátor, aki a testét, izmait tartja
rendben, ő masszírozza a versenyek előtt.
A vacsora különben finom volt, Schumi közben talán rég az igazak
álmát alussza.
