Mivel a tulajdonos Agnellik nem sokat beszélnek arról, hogy további
tőkeáldozatra készek, a Fiat autógyári részlegénél - jogosan -
borulátás uralkodik. Sokan még azt is el tudják képzelni, hogy
az olasz ipar csillaga részekre esve mások prédájává válik. Ezt persze
a főnökség keményen tagadja.
A Fiatnál uralkodó pesszimista hangulatban nem osztoznak a
piacelemzők. Úgy látják, a nem éppen magas termelékenységi szintet
leszámítva az áralakítás terén nem rosszak a lehetőségek, a termékek
többsége nívós (az Alfa és a Lancia biztos sikerre számíthat).
Máskülönben
a padlólemezek egységesítése jó úton halad, hiszen még a GM-mel
is összehozott ezen a téren egy megállapodást, aminek előbb-utóbb
hasznát is láthatja.
 |
|
| |
|
A Fiat emberei szerint viszont ezen előnyök
eredményre fordulásához elsősorban az kell, hogy takarékosabban
termeljen és termékei iránt az olasz (mint legfőbb) piac
lelkesedése minimum töretlen maradjon. Ma nagyon sokban
a Punto 2 jó eladásaira épül üzletük, és sajnos nem lesz
sokkal jobb a helyzet egy fél, vagy egy év múlva sem. Azzal a
különbséggel, hogy akkor a Stilo venné át a Punto húzószerepét.
Ez azonban nem olyan biztos. A Brava-Bravo
páros nem volt üzleti kudarc, de ez sokban írható a kategóriában
velük versenyzőkhöz képest előnyös árukban. Mára azonban ez az
előny az adott modellek esetében nem sokat jelent. A Stilo-t
viszont nem lehet az elődök árszintjére belőni, mert
magasabb piaci igényekhez alkották, hogy valóban
versenyezhessen a kategória "európai uraival", a Golfokkal és az
ugyanide elképzelt, és előbb megjelenő Peugeot 307-tel. A Stilo
azonban a Fiatosok véleménye szerint sem ad többet az említett két
vetélytársnál.
| |
|
|
|
Márpedig akkor nem csinál majd olyan sikert,
mint a Punto, amelyik igen-igen versenyképes a kisautók
kategóriájában. Ennél nagyobb baj, hogy a Stilo egyelőre egyetlen
fecskéje a Fiatnak, a márka más újdonsággal, nemrég kihozott
egyterűjét, a Doblo-t leszámítva nem dicsekedhet. A többi nagy
európai gyártónak van még néhány új modell a tarsolyában. A Fiat
Seicento-ja sem nevezhető már piaci sikernek, aztán nincs is
tovább. Ez a lehetetlen helyzet láthatóvá vált a 2000. Év üzleti
eredményén, a veszteségen, mely nem újság: 1998-ban és 1999-ben is
veszteséges volt az autógyártó.
Egyetlen újdonság nem tud piachódító versenyben
maradni más olyan gyártókkal, akiknek számos új modellje van a
piacon. Ezek révén ugyanis részesedést nyerhetnek, a Fiat pedig
folyamatosan veszíti ezt. S akkor csak úgy haladhat előre, ha egy
biztosabb piaci szereplő szekerét tolja majd, azaz
le kell paktálni egy másik gyártóval.
| |
|
| |
|
Ez lényegében már elindult a General
Motors-szal. Egy keresztulajdonosi megállapodás ugyanis már
létrejött, aminek értelmében
a nagy GM 20 százalékot kapott az olaszból, míg az beérhette
a GM bő 5 százalékával. Elég valószínű, hogy a GM részesedése nem
áll meg itt.
A Fiat, egyedül talán Brazíliát leszámítva,
mára gyakorlatilag csak a saját hazájában tudott meghatározó
gyártói szerepet szerezni. Lengyelországban még tartja magát, de
piacilag itt sem terem sok babér mostanában számára.
A korábbi külföldi gyártóországok elvesztek. Emlékezhetünk:
volt idő, amikor a Fiat kezében volt a szovjet autógyártás és a
spanyol is, amíg el nem vette tőle a Seat-ot a VW.
Vége annak az időszaknak is, amikor egész Olaszország, de még
Nyugat-Európa is a legversenyképesebb kisautókként Fiatokat vehetett,
Pandát, Unót.
Ilyen csodabogara már nincs a Fiatnak.
2002-ben
lehetett volna egy újabb dobásuk, az Alfa új spiderje, de ezt a
GM-mel közös(Omega-Vectra) platformra készítik, azaz késni fog egy
évet. Az Alfa 147 jelenleg - a Fiat Multipla mellett - a Fiat csoport
említést érdemlő különlegessége, a személyiséggel bíró autó.
A többiről ezt nem lehet elmondani, félő, hogy a Stilóról sem. Más
gyártók véleménye szerint azzal, hogy az olaszok
nem ruháztak be igazán egy, a 21. század korszerű igényeinek
maximálisan megfelelő gyártókapacitás létrehozásába, arra kárhoztatják
majd az új piaci jövevényt, hogy viszonylag elavult gyártóbázisa miatt
elmaradottnak érződik.
