 |
|
 |
|
Amerikában már bemutatkozott a 2003-as Corvette, ezért máris
illendő, hogy az autó fél évszázados jubileumáról megemlékezzünk. A
General Motors, amely a második világháború után Amerika
leghatalmasabb autógyártó konszernje maradt, a negyvenes évek végén
kisebbfajta mozgó cirkuszt alkotott Motorama néven.
Harley J. Earl, a cég legendás vezető tervezője
(hivatalosan a művészeti és szín részleg főnöke) vezényletével
minden egyes márka, a Buick, a Cadillac, a Chevrolet, az Oldsmobile
és a Pontiac is
meghökkentő prototípusokat készítettek, amelyeket a Motorama
kiállítás keretein belül fényes showműsorok kíséretében tálaltak a
nagyközönség elé. Ezek közül a futurisztikus alkotások között csak
elvétve akadt olyan, amelynek bármekkora esélye lett volna a
sorozatgyártásra.
| |
|
| |
|
Az 1953 januárjában bemutatott kétüléses Corvette e
kivételek közé tartozott. Az amerikai ifjúság, amelynek jópár tagja
megjárta Európát a második világháború során, nemcsak feleséggel
tért haza, hanem általában valamilyen angol sportkocsit is
átszállított az óceánon. Ekkor lendült fel az MG-k, majd a Jaguarok
és Astonok kultusza az USA-ban. Közúti versenyek egész sorozatát
rendezték főleg a nyugati (Los Angeles, San Francisco környéke), de
a keleti parton is.
Nem véletlen, hogy a General Motors is
felfigyelt az új divathullámra. Ráadásul azt is érzékelték, hogy
egy újfajta,
nagy reményekre jogosító könnyűszerkezetű matéria jelent meg
a járműépítésben: a műanyag. Amerikában már a rövidéletű Kurtis
sportkocsi egyes darabjait is üvegszálerősítésű műanyag
kocsitesttel építették 1948-1949 folyamán, majd 1951 végén a Los
Angeles-i Autókiállításon három különféle kisszériás,
műanyagkarosszériás autó is debütált. Ezek közül a
Glasspar
históriájáról már a Totalcar hasábjain is megjelent egy
visszaemlékezés.
| |
|
|
|
A kis műhelyekben korlátozott pénzügyi lehetőségek közepette
tevékenykedő alkotóknál a General Motors sokkal nagyszerűbbre volt
képes. 1951-ben megindult az érdekes módon
"Opel sportkocsi" névre keresztelt projekt. A végeredmény
1953 januárjában jelent meg. Myron Scott, a Chevrolet házi
fotográfusa keresztelte el az újdonságot Corvette-nek, amelynek
segítségével a márka nehézkes arculatát kívánták fiatalosabb
irányba kormányozni.
A lelkes fogadtatás meggyőzte a GM vezetőségét arról, hogy
érdemes megfontolni a sorozatgyártást. Hat hónappal később már a
kiállítótermekbe került a kizárólag fehér külső-vörös belső
színkombinációval rendelhető újdonság.
| |
|
| |
|
| 1960 |
|
Röpke két év alatt, miután
statisztikailag elhanyagolható mennyiséget sikerült eladni,
megszületett a döntés: a Corvette sorsa megpecsételődött. Mi volt a
kudarc oka? Az autókat kézzel szerelték össze, amely a gyártási
minőségben is megmutatkozott. Az emberek tolerálták egy kis cég
hibáit, de egy Chevrolet...
Ráadásul az autó
drágább volt, mint a hasonló kategóriába tartozó Jaguar
XK120. Ha ehhez hozzávesszük még azt is, hogy az alváz, a
motor, a műszerfal egyes elemei is a farmerek által közkedvelt, de
meglehetősen robusztus "közönséges" Chevy limuzinokból származtak
máris érthetővé válik az emberek fanyalgása.
| |
|
|
|
| Zora Arkus-Duntov |
|
Szerencsére ekkor
a Ford bemutatta az új Thunderbirdöt, amely 1955-ben 23:1
arányban vert rá a Corvette-re. Na ezt már a GM vezetői sem hagyták
annyiban. A Zora Arkus-Duntov, egy nagytehetségű mérnök által
teljesen áttervezett Corvette 1956-ban jelent meg, de csak 1957-ben
társították hozzá a megfelelő motort. A 4,6 liter (283 köbhüvelyk)
hengerűrtartalmú V8-as minden egyes köbhüvelykre jutott egy lóerő
teljesítmény.
Ehhez járult még a négysebességes kéziváltó,
amelynek segítségével
100 km/h sebesség eléréshez kevesebb, mint hat másodpercre volt
szükség. Arkus-Duntov természetesen az autó külsejét sem
kímélte: az immár fémből készült kaszni jóval dinamikusabb formát
mutatott. Az elgondolás helyességét jelzi, hogy 1957 folyamán közel
annyi Corvette kelt el, mint az azt megelőző években
összesen.
| |
|
| |
|
Sajnos az Amerikai Autógyártók Szövetsége megtiltotta tagjainak,
hogy hivatalosan versenyeken részt vegyenek. Így ez a
reklámlehetőség kimaradt a Corvette életéből. A következő radikális
változtatásra csak 1963-ban került sor. Ez azonban olyan
forradalmira sikeredett, hogy
manapság mindenki kétfelé osztja a Corvette históriáját: 1963
előtt és 1963-tól.
Harley Earl utóda, Bill Mitchell volt az, aki
a Corvette Sting Ray-t megalkotta. Végre kupé Corvette is
kapható volt, méghozzá nem is akármilyen. A csapotthátú, agresszív
külsejű sportkocsihoz 6,5 literes V8-as dukált. Ekkor még élt az a
belső rendelkezés, amely Chevroletekbe csak ekkora motort
engedélyezett. Hamarosan azonban már hétliteres erőforrást is
beszereltek.
| |
|
|
|
| 1961 |
|
Az 1963-1967 között épített Corvette-ek a gyűjtők között a
mai napig legismertebb évjáratúak. Utána az egyre szigorodó
biztonsági előírások miatt ismét "lágyult" az autó. 1983-ban a
gyártást átköltöztették egy vadonatúj gyártelepre Bowling Green-be,
Kentucky államba.
Az 1984-1996 között épített negyedik generációs Corvette-ek,
közöttük a jubileumi egymilliomodik példánnyal, már 5,7 literes
V8-as motort kaptak, 230 lóerős teljesítménnyel. 1986-ban 10 éves
szünet után a kabriolet is visszatért a kínálatba.
| |
|
| |
|
1996 őszén dobták piacra a Corvette C5-öt, amely a mai napig
kapható az immár teljesen átalakult amerikai piacon. Az angol
sportkocsik helyét átvették a kompakt, fürge japán kupék. A
Chevrolet már elveszítette régi dicsfényét, főleg az idősebb
generáció körében talál vevőkre. A Corvette azonban továbbra is
hatalmas rajongótáborral bír. Fénykorában évente közel 40.000
készült belőle, de még 2001-ben is több, mint 25.000 darab talált
gazdára.
|
|
