| |
|
![]() |
|
Az Elta Kft.-t hívom. Kedves női hang szól bele, majd adja az
illetékes kollégát.
-Jó napot kívánok, egyik fejegységüket akarjuk tesztelni.
-Nem szeretnénk adni.
-Na de miért?
-Így is elfogy. Nagykereskedő cég vagyunk, és nem akarjuk,
hogy nálunk keressék a termékeinket. Volt már ilyen, hogy hozzánk
telefonálgattak egy teszt után, és mi nem vagyunk erre felkészülve.
Nem akarunk kiskereskedelemmel foglakozni.
-Hát akkor köszönöm szépen.
Na, Elta fejegység már nem lesz a tesztben.
Pedig szemmel láthatóan a nagyonolcsó kategória egyik vezető
márkája. Hát, ha nem akarják bemutatni, így jártak.
Legyen akkor a híres
Fenner.
-Jó napot kívánok, tesztkészüléket szeretnék kérni.
Valamelyik Fenner fejegységre gondoltam.
-Minek?
-A totalcar nevű internetes újságtól telefonálok, és ott
szeretném bemutatni.
-Nem hiszem, hogy szükségünk lenne ilyesmire.
Tétova tehetetlenségem közben belémvillant a világ filmörökségének
pontosan ideillő része. A Gyalog-Galoppban Arthur király és hű kísérője
megérkeznek a várhoz, amit a franciák megszállva tartanak. Némi
kommunikációs konfliktus után (a franciák hosszasan gyalázzák a két
némán álló angolt) az uralkodó megtalálja a helyzet kulcsát, és
felteszi a kérdést: -Elnézést, nem lehetne valaki mással beszélni?
-De. Kapcsolom.
Nahát. Az illetékes személy már tisztában van azzal, hogy
miért is lenne jó a Westprodukt-nak, mint forgalmazónak
bemutatni egy-két Fenner fejegységet, mert hiszen erről lett volna szó,
de nem tud segíteni.
-Gyakorlatilag mindegyik elfogyott. Kint vannak már a
partnereinknél. Legközelebb január végén jön szállítmányunk.
Letörten teszem le a telefont, és az jár a
fejemben, miért is kell nekem borzasztóan olcsó fejegységeket
tesztelnem? Négyszámjegyű árcédulával.
Amit a nagyobb szupermarketekben raklapról vehetünk, a liter
tej és a barna kenyér tőszomszédságában. Mert a főszerkesztő
megkért, kicsit tartóztassam már meg magam a hájend mámorító
világától, és írjak tesztet olcsó fejegységekről, mert hogy lenne
rá közönségigény. Na de honnan akasszak le tesztkészüléket?
A megoldás
innen érkezett. Zováth úr, az
ügyvezető igazgató érzésem szerint mindent tud erről a különös
világról. Egymás után teszi elém a színes katalógusokat, elképesztő
mennyiségű fejegység fényképével.
Itt-ott ismerősöket fedezek fel. Gombsor az idei Kenwood
modellekről, kijelző egy JVC-ről, amott meg egy tekerentyű egy
Clarionról. Zováth úr csak mosolyog a lelkesedésemen.
-Hát igen, ha egy nagy cég számára felszerszámozzák-legyártják az
alkatrészeket, azt máshová is el lehet adni. Egy az egyben nem
szoktak dizájnt lenyúlni.
-El nem tudom képzelni, hogy ennyiféle fejegységet valóban
gyártsanak is.
-Ezeket igény esetén tudják gyártani. Nincs
sorozatgyártás. Úgy kell választani, mint egy szabónál. A
katalógusban ott van, mi mindent tud egy ilyen készülék. Ezekből a
funkciókból lehet elhagyni, ez egy kicsit olcsóbbá teszi a
kiszemelt típust. De például egy ISO csatlakozó 1 dollár felár
ahhoz képest, hogy csak úgy csupaszon lógnak kifelé a drótok a
készülék hátuljából.
Ez soknak számít, hiszen itt tíz dollár körüli készülékekről van
szó. Az ár persze függ a mennyiségtől is, de itt legalább 5-600
darabról van szó. Ki kell utalni az árát, utána legyártják a
készüléket valahol a kínai üzemben, ellenőrzik, utána jön a
szállítás. 2-3 hónap az átfutás, amíg megérkezik a szállítmány.
Ebben az árkategóriában mindenki így csinálja.
Érdekes világ ez, fejegységek párezer
forintért.
A legutóbbi akcióban éppen háromezer-ötszázért. Persze ezek
mind kazettás készülékek. A CD rizikósabb, és azt nehéz megúszni
ötvenezer forintos eladási ár alatt. Annyiért pedig megkapjuk
valamelyik bevezetett márka alapmodelljét. Zováth úr persze
optimista, és már dolgozik az ügyön.
Egy ennyire olcsó készüléknél
a garancia és a javítás is elég sajátságos. Néhány darabot
lecsípnek a szállítmányból, és a hibás készülék helyett ezt kapja
meg a vásárló. Az hogy a szerviz egyáltalán levegye a készülék
tetejét, és belenézzen, nem éri meg. Nem fér bele az árrésbe.
A megbízhatóság viszont meglepően jó az árhoz képest. A
Zováth úr által bevallott hibaszázalékra egyik-másik nagynevű
gyártó is büszke lehetne. Elérkezik a választás pillanata, milyen
fejegységet vigyek tesztelni. Valami nagyon olcsót szeretnék, így
az egyik íróasztal alól előkerül két Domotec márkájú technikai
csoda.
Zováth úr kicsit félve mondja, hogy
ezek tényleg a gagyi kategóriába tartoznak. Felhasználási
területük az eladom az autót, kiveszem a hifit, de ne legyen benne luk,
tegyünk oda valamit költséghatékony megoldása.
-Egy barátom vett tőlem egy ilyet.
Vadászni szoktak, és van egy
UAZ-uk, amin még
rendszám sincs. Na oda pont jó - mondja az ideális felhasználási kört
bővítve az ügyvezető igazgató.
A kisebbik modell a keresztségben az MS-2926AS típusszámot kapta. A
legnagyobb meglepetés, hogy nem levehető előlapos, hanem az egész
készülék kivehető.
Ilyet magasabb árkategóriában már jó ideje nem találunk.
Remek védelem lenne, ha nem unnánk meg az állandó hurcolást.
Rövidesen laza mozdulattal fogjuk becsúsztatni az ülés alá.
Másik meglepetés az RCA kimenet. Ilyet nevesebb cégek gond
nélkül le szoktak hagyni a fejegységeikről. Érdekes extra, kíváncsi
lennék, hányak használhatnak Domotec fejegységet erősítővel?
Viszont ISO csatlakozó az nincs.
Ja kérem, 1 dollárért? A bekötési rajz egy matricán figyel a
készülékház tetején. Ha nem vagyunk színvakok, nem fogjuk
elrontani.
Az előlap fekete-ezüst-kék színkombinációban pompázik. Olcsónak
láthatóan olcsó. A mély-magas állító tekerentyűi és a hangológomb
minden pillanatban tudatják, hogy igazi büdzsé-készülékkel van dolgunk.
Ennél lejjebb már nem igen lehet menni az árlistán. A többi gomb, és a
kijelző viszont igazán kellemes. Jó, hát nem szuperfinomságú
mikrokapcsolókkal működnek, kell erő a megnyomásukhoz, na de ennyiért?
További extra, ami meglepetésemre igen elterjedt ebben az
árkategóriában: az előlapon található bemenet. Ide hordozható CD
játszót tudunk csatlakoztatni. Nem rossz ötlet.
Viszont a használat folyamán annak bizonyult az analóg hangolású
tuner. Tekergetése közben állandóan féltem, hogy éppen most tépem
el a zsinórt, amivel némi áttételeken keresztül a hallgatni kívánt
adót lehet befogni.
Hidegben szorult a madzag, de ahogy bemelegedett az autó, és
vele a fejegység, könnyebb lett a hangolás - olyannyira, hogy néha
magától mászott el egy kicsit a hangológomb.
A hangerőállítást ellenben, ami praktikus lett
volna ilyen tekerentyűvel, két le-fölléptető gombra bízták. Egy hét
alatt nem sikerült megszoknom, melyik mit is csinál, így mindig rá
kellett néznem a fejegységre.
És hallgatni is kellett. Hát izé. A
Humma hangzásversenyeken használt
szabálykönyvben van egy olyan definíció, hogy
"úgy szól, mint egy tipikus autó", és mindehhez igen kevés
pontszám társul. Lehet, hogy erre a fejegységre gondoltak?
Illúzióim nem voltak. A Domotec fejegység csakis háttérzenélésre
jó. A nagyobb hangerőt egyszerűen nem bírja szuflával.
A 200 WATTS P.M.P.O. HIGH POWER DESIGN JAPAN felirat a
készülék tetején biztos elijeszti a félős kínai háziszellemeket, de
ennél többre nem elég. Emiatt sincs igazi dinamika, a
hangszínszabályzókkal is csak csínján tudunk bánni.
Na de ennyi pénzért? Hát igen,
ennyiért a kedvenc éttermemben egyedül csak szűkösen tudok
megebédelni, ez meg itt egy komplett kazettás fejegység. Nehezen
írom le, de ennyi pénzért jó. Persze nem szeretnék egy ilyennel
élni hosszabb távom.
A másik Domotec kazettás fejegység, amit hozzám irányított a sors,
az MS-2958 típusszámot viselte. A High Power 200 W P.M.P.O persze
itt is szép nagy betűkkel reklámozza magát a készülék dobozán, így
biztosak lehetünk benne, hogy
a valódi, használható wattok csak egyszámjegyűek lehetnek. A
másik izgalmas felirat a Professional Car Audio Casette Player.
Nem is tudtam, hogy vannak amatőr kazettás rádiók is, de a
Domotec ezek szerint biztosan nem az. Ellenben a fotó a készülék
dobozán egészen fura torzítással került föl, ilyen plug-int nem
találtam a Photoshopomhoz. Biztos csak a kínai változathoz
illeszkedik.
Ez is tokjából egészében kivehető típus. ISO csatlakozó itt sincs.
Van viszont digitális frekvenciakijelzés. Viszont a hangolás
ugyanúgy madzagos-áttételes, félek, mindjárt eltépem-megoldású. A
hangerőszabályzás tekerőgombos, ami kényelmes. Illetve az is
lehetne, de valahogy túl csúszós anyagból készült, szóval nem megy
annyira flottul a dolog. Balanszt is állíthatunk, viszont a
hangszínszabályzásra csak egy csúszka jutott. Zováth úr elárulta,
hogy
egyenes összefüggés van a fejegységen található
hangszínszabályzó-ekvalizáló csúszkák száma, és a készülék
sikeressége között. CD bemenet itt is megtalálható, a vonalkimenet
úgyszintén.
Azt hittem, pont úgy fog szólni, mint a kisebbik testvére. Hát
nem. Jól megkülönböztethető volt a két készülék hangja, de
lelkesedni egyikért sem tudtam.
Ez talán kicsit életvidámabban szólaltatta meg a rádiókat.
De tíz perc kifejezetten zenére figyelés után már elfáradtam, és
hirtelen ezernyi nagyon fontos dolog jutott eszembe, amit sürgősen
el kell végeznem.
Persze ennyiért ez a fejegység is jó. Talán még jobb is a
láthatóbb frekvenciakijelzés miatt. Talán rosszabb a csúszós
kezelőgombok miatt. De végül is egy kategória a két Domotec.
Ennyiért nem tudok náluk jobbat.
Zováth úr persze nem akart két ennyire, hm, nagyon
alapkészülékkel az utamra engedni. Két, szemmel láthatóan a szíve
csücskébe zárt Wektor kazettás fejegység is a táskámban lapul, útban
hazafelé. De azokról majd legközelebb.
|
|
További cikkeink























