Lassacskán a végéhez közeledik a rali világbajnokság. A hétvégén
lezajlott korzikai futam után már csak két megmérettetés van hátra a vb
cím eldöntéséhez. Ezen a hétvégén azonban
kissé átalakult az összetett pontállás. Mielőtt bármiféle
találgatásba, vagy jósolgatásba fognánk, nézzük a száraz tényeket, amik
megváltoztatták a dolgok állását. 971,75 kilométer, 16 aszfaltos
gyorsasági, melyek összesen 397 kilcsinél is több száguldásra adtak
lehetőséget. Ez Korzika.
Az simán várható volt, hogy az aszfalton elég gyors, és az előző
versenyen is - a san remo-in - győzedelmeskedő Loeb ismét kiváló lesz a
Xsara WRC volánja mögött. Sőt, megfelelő helyezés - és pontszerzés -
estén még az összetettet vezető Burns nyakára is hághatna. Ennek
megfelelően indult az első nap.
Loeb eszeveszett módon taposta a Citroënt, és a nap végére az
első helyen végzett. Ehhez minden jogosultságot meg is szerzett, hiszen
hiba nélkül hasított egész nap. Az első háromban végzett a minden
gyorson. A másik Xsarával Sainz még megnyerte a legelső gyorsot, aztán
a többiek lenyomták, és a 4. helyet érte el az első nap.
Loeb mögött szinte leheletnyi közelségben - alig 4 másodpercre - Duval
végzett.
A Ford csapat - mondhatni - kettesszámú pilótája teljesen megőrült,
teljesítménye mindenképpen meglepő, bár most az Focus WRC-re sem
lehetett panasza. Loeb első számú vetélytársa - ahogy San Remo-ban is -
Martin volt, aki szintén kinyomta a Focus szemét. 3 gyorsot nyert az
első nap, de a negyedik szakaszon megperdült, és 30 másodpercet szákolt
be a mutatvánnyal. Ezzel az élről a hetedik helyre csúszott le, és
ebben az erős mezőnyben kérdésessé vált a dobogós szereplés is. Martin
szokás szerint nem adta fel a dolgot, és a nap végére 18 másodpercre
csökkentette hátrányát, és az 5. helyen futott az esti célba.
A Peugeot csapatnál is kemény harcra készültek, főleg Grönholm.
Mivel az utóbbi versenyeken rendszerint kiesett, ezt mindenképpen
szerette volna befejezni, persze olyan helyen, ami illik a nevéhez. A
pontversenyt vezető, világbajnok esélyes Burns szintén nem virított
sokat az elmúlt futamokon, de most tartotta magát a középbolyban, a
Citroënek, és a Fordok mögött, de Colin McRae előtt, aki ugyan gond
nélkül, de roppant lassan haladt. A harmadik Peugeot-s, Panizzi, volt a
korábbi idők korzikai rali királya. De úgy látszik egyszer minden
királyság véget, mert most csak a 11. helyre futotta a legjobb
beállításokat sem tűrő, és Panizzi által vezethetetlennek nyilvánított
- jelenlegi - 206 WRC-vel.
A Subarunál egy világ omlott össze, amikor Solberg becsukta az
Imprezát a verseny előtt "shakedown" alatt - Ez amolyan prológ jellegű
tréning. A szerelők azonban virítottak, és másnap reggelre mindent
rendbe hoztak. Mindezekkel együtt az autó sokkal ütőképesebbnek tűnt,
mint korábban, de Solberg nem tudta felvenni a kesztyűt sem a
Citroënnel, sem a Fordokkal. A hetedik helyre futott be végül pénteken,
és csak az ellenfelek műszaki - vagy egyéb - hibájában reménykedett az
előrébb jutás tekintetében. A másik Subaruban Mäkinen ráncolta a
homlokát. Az ő korzikai teljesítménye még sosem volt sikeresnek
nevezhető, most is a 12. helyet pécézte ki magának.
A Skodánál Auriol-t kell először említeni, hiszen már hatszor nyert
itt futamot, így a csehek első számú reménységként rakták be a
Fabia WRC bal első ülésébe. Aztán rögtön az első gyorson műszaki hiba
miatt fel is kellett adnia. No igen, a korábbi hat győzelmet már
valamelyest kiforrott autókkal érte el. Gardemeister maradt a Fabia
hírnevének öregbítésére, azonban a műszaki problémák őt is kergették. A
13. helyen futott be.
Szombaton aztán volt minden.
Az élen álló triumvirátus - Loeb-Duval-Martin - beleadott
apait-anyait. Az első gyorson még minden rendben volt, Martin
nyert, mögötte másodikként érkezve Solberg lépett nagyot előre - Burns
meg elgumizta magát. Aztán a 8. gyorson Solberg kissé lebontotta az
Imprezája elejét, de ez nem zavarta a harmadikként befutásban. Loeb
viszont úgy gondolta, hogy a Xsara WRC megfelelő autó az
off-road-ozásra is. A Xsara WRC viszont nem gondolta úgy, és bár
versenyben tudott maradni Seb a kissé átalakított verdával, de a 14.
helyig hátracsúszott. Így nemcsak a győzelmi esélyek szálltak el, de
ezzel együtt a megfelelő mértékű pontgyűjtés lehetősége is, ami ugye
magával ragadta a világbajnoki cím megszerzésének lehetőségét is. De ne
szaladjunk előre...
Ezen a gyorson Duval volt a leggyorsabb - egyébként -, és ezzel
átvette a vezetést is. Második helyen Sainz! Kicsit visszatérve
Solbergre, azt még tudni kell, hogy a csapatnál már mindenki esőtáncot
járt, mivel a korábbi tapasztalatok azt igazolták, hogy száraz
aszfalton nem túl eredményes a jelenlegi autójuk. Ennek ellenére
Solberg egyre jobban repesztett. És ekkor jött az a bizonyos baleset a
nyolcas gyorson, amit követően a szerelők már másodszor múlták felül
saját lehetőségeiket, és szedték rendbe az autót. Késedelem nélkül
kijavították, és a közben esősre fordult időben mindenki örült. A nap
utolsó három gyorsaságiját Solberg szépen meg is nyerte. Ezzel a nap
végére át is vette a vezetést Duvaltól, és így egyel lejjebb tolt
mindenkit a listán. A visszavonulás küszöbén álló Mäkinenről pedig vagy
jót vagy semmit.
Közben Martin is apránként dolgozgatta lefelé a hátrányt. A
hetedik gyorson már a második helyen állt, de a következőn - ahol Loeb
is elvérzett, és Solberg is autót bontott - ő is leszánkázott az útról,
és mindent elveszített azon 5 perc alatt amíg az árokban csücsült.
Tulajdonképpen számára véget is ért a verseny, annak ellenére, hogy
aztán tovább ment. A Citroëneseknek azonban kisütött a nap. Persze Loeb
rendesen lecsúszott az élről, de a másik szeme nevetett a csapat
vezetőségének, hiszen Sainz a második helyre került, és mivel a
pontversenyben ő áll a legközelebb Burnshöz, még akár meg is előzheti,
mivel a Peugeot-s srác továbbra is a nyolcadik helyen autózott. McRae a
negyedik helyen dolgozott, aztán feljebb tudott lépni egyet, de mikor
Solberg megelőzött mindenkit, visszakerült a negyedikre. A Skoda
maradék Gardemeisterje a 11. helyen fejezte be a szombatot, 1 perc 40
másodperccel a mögötte 12.-ként befutó Martin előtt.
És akkor elérkezett az utolsó nap. Elárulom, hogy nem történt egetverő
változás az előző napi eredményhez képest.
Solberg győzött, és ezzel szinte minden érvet megcáfolt, ami a
papírforma mellett szólt. Hiszen: úgy vágtak a versenynek, hogy tudták,
az autó nem túl eredményes aszfalton, a prológon összetörte az autót,
aztán a futam alatt még egyszer összetörte. Ezek után ki is kell
javítanom az előző mondatom, mivel nem CSAK Solberg nyerte meg a
versenyt, hanem az egész csapat, főleg a szerelők. Ráadásul Mäkinen is
pontszerző helyen futott be végül, így a csapat is kaszált néhány
pontot.
Carlos Sainz nevét pedig lassacskán egyre nagyobb betűkkel kell
bevésni a legnagyobb ralisok nevét tartalmazó könyvbe. Tapasztalata,
higgadtsága, és gyorsasága egyre inkább válik megbízhatósággá, hiszen
kiegyensúlyozottan hozza az eredményeket - jelenleg - a franciáknak.
És akkor még ott vannak azok az apró Sainzos húzások is,
melyeket rajta kívül nem sokan tudnak produkálni. Most például teljesen
szótlanul tűrte a harmadik helyét Duval mögött. Nem idegeskedett, nem
furkálódott, nem hőbörgött. Aztán az utolsó gyorson szép csöndben ment
egy olyat, hogy a már ezüst ízű nyálat folyató Duval csak azt vette
észre, hogy megelőzték. Sainz fellépett a második helyre. McRae-t meg
jól visszaelőzte Grönholm, így a skót fószer az ötödik helyre érkezett
be.
Aztán ha jobban belenézünk a végeredménybe, láthatóvá válik, a
korzikai futam olyan szinten rendezte át a tabellát, hogy
hat versenyző is esélyes lehet a vb címre. A második helyért
járó pontokkal Sainz átvette a vezetést Burnstől, mögötte azonban elég
nagy a tumultus. Burns, Solberg, és Loeb a nyakában vannak eléggé, de
még Grönholm, és Martin is esélyes, bár ezek az esélyek csak
matematikaiak. Hátra van még a spanyol és a brit futam. Ebből a spanyol
már most hétvégén, szóval nincs pihenő...
