Itt a tavasz! Két biztos jelét tapasztalhatja az autóközpontú ember.
Már egy hete nem kellett havat söpörni a kocsiról reggel, indulás
előtt, és a légkondicionálót át kellett állítani fűtésről hűtésre. Az
autóhifi iránt fogékonyak még egy biztos jellel találkozhatnak -
megjelentek a 2004-es autórádiók.
A Clarion 848-as az első fecske ebből a sorozatból. A cég idén
eltekint a
"minden héten eggyel nagyobb fejegységet lehet már
megvásárolni!" típusú, jól megszokott modellváltástól - hiszen
ez a második legjobb a modellpalettán, és lám, már itt is van.
Tessék jól megnézni, mert ebben az évben az összes Clarion fejegység
így fog kinézni. Jó, a kisebb modelleken a kijelző mellé kerülnek a
gombok, de ez csak apróság. Na meg a csúcsmodell kinézetét is teljesen
másmilyenre szabták - erről bővebben majd ha már sikerült azt is
kipróbálni.
A Clarion 848-as szép. Az előlap nagy része - az aktuális
divattrendnek megfelelően -
alumíniumból készült. Nem csak annak néz ki, az is. Ezért nehéz
és vastag. A levett előlap szállításánál ez még nem is gond, de a
készülék meglehetősen kiáll a műszerfal síkjából. Ezt mindenki szóvá is
tette, és azon kezdtek gondolkodni, hogy is kellene besüllyeszteni a
műszerfalba. Aggódó lelkivilággal megáldottak azt is szóvá tették, hogy
a keret és a kijelző körüli terület nagyon kellemes tapintású
gumírozott anyaga ahhoz hasonló, amilyet a Passat kapaszkodókon és
hordozható számítógépeken használnak. Ez nagyon szép kékesszürkés fényt
ad, roppant kellemes a tapintása - ellenben kopik. Ennek nyomát sem
találtam ugyan a Clarion 848-ason, de három hét nem is elég ennek a
megtapasztalására. Majd fél év múlva kiderül.
A Clarion 848-as alaktani hibáinak sora ezzel véget is ért. A gombok
nagyon precízek, nem lötyögnek, nem szorulnak.
Egy műszerész végzettségű barátom, akit az ég komoly
szépérzékkel is megáldott, szinte elhaló figyelemmel vette kézbe az
előlapot. Őt teljesen lenyűgözte a két csavar, ami tökéletesen
illeszkedett az enyhén ívelt felületbe. Fotózás közben én is nehezen
teltem be a látvánnyal - ez már tényleg iparművészet.
Használni, beállítani is hasonlóan jó, mint csak szemlélni a Clarion
848-at.
A menürendszert például okosan két részre osztották. A fontosabb
beállításokat egy gombnyomásra előcsalhatjuk. Balansz, fader, mély,
magas. A két utolsóhoz azért tartozik némi úri huncutság:
beállíthatjuk, mennyit emelünk vagy vágunk mélyből vagy magasból - ez
eddig minden fejegységen így van. A Clarion 848-on viszont azt is
állíthatjuk, hogy milyen frekvencián, és hogy milyen Q-érték
mellett.
A frekvenciát talán nem kell magyaráznom, a Q pedig azt határozza meg,
milyen széles sávban történjen az emelés-vágás.
Ilyen trükkre pár éve még csak a méregdrága külső DSP-k voltak
képesek, ma már egy szimpla fejegység is képes rá. Hát igen, ez a
technikai fejlődés! - bólinthatnánk rá elégedetten. Persze van egy kis
trükk benne, mert a Clarion 848 csak pár frekvencián tudja megtenni ezt
a vágás-emelés-húzás dolgot, de a nyughatatlan lelkű
mindentcsavargató-tekergető autóhifisták örömmel fogják fogadni ezeket
a további beállítási lehetőségeket.
A menü második része jobban el van dugva. Itt tudjuk kikapcsolni a
képernyővédőnek hívott pixelbemutatót, megváltoztatni a bejelentkezés
szövegét, átváltani az üzenetek nyelvét, kapcsolni a
telefon-kihangosítót és
végre-valahára menüből kikapcsolni a beépített erősítőt. Ez
nagyon fontos, hiszen ha külső erősítőt használunk, odabent
feleslegesen fűtene az a teljesítményerősítő IC ami a píron 53 wattot
produkálja. Jól érzékelhetően hidegebb is a kivett CD, ha így
használjuk a Clarion 848-at. Itt állíthatjuk a kontrasztot is.
Alaphelyzetben borzasztóan nagy a kijelző fényereje, minden
pixel látszik. Nálam napfényben is elég volt hármas állásban használni,
az automatikus Dimmer bekapcsolása mellett. Merthogy ilyen is van - és
rögtön meg is szerettem. Régi funkció a fejegységeken, hogy a világítás
bekapcsolásakor csökken a kijelző fényereje. Ez este valóban nagyon jól
jön, de nappal, amikor lakott területen kívül kell használnunk a
lámpákat, nem túl előnyös, mert készségesen elhalványult fejegységünkön
ilyenkor semmit nem lehet látni. Ennek kivédését szolgálja az Auto
Dimmer: ha a kis szenzor sötétet érzékel, csökkenti a fényerőt, ha
pedig világosat, növeli. Ennyire egyszerű - nálam hibátlanul
működött.
A kijelző színe önmagában is elsődleges fontosságúvá vált.
A Clarion nem átallott egy önálló, nagy gombot áldozni a négyből
csak arra, hogy ezt változtathassuk. A nyolc gyári szín mellett van egy
folyamatosan változó - és további hetvenvalahányat kikeverhetünk
magunknak.
Hogy egy fejegység alap-, közép- vagy éppen a csúcskategóriába
tartozik-e, leginkább a hátoldaláról lehet megmondani: egyszerűen
az alapján, hogy kettő, négy, vagy hat RCA-kimenet van rajta. Ezt
figyelembe véve a Clarion 848 a megacsúcs kategória lenne, merthogy 8
RCA-csatlakozó lóg ki belőle. A használati utasítást böngészve kiderül
persze, hogy ebből kettő bement, a maradék hat pedig a szokásos
felosztást mutatja: front, rear és külön mély kimenet.
Ebben a kategóriában a távirányító elmaradhatatlan. A Clarion is
csomagolt egyet a jól bevált, kicsit bumfordi, de jól kézre álló RCB
164-es, szinte már örök életű távvezérlőjéből a Clarion 848-ashoz.
Több mélyet, demoströgtön - ez a funkció kihagyhatatlan az autós
fejegységekből. Minden cég szán rá nem is kevés elektronikai
alkatrészt, saját szlogent talál ki hozzá, többállásúvá teszi, és jó
nagy betűkkel hirdeti is, ahol csak talál rá helyet. A Clarion ezt
ebben az esetben elég visszafogottan teszi. Persze saját nevet adott a
mélyemelő módszerének: Magna Bass EX. A magna előtagként kicsit sután
mutat, de a fejegységre szerencsére csak a rövidítése került - M * BEX.
(Na erre a rövidítésre már beindul az ember szóalkotó fantáziája
megabassekszcséndzs (nagyonmélytőzsde), multibasseksztensön
(nagyonsokmélykiterjesztés) - ezekből talán ennyi elég is lesz) A
Clarion katalógus azt is elárulja, mitől más ez, mint a jól megszokott
loudness funkció: az M*BEX 50 Hz-en emeli a mélyhangokat, az eredeti
Loudness pedig 100 Hz-en.
A Clarion 848-at eddig úgy emlegettem, mint egy szimpla fejegységet,
pedig
az előlap bal alsó sarkában pirosló REC gomb árulkodik róla,
hogy nem az. Ez tulajdonképpen egy CD-s autórádió és egy hatlemezes
CD-tár együtt. Vagy legalábbis majdnem.
A Clarion is szeretne csatlakozni valahogy az egyre terjedő tömörített
zenecserélgetés és hallgatás divatjához.
Hogy le tud játszani MP3-as fájlokat, sőt WMA audiót CD-ről, nem
újdonság. Az, hogy a fejegység saját maga tud felvételt készíteni
egy tömörített formátumba, szintén nem. De hogy ezért ne kérjenek
forintsokszázezreket, ne kelljen hozzá beépített merevlemez és hogy
ennyire egyszerűen használható legyen - mindez bizony már újdonságnak
számít.
A felvételkészítés roppant egyszerű. Tetszik az éppen hallgatott
szám a CD-ről? Megnyomjuk a REC gombot, mire a nóta elejére ugrik a
lejátszás, és vele együtt indul a felvétel. Tetszik az egész lemez?
Kicsit hosszabban kell megnyomni a REC gombot, és az egész megy a
memóriába. Akkor sincs gond, ha megállunk, mert a Clarion 848
megjegyzi, hol tartottunk, és a legutóbb félbehagyott szám elejétől
folytatja a felvételt. Okos.
És miért csak majdnem olyan, mint egy hatlemezes CD tár? Mert
tömörített formátumban menti memóriájába a zenéket.
Nem a jól megszokott MP3 formátumot használja, hanem a WMA-t -
ami Windows Media Audio-t jelent. A Windows szó miatt biztosan sokan
rögtön utálni fogják, mások ebben látják a tömörített zenei világ
jövendő sztenderdjét. A Clarion esküszik rá, hogy jobb hangminőséget
produkál, mint egy hasonló, vagy nagyobb bitrátájú MP3-tömörítés. Én
hivatalból kipróbáltam, és azt tudom mondani, hogy a WMA az MP3
használható, életrevaló alternatívája.
A Clarion olyannyira büszke erre a rendszerére - joggal -, hogy
a szlogenesítés most sem maradhatott el. Szép nagy piros
betűkkel olvashatjuk az előlapon: Music Catcher.
Egyedi Clarion ötlet az ADF, ami nem szlogent, hanem egy jó nagy
gombot kapott 848-as előlapján. Anti Distortion Filter a funkció teljes
neve ennek. A technikai leírás szerint megerősíti a mély és magas
hangokat és helyreállítja az elveszett harmonikusokat, amik a zenei
anyagok tömörítésekor óhatatlanul kárba vesznek. Mindezt mindenféle
torzítás nélkül teszi, ennél fogva természetes élő hangot
archiválhatunk. Ha ez igaz, akkor azok a hifigyártók, akik nem átallnak
forintszázezreket - sőt: milliókat - kérni olyan CD-játszókért, amik
közelítik a jó öreg analóg lemezjátszók hangját, lehúzhatják a redőnyt.
Elavultak. Innentől fogva egyszerű az élet.
Mindent jól tömörítsünk be, aztán tetessünk egy ilyen ADF-gombot a
lejátszónkra - és máris a miénk a természetes élő hang. Vagy mégsem?
Sajnos nem. Azt
nem mondanám, hogy az ADF nem működik. Vág itt, tol ott,
manipulál és kreál, de minden felvétel akkor szólt a legjobban, amikor
ki volt kapcsolva. Pedig próbáltam MP3-mal, WMA-val, CD-ről és Music
Catcher-ből, sőt még normál zenei CD-ről is. Mind a három állásával
eljátszottam, de semmi jót nem sikerült elérnem vele. Na de mégis, mit
csinál? Olyan, mintha egyes előre beállított hangképek között
változtatna, csak ezt máshol Pop-Rock-Jazz-Vocal fedőnév alatt fut -
itt pedig ADF.
A hallgatását nagyon hétköznapi autóhifi-rendszeren kezdtem. Ez
állt egy Clarion 848-ból és egy gyári Toyota 13 centis hiperolcsó,
nagyonvacak, papírmembrános hangszóróból. És kész. Semmi spéci kábel,
külső erősítő, komponens szett. Ez bizony a legolcsóbb gyári hifi
találkozása a majdnem csúcsmodell fejegységgel. Nem vártam tőle semmi
jót, de ez a frigy a mennyekben köttetett. A bekapcsolás utáni harmadik
másodpercben kijelentettem, hogy ez jól szól, és mindazok, akik
hallották ezt a nagyon nem high-end összeállítást, hasonló véleményen
voltak.
A középtartomány rendkívül nyílt, transzparens, gyors, a mélyek a 13
centis vacakhoz képest testesek, még az M*BASS mesterkedését is bírják,
bár nagyobb hangerőn torzítanak - egyszerűen nem bírja a strapát a
hangszóró. Az egész hangzás tempós, zenei, kellemesen áradó. Arra
vetemedtem, hogy
ismét előkerestem a Karel Gott lemezemet, amit a JVC SH teszt
óta nem volt kedvem autóban kipróbálni - és tetszett! Egy hét
együttélés után azért jobban kiismertem ezt a megaszimpla rendszert -
és még mindig nagyon tetszett a fejegység hangja, viszont sürgősen
elszántam magam arra, hogy végre normális hangszóró és erősítő kerüljön
az autómba.
A fenti áradozás persze a CD-hangra igaz. Már a Clarion
848-gyári hangszóró kombináción is jól hallható, hogy a nem tömörített
zenék sokkal jobban szólnak, mint zsugorított társaik. Ahogy betettem
egy, bármilyen magas bitrátával készült MP3-, vagy WMA-felvételt, a
zenei varázs elmúlt. Jól szólt, jól szólt - de az élmény valahogy
elröppent. Így sajnos egy kicsit öngól a Music Catcher is. Egy
gombnyomás, és jól halljuk, hogy az épp az imént készült felvétel
mennyivel vacakabb. Nem kell ennek a meghallásához több, csak egy
ócska, gyári 13 centis hangszóró. Félreértések elkerülése végett, nem a
Clarion WMA- és MP3-készítő és -lejátszó tudása a kevés; ellenkezőleg:
a CD-játszó része ennyire jó.
Mint tudjuk, a rádióműsorok jó része is tömörített zenéket zúdít az
éterbe. Ez a Clarion 848-on jól hallható. Felüdülés egy
rádióbemondó igazi hangja vagy egy valódi élő koncertközvetítés. A
rádiórész meglepően nagy érzékenységűnek bizonyult a három hét alatt.
Budapesten gond nélkül befogott vagy egy tucat külföldi adót és kis
térerejű helyi rádióadásokat is. Gödöllő környékén, a környező dombság
jó alapos árnyékoló hatása miatt a külföldi adók fele elérhetetlenné
vált, és erre a sorsra jutott néhány fővárosi adó is. Az igazi országos
adók azonban gond és zavar nélkül hallgathatók maradtak.
Miután ilyen jól bevált a Clarion 848 a létező legszimplább
rendszerben,
nem maradhatott el a próba a sokkal igényesebb hangkeltő
berendezések között sem. Amikor a Clarion nálam volt, itt
vendégeskedett még 3 másik fejegység, két különböző DSP, öt erősítő,
négy hangszórószett és vagy tucatnyi kábel. Mindent mindennel persze
nem próbáltam ki, de jó tucatnyi érdekes összeállítást sikerült
összehoznom - a Clarion 848-cal a főszerepben.
A végső konklúzió: nagyon jó kis készülék. Nem mindenek felett
álló csúcsmodell. Nem végletekig precíz. Nincsenek extrém sávszélek.
Nincsenek elképesztő dinamikai határok. Amikor igazán csúcskategóriás
készülékekkel-drótokkal került össze, kicsit kevésnek bizonyult. Ez
megengedhető, hiszen ezen komponensek mindegyike - még a kábelek is -
annyiba, vagy többe kerültek, mint maga a fejegység. Viszont, ha hozzá
árban jobban illő komponensekkel párosítjuk, minden a helyére
billen.
Amit ilyenkor kapunk, nagyon kellemes,
folyamatosan áradó középtartomány, jól illeszkedő
mélyekkel-magasakkal. Nagyon jól sikerült az 1bites D/A konvertert
használó CD-játszó hangja. Az ember tudja, hogy van nála jobb, de
megvan a zene öröme, a
"hagyjuk a fenébe a cserélgetést, hallgassunk zenét" érzése.
Érdekes, hogy a nagyobbik és a kisebbik Clarion modellben is 24 bites
D/A konverter dolgozik, de sajnos a közvetlen összehasonlításra még nem
volt meg a lehetőség - amint lehet, megejtem ezt a próbát is.
A tesztek végén mindig itt a "megéri ? nem éri meg?" kérdése. A
Clarion DZX 848 RMC 174 990 forintba kerül. Ami sok pénz egy
fejegységért. Viszont nem sok pénz egy csúcskategóriás fejegységért
plusz egy hatlemezes CD-tárért, amit a Music Cacher ígér. Nem sok pénz
egy ennyire szép fejegységért. Sok pénz akkor, ha tudjuk: a kisebb
modellek is hasonlóan néznek ki. Nem sok pénz, ha a nagyon jó 1 bites
CD-hangra gondolunk és hogy középkategóriás komponensekből mennyire jó
rendszert is tudunk a Clarion 848 mögé építeni.
Szóval nem tudom. Ilyenkor a legjobb válasz, hogy
tessék elmenni a boltba, jól megcsodálni, jól kipróbálni, és ha
megtetszett, boldogan élni vele hosszasan - mert lehet.
