A péntek a szakmáé. Bejutni nem is olyan könnyű ezen a napon,
meggyőző érveket kell felhozni a hőn áhított belépőért, de a
pavilonokban mégis sokan vannak. Tömegnek gondoltam elsőre ezt az
embermennyiséget, de akkor a szombat-vasárnapi látogatók hadát
mérhetetlen tömegnek kéne aposztrofálnom, ami azért túlzás lenne.
A pénteki nap az egyetlen esély olyan fotók készítésére, ahol
nem csak rengeteg ember között átsejlő autóhifi alkatrész darabok
látszanak. Az öt pavilon gyors végigjárása a jó fotós témákért azért
arra is jó, hogy kialakuljon egy kép a trendekről, az autóhifi várható
fejlődéséről.
Ami rögtön szembe ötlött: a nevenincs tajvani cégek megjelenése.
Legalább tucatnyian voltak, és jó részük már nem hangszórót és olcsó
fejegységet, hanem multimédiát árul. Kicsi monitor, nagy monitor,
fejtámlába, plafonra, padlóra, napellenzőbe beépítve, hozzá
természetesen DVD-játszók. Aki gagyi vacakokra gondol, téved. Többségük
szépen formatervezett, igazán elfogadható minőséget kínál. Érdekes volt
látni, hogy a tavaly egy hasonlóan kis távol-keleti cég standján
feltűnt multimédia hátizsákot idén az egyik legnagyobb autóipari
beszállítónál, a Delphi Grundignál láthattunk viszont. A kis cégek
ezzel idén már nem próbálkoztak; ők ennél modernebb, kisebb, könnyebben
használható dolgokkal érkeztek Sinsheimbe.
A német piacon természetesen a hazai gyártók kiállításai voltak a
legnagyobbak. A
VDO Dayton élő emberekkel
feltölthető csocsópályát állított fel,
műsorvezetővel és a helyi viszonyokat figyelembe véve csinos hostess
hölgyekkel, gondolva a helyiek fociszeretetére és a közelgő EB-re.
Sikeres volt az ötlet, sokan voltak a standon, fociztak, örültek a
szóróajándékoknak. A VDO Dayton ezért nem is nagyon fárasztotta a hozzá
látogatókat azzal, hogy az általa gyártott készülékeket is közelről
szemügyre vegyék - azok egy sarokban eldugva kaptak helyet.
Szemben, a
Becker standja volt talán a
legelegánsabb az egész kiállításon - fényképen persze sehogy sem
sikerült visszaadni ezt az érzést. A cég szemmel láthatóan ugyanolyan
büszke a gyárilag beépített rendszerekre, mint a saját neve alatt
forgalmazott készülékekre. A stand szélén kapott helyet talán a
legérdekesebb összehasonlításra lehetőséget adó három bemutatópult.
Ezekben
az 5-ös és a 7-es BMW-k, valamint az Audi sok vitát kiváltó, egy
multigombbal mindent vezérelhető kényelmi elektronikái kerültek. A
tesztek szerint a BMW-é szinte kezelhetetlenül bonyolult, az Audi-é
sokkal jobb. Itt nem csak a rendszereket lehetett kipróbálni, hanem a
sajtó szavahihetőségét is. Az Audié tényleg jobb.
A német cégeknél maradva a
Blaupunkt standján sikerült
felfedeznem a régóta ígért Bluetooth kommunikációt is tartalmazó
fejegységek közül az egyik elsőt. Az AEG standja viszont igazi döbbenet
volt. A patinás német ipari óriás
a saját neve alatt 5 dolláros, igazán vacak, piaci kategóriába
tartozó autórádiókat próbált eladni - nem tudni, kinek. Az
érdeklődők névjegyei részére fenntartott üvegvázában a harmadik napon
is csak pár kártya árválkodott. A cég mentségére legyen mondva, a
kiállítás legjobb savanyúcukra náluk volt, ezért többször is
visszatértünk.
Óriásstandja volt természetesen a nagy japán cégeknek is. A
Sony igazán szép autórádiókkal
kápráztatta el a nagyérdeműt, egy igazán egyedi tömör fa bemutatófallal
tetézve. A leglátványosabb darab viszont egy Audi volt.
A kíváncsiskodóktól rácsokkal elkerített autó festése maga a
fényezők rémálma. Az autó jórészt selyemfényű - vagyis valahol
középúton a matt és a fényes között. Kontrasztként akad rajta teljesen
matt elem is - például a fekete első lámpa, és fényes alkatrészek is,
de azok odabenn az utastérben.
Az
Alpine ismét szörnyen látványos
demóautót hozott - biztosan sokfelé fogjuk még viszontlátni. A
hangminőséget bemutató Mercedesbe viszont hosszas kuncsorgás után sem
sikerült beülnöm, sőt a kiállítás három napja alatt senkit sem láttam
benne hallgatózni - talán elvesztették a kulcsát, vagy az üvegezett
vitrinbe tették belőle a méregdrága F-1 rendszer elemeit, ugyanis azok
jól láthatóan kopásnyomokat viseltek magukon.
A
Pioneer csúcsmodelljei, az
ODR-ek szintén üvegvitrinbe kerültek, de vadonatújak voltak. A
kíváncsiskodók mégsem előtte gyülekeztek, hanem az új, olcsóbb
fejegységek körül. A DEH-P 80 MP pályázik mostanság a legcsinosabb
Pioneer fejegység címre. A
Clarion termékvonal is alaposan
megújult. Egységesedett a fejegységek kinézete, tudunk már felvenni is,
és a nagy újdonság az érintésérzékeny kijelző: a touch panel. A Clarion
a nagyon szép kivitelű katalógusának is ezt állította a
középpontjába.
Közben persze az utóbbi évek egyik leginnovatívabb cégének, a
JVC -nek a mérnökei sem lustálkodtak.
Az idei modellek is szépek, különlegesek, sokat tudnak, és már náluk is
van - csak úgy mellékesen megemlítve - érintésérzékeny kijelző, a
hangvezérlés meg a sokszínű OEL kijelző mellett. Az első tappancsolások
után úgy tűnik, van olyan jó ez a megoldás is, mint a Clarioné. Ennyi
újdonsághoz jár egy szlogen is: EXAD, vagyis Excellence trought
Advanced Technologies by JVC, aminek se füle, se farka, és még a végén
a D betű is necces, viszont van ilyen nevű internetoldal, és jól mutat
a logón a fémes Photoshop effektus.
Az amerikai illetőségű cégek továbbra is a méretekkel próbálnak
lenyűgözni minket. A JBL erősítőgigásza a paramétereivel tüntet, a
Hifonics Colossus XX a
méretével. Ennyire hosszú erősítőt kényelmesen elhelyezni semmilyen
autóban nem lehet, egyáltalán beszerelni is csak alig néhányba. Persze
a név kötelez. Kíváncsian várom a jövő évi XXL modellt.
Szörnyen nagy hangszórókból sokat lehetett látni. A legnagyobbat
talán a
Focal standon - igaz, ez csak egy
motor forgatta díszdarab volt. A francia cég ezúttal nem mutatott be
olyan újdonságokat, mint tavaly, pedig titkon reménykedtem egy új
Utopia sorozatban.
Az
Audison új erősítővel lepte
meg a nagyérdeműt.
A neve Thesis HV Venti, és mi másban, mint a főkonstruktőr Lancia
Thesis-ében mutatták be. Az autó gyönyörű, és a hang, amit benne
kreáltak, hozzá illő. Nyugodt, kellemes, hallgatható, és ez a karaktere
minden körülmények között megmarad. Az erősítő hasonlóan az eddigi
Audison erősítőkhöz igen összetett készülék, de a beállításához immáron
nem kell pilótavizsga.
|
Az olasz gyártóknál maradva az igazi kuriózumokat vehetjük
sorra. A
HSS Fidelity csövezik, ahol
csak lehet. Előfokok, D/A konverterek készülnek a kis cégnél, igen
drágán, jó minőségben, és természetesen
az elektroncső reneszánszát meglovagolva. Nem ők az egyetlenek.
A
RES szintén elektroncsöves
erősítőt mutatott be. Kívülről gyönyörűek, de odabenn találni
furcsaságokat - például a beforrasztott, és nem foglalatba helyezett
méregdrága katonai standard elektroncsöveket.
A szomszédjukban az
E.B. Acoustic szinte gigacégnek
tűnt. Az általuk forgalmazott csöves előfokok és D/A konverterek a
L'Ergo fantázianevet viselik.
Jól láthatóan kis példányszámú, egyedi, kézzel gyártott darabok, az
áruk ennek megfelelő. Vagy tucatnyi hangszóró szerepel még a cég
kínálatában, egyszerűnek tűnő daraboktól a gigamélynyomókig. Ezek a
monstrumok kevésbé izgattak, de a több, különböző lapsugárzók annál
inkább. Ezek könnyedén felszerelhetőek szinte mindenhova, és a jobbak
belőlük igazán különleges hangúak.
A
Sinfoni csak elektronikákat gyárt.
Erősítők, távirányítható előfok és háromutas keresztváltó fázisállítási
lehetőséggel. Ennyi a Sinfoni kínálata. Elektroncsövek itt nincsenek,
csak tranzisztorok, gondos minőség-ellenőrzés, és átgondolt tervezési
filozófia. Na meg kellem.
Már tavaly is elbűvöltek egyszerűségükkel, szépségükkel és
kifinomultságukkal. Az idén sem volt ez másképp. Még a vadonatúj
erősítő fenevadjuk is megtartotta kistestvéreik formavilágát.
Igazi egzotikum persze nem csak Olaszországból érkezhet. A Görlich és
Micro Precision hangszórókkal együtt kínálta a portékát a
Genesis.
Az angol cég erősítői, főleg a Stereo 60 és a 100 komoly nevet
szereztek már maguknak, de a hangszórókkal még csak kevesen
ismerkedhettek meg idehaza. A Profile és az Audiophile sorozat a földi
halandóknak készül, de az Absolute sorozat már sztratoszférikus
magasságokban szárnyal. Ez igaz az árra és a minőségre egyaránt. A
jókora faládában első pillantásra felismerhetők a Scan-Speak méregdrága
hangszórói, amit az Alpine is használ a csúcs F-1 rendszerében. Második
pillantásra már kiderül néhány különbség, és Gordon Taylor, a főnök
további részleteket árul el a hangszórókról.
Vagy tucatnyi módosítás történik a Scan-Speak gyártósorán a sztenderd
modellekhez képest, míg Genesis-logó kerül ezekre a hangszórókra.
Sikerült meghallgatni a háromutas rendszert a kereskedelmi igazgató
saját Golfjába szerelve. Gary Winfield elnézést előre kért, mert az
egyik vásárlátogató a helyszínen helyrehozhatatlan kárt okozott
nézelődés közben, ezért
a mélyközép hangszóró csak háromnegyed hangerőn szólt, de ezek után
rám zárta az ajtót és hagyott zenét hallgatni. A fejegység persze
egzotikus darab, egy Rockford Fosgate álnevet viselő Denon, innen
kezdve minden más Genesis produktum. A túl halk mélyközép valóban
érezhető volt, de így is az egyik legjobb hanghoz volt szerencsém, amit
autóban hallottam. Az EMMA tesztlemez komolyzenéje annyira jól szólt,
hogy nem restelltem háromszor végighallgatni ezt a részletet.
|
Kuriózum a maga nemében a
Jehnert cég. Ajtópaneleket készít,
gyönyörű minőségben, az eredeti környezetbe tökéletesen illeszkedőket.
VW Lupo a legkisebb modell, amibe Jehnert ajtópanel kerülhet, a
sor másik végén a Maserati áll. Az árak horrorisztikusak első hallásra,
de jól illeszkednek a prémium márkák árcédulájához.
A magyar piacon igen népszerű
DLS standján az új erősítők fogadták a
látogatókat,
na meg Dimitrij Matvejev, az orosz forgalmazó legújabb csodajárműve,
egy Mini. Az autó nagyon szépen van megépítve, gondosan ügyelve a
részletekre, és hogy egy elképzelés legyen domináns az egész
beépítésben. Nevezetesen hogy a Mini egy tengeralattjáró. Hát nem is
tudom. Ennyire szép, tiszta, biztonságos lenne egy tengeralattjáró?
|
A
macAudio standot végigjárva
kiderült, hogy egyszerűbb, áttekinthetőbb lesz a cég kínálata, és akadt
néhány újdonság is. Ilyen például a Zmac névre keresztelt
erősítőcsalád, az Olympic Gold oválhangszóró, a Protector és az Audio
DVD hangszórócsalád. Ez utóbbi azért kapta a hangszóró számára igen
fura nevet, mert
speciális magassugárzója 65 kHz-ig visz át, ami kell az Audio-DVD és
a SACD lejátszásához. Majd meghalljuk.
Magyar autókat ebben az évben az ACR standján lehetett látni. A
magyar forgalmazó bemutató gépjárműi nem vallottak szégyent tucatnyi
társuk között. A kiállítás legnagyobb ötletét egy Cadence erősítőbe
láttam bedugva. Ez nem volt más, mint a világító RCA-csatlakozó.
Jelenleg csak egy cég kínálatában, és csak pirosban és kékben létezik,
de fogadni mernék rá, hogy jövőre már tele lesz ilyen csatlakozókkal a
kiállítás.
Három nap kevés, hogy minden részét alaposan bejárja az ember,
ez a beszámoló sem lehet teljes. Ezt tudhatják a kiállítás szervezői
is, mert a kijáratnál egy táblán az áll, hogy 2005-re még ötezer
parkoló épül a kiállítási pavilonok mellé, és egy közvetlen lehajtó az
autópályáról. Aki élőben szeretne alámerülni az autóhifi tengerében,
nem csak olvasni róla, jövőre biztosan talál majd magának helyet az új
parkolókban.
