A sportnak szentelt 24-es épület bejáratánál egy veterán Ford Escort raliautó és egy roadster fogad. A Pinninfarina által tervezett Fiat 124 Spider rengeteg részletében hasonlít Alfa Romeós testvérére, mégis jó Fiathoz illően sokkal inkább hamisítatlan dolce vitát árasztó ritkaságnak számít.
Budapesten rendezik szeptember 30-a és október 3-a között a 17.
Nemzetközi Járműipari Szakkiállítást, mely idén az autótechnika
jegyében zajlik. Épp emiatt
a szakmán kívül állók között nem számíthat akkora érdeklődésre, mint
az új autókat felsorakoztató kiállítások. Mégis van miért
kilátogatnia a laikus műkedvelőknek. Két nagyobb és két kisebb pavilont
töltöttek meg a járműipari eszközök, berendezések - és lelkes amatőrök
néha rémisztő, mégis csodálatra méltó járművei.
A B épületben főleg az autóiparban és az ahhoz kapcsolódó ágazatokban
használt eszközöket mutatták be.
Egy plafonig emelt háromtengelyes Tatra billencs mellett került
sor a kiállítás megnyitására. A megnyitót Mandur László, az
Országgyűlés alelnöke tartotta igen kitörő lelkesedéssel, hosszan
ecsetelve hazánk EU-tagsága kapcsán az autóiparban jelentkező
kihívásokat. A lelkesítő beszéd után a kiállítást megnyitva utunkra
engedett minket, így végre nyugodtan körbenézhettünk és
megfigyelhettük, mit is jelent ma Magyarországon az autótechnika
szó.
Rögtön az első sarkon egy táblára szerelt
Citroën C5 műszerfalba botlottam, amit - mint később kiderült -
magyar cég gyárt és forgalmaz. A rendszer nem csak a műszereket, a
fedélzeti számítógép kijelzőjét, az ablaktörlőtől az ablakemelőkig az
összes kapcsolót, a rádiót és a klímavezérlő konzolt tartalmazza, hanem
az összes ezekhez kapcsolódó elektronikai és mechanikai berendezéseket
is, kiegészítve az ABS elektronikájával. Így a vezérlőkkel akár tükröt
is állíthatunk, vagy ködlámpát kapcsolhatunk, ami persze még nem lenne
különleges, ugyanis mindezt egy hétköznapi C5-tel is könnyen
megtehetjük. A készülék valódi értelme az iskolai oktatás, mivel
egy-egy gyakorlati órán az oktató előre beprogramozott hibajelenségeket
szimulálhat, hogy aztán szegény autóvillamossági tanuló csak győzzön
hibakódot olvasni.
Ráadásul a szerkezet nem véletlenül tartalmaz Citroën alkatrészeket. A
francia gyár évente egy teljes készülékért cserébe biztosítja az összes
szükséges berendezést, amelyekkel később lelkes Citroën-gurukat
képezhetnek a szakközépiskolák. Nem sokkal odébb egy másik cég standján
a Peugeot egy hasonló berendezésére is rábukkantam.
Itt éppen a közös-nyomócsöves rendszer hibakeresése zajlott egy
második generációs HDI befecskendezőn, amit szintén oktatási célból
szereltek egy táblára. Az biztos, hogy a PSA család tagjai nem bízzák a
véletlenre a jövő szerelőnemzedékének beállítottságát.
Valamivel arrébb
Fiat haszonjárművekbe épített raktéri hűtőrendszereket vehettem
szemügyre, ahol a marketingosztály alapos munkájának hála még az ajtó
belső hőszigetelő burkolatára is került Fiat felirat, nehogy az ide
zárt süteményeknek kétsége támadjon afelől, milyen autó is az, amelyben
ilyen kellemes hőmérsékletet teremt az oldalfalba épített kompresszor.
Ugyanitt találtam egy kompakt méretű, tetőre szerelt kompresszorral
hűtött kocsit is, a szomszéd standon pedig szerkocsivá alakított
mikrobusz bizonyította, hogy az apró tehergépkocsik felhasználási
lehetősége határtalan.
Volt itt aztán még emelők garmadája.
Kerékcentrírozó és -szerelő gépek számolatlanul. Szerszámkészletek,
könnyűfémfelnik, elektronikai- és hűtőrendszerek forgalmazói egymás
hegyén-hátán. A féktárcsák, fékdobok, valamint a tisztító- és
elszívógépek gyártói sem maradtak otthon. Ráadásul mindenfelé
cicalámpakészítők és elvakult hifisták színesítették a sorokat. A
technika vívmányainak felsorakoztatása természetesen nem ért véget a B
pavilon túlsó végén. Aki ide nem fért be, az vagy a K-ban, vagy a két
épület közötti sétányon állította ki portékáját.
A K épületben aztán különleges meglepetés várta a magyar autógyártás
veterán képviselőinek rajongóit. Mivel
jövőre lesz százéves a hazai autóipar, a kiállítók által el nem
foglalt helyen egy kis ízelítőt kaphatunk a 2005-re tervezett
nagyszabású megemlékezés fő attrakcióiból. A felvonulási téri
rendezvényekről jól ismert, 50-es évek végén készült Csepel 450 ny
típusú gyönyörű állapotú, bordó üzemanyagszállító nyerges szerelvény
mellett négykerékmeghajtású testvére, a Csepel D-344.00 áll. Ez a
szinte kizárólag katonai célokra 1960 és 1975 között készült típus igen
híres volt megbízhatóságáról, amit mi sem bizonyít jobban, mint hogy
vegyi mentesítő változatából néhány darab a mai napig szolgál a Magyar
Honvédség soraiban.
Kicsit hátrébb
egy harmadik Csepel is álldogál, egy 1967-es, bulldogfülkés D-705.30
típusjelű nyergesvontató, melynek korabeli, hungarocamionos festésű
fülkéje alumíniumból készült, és a kor követelményeinek megfelelően már
hálóhellyel is ellátták. A Csepelektől nem messze a budapesti
Közlekedési Múzeum magyar vonatkozású ideiglenes tárlata látható, ahol
főleg Csonka János nevéhez köthető gépek, így egy tricikli, egy
gépkocsimotor és egy sebességváltó is megtekinthető. Ugyanitt
felfedezhető egy gyönyörű fabelsővel 1930-ban a Magyar Acélárugyárban
készült háromkerekű Méray áruszállító is, ami mellet egy 1928-as
Magosix, az utolsó sorozatban gyártott magyar személygépkocsi figyeli
az idő múlását.
Szívemhez mégis a két leghátul álló, csupa üveg szerkezet áll
legközelebb. Az Ikarus 31-es egy, a 60-as évek végén készült
modernizált változata, a 311-es ragadja el tekintetemet. Ez a típus
tetőablakok hiányában már nem volt olyan világos, mint mellette pihenő
közvetlen elődje,
a nylon néven is ismert Ikarus 30-as, gyártásának 1951-es
beindításától számítjuk az igazi Ikarusok történetét. Mindkét csoda
kiválóan helyreállított állapotban, saját kerekein, önerőből jelent meg
a kiállításon, hogy itt aztán nosztalgiával emlékezhessen utas és
vezető a régi - ha nem is mindig szép - időkre.
Beljebb Peugeot-k, Audik, Volkswagenek és Hondák közt bújik másik két,
immár modernkori csoda, az olasz technika és az egy méter alá
szorítkozó dizájn megtestesítőjeként
egy Lamborghini Diablo, az amerikai, határokat nem ismerő
feeling hírnökeként pedig egy
Plymouth Prowler. Hátul levezetésképp még a Clio és a Porsche
kupa egy-egy autója szomorkodik, mivel ilyen ellenfelek mellett sajnos
labdába sem rúghatnak.
Az utolsó általam meglátogatott épület
a márkaklubok legszebb autóinak átmeneti otthonaként szolgáló
23-as. Szemöldökkel morcosított Twingók és egy Matiz, a Skoda klub
képviseletében többek között egy eredeti Octavia Combi, 206 CC-k,
Manták, Sciroccók, BMW-k és három Lada - kettő igen szép festéssel -
kelt rémületet az idetévedőkben. Beljebb sétálva egy rally-Trabantot és
egy Fiat 850-est is felfedezhet az apróbb örömökre vágyó látogató.
Innen már csak egy lépés a klubépület fénypontja, a Lancia, Lada és
Skoda rallyautók társaságában, egy Ford sportautótól és két Suzuki
terepjárótól körülvéve a sarokban pihenő két svéd gyönyörűség. A Saab
900 Klubot képviselő Saab 99-es és 900-as kabrió két igen érdekes
darabja a klub szebbnél szebb autóinak, arról nem is beszélve, hogy
mindketten rendelkeznek némi Totalcaros kötődéssel. Ha másért nem, már
ezért érdemes kilátogatni az Automobil 2004 autótechnikai kiállításra.
És ha már ott vannak, ne feledjék a buszokat sem.
