hirdetés

A szabadedzéseken nem ő volt a leggyorsabb, a WTCC első időmérő
edzésén mégis
Dirk Müller szerezte meg a jogot, hogy a világbajnokság első futamán
az első rajtkockából indulhasson. A második és a harmadik
leggyorsabb időt Jörg Müller és Antonio García autózta, szintén
BMW-vel, mivel azonban Jörg Müller nem állt meg a súlyellenőrzésnél,
eredményét elvették, és csak a 18. helyről indulhatott vasárnap.

A 3. és a 4. helyre így két alfás versenyző került: Gabriele
Tarquini és csapattársa, a brazil Augusto Farfus. A 2004-es
ETCC-bajnok, Andy Priaulx az 5. helyen kvalifikálta magát.
A monzai teszt
hőse, a Honda Accorddal versenyző Roberto Colciago hiába produkálta a
8. leggyorsabb időt, a versenybírák megbüntették, mert levágta a
sikánt, így az olasz a 13. helyről kezdte az első futamot.

A SEAT Sport leggyorsabb versenyzője Jordi Gené volt, ő a
hetedik rajthelyet kaparintotta meg.
A Fordok és a Chevrolet-k nem teljesítettek valami fényesen. A
gyorsabbik Ford pilóta, Klenke, a 30. pozícióból indult, a
Chevrolet-nél Huff volt a leggyorsabb, időeredménye a 21. rajtkockához
volt elegendő. Alig volt nála lassabb csapattársa, Alain Menu, mégsem
dicsérhették meg nagyon: a svájci versenyző a kvalifikáció utolsó
percében csúnyán összetörte az autóját.

A versenyhétvégét óriási várakozás előzte meg. Nem volt kérdés, a
nagyok küzdelmébe egyelőre senki nem szólhat bele, mégis sokan
kíváncsiak voltak, hogyan szerepelnek majd az új gyári csapatok. Az
első verseny viszonylagos nyugalomban telt.
Az első rajtkockából induló Dirk Müller néhány körön belül
megnyugtató előnyre tett szert, az őt követő két Alfa Romeo
Gabriele Tarquinival és Augusto Farfusszal a volánnál nem tudott
közeledni a tavalyi második helyezetthez. Az utolsó körökben Andy
Priaulx, a tavalyi bajnok keményen támadta Farfust, de próbálkozásait
nem koronázta siker. Az angol negyedikként ért célba, amit az olasz
közönség szemmel láthatóan egy cseppet sem bánt.
Nehéz napja volt Antonio Garcíának. A reggeli bemelegítésnél nagyot
esett, a versenyen pedig Farfus lelökdöste őt az aszfaltcsíkról, de
még ezek után is sikerült megcsípnie az ötödik helyet. A hatodik és
hetedik helyen ismételten két 156-os ért célba, Giovanardit és
Thompsont az egyetlen seatos pontszerző, Jordi Gené követte.

A motor problémákkal küszködő Ford Hotfiel Sport csapatának
túlságosan nagy kihívást jelentett a verseny. Klenke az ötödik körben
állt ki, csapattársa, Jäger pedig Alain Menu Chevrolet-jével ütközött.
A Chevrolet-nak is van hová fejlődnie, bár végül mindhárom autójuk
befejezte a versenyt. Házon belül Robert Huff volt a leggyorsabb.

A második versenyen aztán elgurult a pilóták gyógyszere, igazi,
véres, test test elleni küzdelmeket láthattunk. James Thompson a
második rajtkockából indult, gyorsan megelőzte Rydellt, aztán
megtartotta pozícióját egészen a verseny végéig. Ez így jól hangzik, de
az ellenségemnek sem kívánnám azt, amit az angol pilótának ki kellett
állnia. Dirk Müller nagyon jól rajtolt, és csakhamar felzárkózott
Thompsonra, minek egyenes következményeként a brit pilóta vélhetően
több liter folyadékot vesztett, de derekasan állta a sarat. Szegény
Rydellt Farfus egy leheletnyit megpöccintette,
a Seat megpördült, és a gumifalnak csapódva apró darabokra hullott
szét. Gené mentette meg a Seat becsületét, a hatodik helyen
sikerült beérnie. A hangulat forrósodott, a versenyzők egyre
agresszívabban támadták egymást, García Thompsont próbálta előzni, de a
manőver rosszul sikerült, és a spanyol visszaesett három pozíciót. A
hatodik körben hatan mentek egy bolyban - Thompson, Dirk Müller,
Farfus, Tarquini, García és Priaulx. Ebből
Tarquini elszállt a Dirk Müllerrel való kakaskodás közepette,
Farfus pedig leesett az aszfaltcsíkról, és csak nagy nehezen bírta
összekaparni a 156-ost. A téboly Jörg Müllernek kedvezett, aki végül
behozta BMW-jét a negyedik helyre, García mögé. Nicola Larininak
remekül teljesített, 15. helyen ért célba a Chevrolet-val.

A WTCC következő két futamát Franciaországban rendezik,
Magny-Cours-ban, május elsején.