A cikk képei illusztrációk, nem a kérdező autói szerepelnek rajtuk.
Tisztelt Szerkesztő Úr!
Először nagyon köszönöm a lehetőséget hogy kérdéseket tehetek fel és szakembertől kapok segítséget.
Két kérdésem lenne:
- Vettem 2007-ben egy S60-as Volvo 2,4 D-t, utána megváltoztak a körülményeim oly módon, hogy sajnos nem tudom kihasználni, azóta mindössze csak 80.000 Km-t ment, egészen gyári állapotban van. a kérdésem Ön szerint eladható-e, vagy tartsam meg mert nem kapok érte sokat?
- Van egy Seat Alhambra II. 2015-ös, benzines, 400.000 Km-t futott, nagyon megkímélt és szervizelve van, így teljesen hibátlanul működik és minden alkatrész benne eredeti ( a kopó alkatrészeken kívül!). A kérdésem az lenne, hogy érdemes-e tovább megtartani a sok kilométer ellenére, vagy inkább ki kell szállni és újabbat kell keresni, melyik a racionálisabb megoldás?
Üdvözlettel:Árpád
Ilyen autó márpedig nincs
Kedves Árpád!
A Volvo S60 dízel esetében a 80 ezer kilométer annyira extrém, hogy lényegében nincs mihez viszonyítani a használtpiacon, jelenleg nemhogy a magyar piacon, de még a Mobile.de-n sem hirdetnek 100 ezer kilométer alatti példányt, de a türelmes, kompromisszumkész vevőknek is rengeteget kell várniuk, mire egy tényleg szépet találnak, amiben valódinak tűnik a 200 ezer kilométer alatti futás.

Bele sem merünk gondolni, hogy közel 20 év alatt mekkora értékvesztésen esett át a Volvo, jelenleg a legolcsóbb, használható példányt 1,5 millió forint körül hirdetik, míg a legdrágább, képekről valóban szépnek és megőrzöttnek tűnő példányt 2,4 millió forintért árulják.
Közel egymillió forint különbség elsőre akár soknak is tűnhet, de tapasztalt autótulajdonosok pontosan tudják, hogy mennyi extra költséget és áldozatot jelent a minőségi karbantartás és tárolás, így ha az Ön példánya nem csak keveset futott, de sérülésmentes és szép állapotú, ráadásul nem is sürgős az eladás, akkor biztosan 2,5 millió forint feletti hirdetési árat tartunk reálisnak.
Ugyanakkor eladóként is kelleni fog a türelem, mivel a típus önmagában nem egy annyira keresett kultautó vagy youngtimer, amibe a vásárlók többsége sokkal többet látna egy jól használható autónál.
Ha hirdetésre kerül a sor, egész biztosan bevetnénk a nagyobb európai hirdetési portálokat is, hátha valaki külföndön keres pont ilyen példányt. Túl sokáig várni nem feltétlenül kifizetődő, a megkíméltségből eredő ártöbblet jó esetben már most is érvényesíthető, annak pedig nincs túl nagy esélye, hogy a típus ára kilőne a következő néhány évben.
Az Alhambra is ritka, de más miatt
A Seat Alhambra esetén a piacon lévő példányok túlnyomó többsége dízel, ami nem véletlen, hiszen a 2,0 CR TDI megbízható motor hírében áll, kedvező a fogyasztása és egy ekkora egyterűben a nyomaték sem árt, így a vevők többsége ma is ezt keresi a típusból, választék is ebből van. Az 1,4 és a 2,0 TSI benzines gyakorlatilag nem létezik a piacon, így eladáskor arra a szűk rétegre lehet számítani, aki semmiképp nem akar dízelt, de ismert veszélyforrásaival együtt is bevállalja a TSI-t.
A 400 ezer kilométer futás valóban soknak hangzik, 11 év alatt ez évi 37 ezer kilométer körüli használatot jelent, az eladásnál mindenféleképpen előnyt jelent, ha ismert a szervizmúlt és biztosan lehet állítani, hogy a komolyabb sérülések elkerülték az autót.
Egész biztos, hogy a kilométerfutás miatt már most is a piac aljára lehet pozícionálni az autót, de talán most van az a pont, amikor még érdemes lehet kiszállni, hiszen ha két-három év múlva eljön az 500 ezer, az már a vevők többségének egy olyan lélektani határ, amit nem akarnak átlépni vásárlásnál. Fájó pont, hogy nem is nagyon lehet mire lecserélni, az egyterű kategória lényegében eltűnt az európai piacról, így új vagy nagyon fiatal használt egyterűbe átülni nem lesz könnyű.
A két autó közül egyértelműen a Volvót tartanánk meg, mintsem a 400 ezres TSI-t.
Hasonló kérdésed van? Tedd fel bátran:
nepperuzo@totalcar.hu











