Az a jó végre a hazai rali bajnokságban, hogy nem tudni mi fog
történni.
Több olyan versenyző van az élmezőnyben is, akik közül bárki
nyerhet még úgy is, ha a többiek nem esnek ki. Ez régebben csak a
kisebb kategóriákra volt igaz. A most hétvégi, Budapestet is a nevében
hordozó, de továbbra is Salgótarján környékén, és - több mint tíz év
után újra - a Hungaroringen zajló versenyen ráadásul a külföldiekkel is
számolni kellett volna, ha jönnek. De megint - vagy inkább még mindig?
- nem jöttek.
Pontosabban volt néhány versenyző akik az Európa Kupába neveztek, ami
valójában egy külön verseny volt a versenyben. Az a jó az EK-ban -
nekünk -, hogy idecsalogatja a külföldieket - akik valamiért mégse
jönnek. Az a rossz az EK-ban - nekünk -, hogy nincs benne WRC, és nem
indulnak benne sokan. De legalább van. A teljesen külön kezelt OB
mezőnye valahogy megint izgisebbre alakította a versenyét.
Itt mennek a WRC-k, meg a többiek akik nem EB pontokért
hajtanak. Nekik viszont kicsit rövidebb volt a versenytáv, de azt
hiszem így is elég lett, főleg azoknak akik kicsit szívtak a
technikával. Nézzük a számokat. EK 17 gyorsasági, OB 10 gyorsasági. Az
össztáv közel 500 km, a gyorsaságik hossza összesen közel 150 km.
Péntek délután szokásos, dögunalmas bólyatologató prológ a
rakparton. Rossz nyomvonal, nem egyértelmű gumizás, lassú autók.
Cserébe rengeteg kíváncsi ember, mozdulni sem lehet. Szombaton
már rendes verseny, amit az EK mezőnye egy órával korában kezdett és jó
két órával később fejezett be. A Mátrabeli száguldozás után a levezető
utolsó két gyors mindkét mezőnyben a Hungaroringen volt.
De eddig el is kellett ám jutni. A bajnoki címvédő
Turi Tamáséknak ez nem sikerült, ők
még délelőtt kiálltak a Skoda Octavia WRC szervójának meghibásodása
miatt. Az első gyorsot még megnyerték, de utána Janika átvette a
vezetést tőlük, és Turiék kiállása után már semmi és senki nem nagyon
tudta megszorongatni a Peugeot-s párost. A vasárnapi kurta kettő darab
gyorsaságit - ismét Hungaroring - már csukott szemmel és hátrakötött
kézzel is lenyomhatta volna. Idén másodszor nyert futamot a korábbi
sokszoros bajnok.
Turiék kiesésével és
Janika egyre növekvő előnyével nem az első hely vált kérdésessé,
hanem a mögötte levő helyezések. Benik-Herczig csata alakult ki. Míg az
egyik fordos páros rendre a második időket hozta, addig a másiknak csak
3.-4. hely jutott, sőt még egy nyolcadik idő is becsúszott. Aztán az
esti ringen fordult a kocka. Az addig gyorsabbnak mutatkozó
Herczigéknek nem feküdt a pálya, így mindkétszer csak az ötödik időt
tudták felmutatni, Benik viszont a második ringi gyorsot megnyerte. Az
összetett második helyét már előző gyors után átvette Herczigéktől, így
ezzel a szakasz győzelemmel tovább erősítette ezüstöt pozícióját.
A vasárnapi két gyorsasági első helyet is elosztották egymás közt -
Janikának elég volt a negyedik hely is -, de a sorrend már nem
változott. Janika-Benik-Herczig lett a verseny OB mezőnyének első három
helyezett sorrendje.
Az EK mezőnynek a szombat is hosszabb volt és
vasárnap is három kört mentek a ringen, vagyis háromszor két
gyorsaságit. A győzelmet végül - erősebb autók híjján - az N4-es
Mitsubishivel versenyző Vaclav nyerte, mögötte másodikként a
Citroën C2 Super 1600 -as méregzsákot hazánkban először bemutató Rautenbach.
Harmadikként a hazai Martin László futott be, szintén N4-es
Mitsuval.
Lehetne még bőven mesélni a két verseny eseményeiről, hiszen a két
nap alatt több mint 100 versenyzőpáros repesztettet a pályákon. És
biztos vagyok benne, hogy külön-külön is órákig tudnák mesélni
élményeiket. Nem áll szándékomban bárki kalandját kiemelni, elégedjnük
meg most a száraz tényekkel. Részletes eredmények és statisztikák
megtalálhatók a TotalCar közreműködésével üzemelő
Yokohama Rallylive oldalon.
A képekért köszönet a
médiafotó csapatának, a
foldiattila.hu-nak, és
DuEn-nek.
