Eredeti érvek egy unalmas tucatautó
mellett
"2005 novemberében komoly javítások után elhoztam a 900-ast
Popovicstól, rögtön utána kiújult a jobb első ajtó makacs
ellenállása a központi zárnak. Pár nappal később elkezdte
csurgatni magából a vizet. Utánatöltöttem, újra folyt. Két hét
után elhatároztam, eladom. Másnaptól nem folyt belőle a víz.
Mivel nagyon szeretem a vén, ellenszenves csótányt, a kivételes
jelenség után a Vatikánba terjesztettem fel boldoggá, majd
szentté avatásra, és természetesen megtartottam. Háláját öt-hat
hónappal később éjjeli sürgős eset közbeni
benzinpumpa-elhalálozással és akkumulátor-végelgyengüléssel
fejezte ki. Felelős ember lévén, nem halogathattam tovább a
döntést. Azért csak halogattam másfél hónapot. A meghirdetés
napján meglepően sokan érdeklődtek, és úgy tűnik, egy héten
belül elviszik az autót.
Mindenképpen fiatal, megbízható autót keresek, ideális
esetben 4-5 éveset, de 8 évesnél nem idősebbet 700 ezertől 1,5
millióig.
Lehet kicsi, de legyen öt ajtaja, légkondi, ABS,
szervokormány, elektromos ablak. Volkswagen Polo, Opel
Corsa túlságosan kézenfekvő, minden nő ismeri, túlértékelt. A
Honda Jazz még nem elég régi típus, alig olcsóbb a négyéves az
újnál. Franciák, olaszok nem érdekelnek, nem bízom bennük,
kivéve talán a Cliót, ezt még körüljárom. Toyota Corollából
csak a csúnyát adják ennyi pénzért, nem kell. Olyan autó kell,
ami tömegtermék, de még sincs sok belőle, megbízható és nem is
túl keresett, ezért ára jól tükrözi értékét. Ez jelenleg a
2002-ig gyártott Ford Fiesta utolsó két arca."
Füge - tipikus informatikusként -
költséges és ritkán tökéletes hobbiautókkal járt. Megunva az örökös
küzdelmet, szorgos munkanapjaira egy megbízható Focust keresett, de
kizárólag megbízhatatlan kereskedőket talált. Egy közepesen
akadékoskodó autóvásárló kegyetlen szembesítése a mai magyar
valósággal.
Az alapkoncepció közben változott kicsit, mivel
a családban két első szériás Focus is üzemel, a használók
maradéktalan megelégedésére. Miért venne mást a szülők szavára és
tapasztalatára adó gyerek? Persze tudta, hogy 1,5-2 millió alatt nem
ússza meg, de ha megéri, miért ne?
Füge a szellem embere, ennek ellenére hallatlan gyakorlati érzékkel
rendelkezik.
Egyszerű praktikákat használ, amiket az autóvásárlók 90 százaléka
ismer, de 10 százaléka sem használ. Nem érdekli különösebben a
szín, sokkal inkább a karosszériaelemek találkozása. Előbb hisz a
kormány, a váltógomb és a fogantyúk kopottságának, mint az eladó
szavának, aki bizonygatja, hogy 60-80 ezer km van a négy-ötéves
autóban. Nem visz magával fizetett ócsárolót, aki a gyári szalonautóban
akár tucatnyi hibát talál, de kinyit minden fedelet, megnyomja a
gombokat, felhajtja a szőnyegeket. És egészségesen bizalmatlan: nincs
mese, minden autókereskedő hazudott vagy sumákolt.
Korszerűen az interneten kutatott a vágyott 1,6 16V, Trend, még
inkább Ghia felszereltségű, ötajtós után.
További szűkítést eszközölt az életkorra (4-5 év), a futott
kilométerre (100 ezer alatt) és az eladás helyszínére (Budapest és
környéke). És nem utolsósorban az árra: az elején 1,8 milliót állított
be a keresőben.
1. nekifutás
Ide még magam is elkísértem a vásárlót, de sajnos kiderült, hogy
baráti intelmeim hamarabb fognak végleg összeveszejteni minket,
minthogy meglenne az új autó. Nem most
alakult ki
bennem az unalomból fakadó enyhe viszolygás ettől a kategóriától, de
Füge fent közölt érvei is támadhatatlanok. Tehát Nagytétényi út, a
Campona után, a vasúti átjárónál ikerkereskedés, mi a jobboldaliba
tartunk.
1,6-os Focus, szép metálszínben, kívül-belül normális
állapotban. A nepper szörnyen elfoglalt, épp kapás van a dízel
Picassóra. A fanyalgót adó vevőt egyszerű trükkel hálózza be: előkapja
a rétegvastagság-mérőt, ezzel bizonyítva, hogy ennél megkíméltebb jármű
az országban nincs.
Odaszalad hozzánk is mentegetőzve, addig indítsuk be, szaglásszuk
körbe. Szeretnénk rávenni, hogy használja az előbbi szerszámot nálunk
is; erre zavart arckifejezéssel elsiet a másikkal próbaútra. Addig a
csaja tart szóval minket, vagyis a legegyszerűbb kérdésünkre sem tudja
(vagy akarja megadni) a választ. Hogy ne unatkozzunk, Füge előveszi a
magával hozott festékmérő műszert.
Első érték 280 mikron. A második 260, van, ahol 300. Már azt
hisszük, elromlott a készülék, de észbe kapok, mondom neki, mérjen
egyet azon a Yarison. 65-90 az érték. Ez a gyári.
Tudjuk, hogy nem kell a makulátlannak mondott autó, mégis megvárjuk
az eladót. Közöljük vele, hogy a Focusnak vastagabb a bőre, mint egy
rinocérosznak. Úgy tesz, mintha most értesülne erről:
"Talán átlakkozták, ti is látjátok, hogy hibátlanok az
illesztések." Hát hogyne, esztétikai okokból újra kellett lakkozni
az 5 éves autót. Füge mond próbaképpen 1,65-öt a 1,87 milliós árra.
Durva felháborodás, gyorsan távozunk. Rosszabb kezdést elképzelni sem
lehet.
Innen egyenesen át Budaörsi út Osztyapenkón és a 70-es elágazásán
túli szakaszára, csupa autótelep. Balra egy csillogó, Jaguarokkal,
Mercikkel, dzsipekkel zsúfolt kereskedés, ennek a másik felén a
kisebbeket áruló szánalmasan satnyának tűnő választékot kínál. Pedig
azok is pár éves autók, csak négy, nem nyolc hengerrel. Jól látszik,
hogy
egykori cégautókat vásároltak fel tucatszám, és a ráírtak egy 25
százalékkal magasabb árat. Szerencsére a hirdetett Focus már nincs
meg. Siralmas nap, elcseszett értékes órák, de használt autót vagy
alapos utánajárással vegyen az ember, vagy sehogy.
2. próba
Régi Fóti út legeleje, őszinte, empatikus kereskedő. Előtte arra
döbben rá a reménybeli vevő, hogy a magánhirdetésekben szereplő autók
zömét már eladták. Itt találkozik az egyikkel, amit kinézett, de nem
volt meg: szép bordó kombi, 2,1-ért, 150 ezerrel drágábban, mint az
eredeti gazdától. Nem is titkolja emberünk, tegnapelőtt vette, és
ezt ajánlja, nem a 77 ezret mutató másikat. Hogy miért? Nincs
szervizkönyve, ránézésre a dupláját tette meg. Ez ugyan 113 ezret
mutat, de biztosan annyi, van rá hivatalos bizonyíték.
Az őszinteség nem kifizetődő, gondolhatja keserűen az értékesítő.
Füge sokallja a kilométert, és persze az árat is. (Utóbbi azóta 50
ezerrel csökkent. Hiába, ha nemrég még alku előtt 1,95 volt, és ezt
tudja az ember.) Nem kell neki a kombi, pedig ha tudná, mi vár még
rá... Nem egy autót 170 ezer feletti futással hirdetnek, azokat meg sem
nézi.
Szintén a negyedik kerület, azaz Újpest, a (külső) Váci út elején, a
páros oldalon. Kúszik felfelé az ár, már 2,35 milliónál járunk.
60 ezres ötajtós, idős néni unta meg. Állítólag. Ennek enyhén
ellentmond a hátsó ajtókon és a szélvédőn a paliszanderszínű fóliázás.
Elképzelem özvegy Ódor Béláné nyugdíjas szemfelszedőt, aki a harisnyák
javítása után nyugodtan araszol haza a Margit körúton, hisz' a hátsó
ülésre dobott cekkere az ablakon benyúló tolvajoktól vizuálisan védve
pihen.
Ez is gyanús, az sem tetszik, Füge aztán kemény dió.
3. nekiveselkedés
Egészen Jászberényig elmegy hősünk, egy ritka 1,8-as Focusért ez nem
távolság.
Bár a Ghia felszereltséghez nem ez a felni tartozik - tanakodik
a kissé mániákus vásárló. Ha ez lenne a legnagyobb baja! Az autó maga
egy állatorvosi ló: esszenciája azoknak a tulajdonságoknak, amelyekből
egyetlen megléte esetén is sikoltva meneküljünk.
Az óráját visszatekerték. 71 ezret mutat, a kopott kormányra
szegeződött tekintetet észrevéve száztízet vall be a nepper. "Tudod, a
hitelhez keveset futottnak kell lennie." 150 ezer kilométer biztos volt
benne.
Már
fényezték a motortetőt. Állítólag egy kőfelverődés miatt-
Kérdés, ha tényleg ilyen apró volt a sérülés, nem lett volna okosabb
úgy hagyni, hadd legyen nagyobb bizodalma a vevőnek? És valamiért
rozsdásak az első ülések sínjét tartó csavarok. Nem 15 éves
csotrogányról, egy 2002-es, hamvasan fiatal autóról van szó. A gépjármű
nyilván rendszeresen és reménytelenül beázott, ahogy ezt már láttuk más
Focusnál.
4. reménytelen nekirugaszkodás
Nagy tanulság: ne vegyen ismerőstől vagy annak ismerősétől autót.
Szigetszentmiklósi kereskedés, 2,5 millióért 3 és fél éves, 64 ezret
futott Ghia, a hirdetés szerint egyenesen kitűnő állapotban.
Telefonban mondják, hogy fényezték az elejét, van egy sérülés a
szélvédőn. Meg vezető ajtaját és a jobb hátsó lemezt, beszéli a
rétegvastagság-mérő. Volt idő alaposan körbejárni, az alkalmazott
mindent mást fontosabbnak tartott, mint a vevőkezelést.
Kissé kopott a kormánykerék és a váltógomb, repedt a szélvédő -
fogytán a bizalom. Fügét még esküdt ellenségei sem neveznék
krakélernek, de ezt ő sem hagyja szó nélkül. Udvarias érdeklődésére
szinte dühödt felháborodás a válasz: "Mutass nekem makulátlan Focust,
veszek azonnal hármat!"
Olvasói vélemény a flottás autókról
"Az egyik focus az én flottámban volt,
a teljes bal oldalt sérült, autópályán "rászállt" a szalagkorlátra,
aztán egy kicsit előlről kapott, majd hátulról, végül a jobb
oldalát is lehúzták, de mindig márkaszervízben lett megjavítva. 2
millió körül kért érte a flottakezelő. szóval tudnék mesélni! a km
viszont tényleg annyi, csak tudni kell, télen-nyáron, kulcsos autó
révén, mindig más vezette, hol rövid, hol hosszú távon...
tapasztalatom szerint, a megkímélt céges autókat a használók
megveszik, járnak velük fél-egy évet és drágábban adják el mint
amennyiért vették. jó a cikk, remélem sokan olvassák!"
5. esély
Valahogy már a külsejük sem megnyerő az Üllői úti
autókereskedéseknek, de Füge nem erre lakik, honnan is tudhatná?
Vasárnap hívja fel a tulajt, aki rendkívül készséges, hajlandó kinyitni
a kedvéért. Piros Dacia Logannal érkezik, ez aztán a példamutatás,
dehogy vesz ő ellenőrizhetetlen forrásból használt autót.
Négyéves Focus 1,6 Ghia, 2,3 millió, 52 ezer km.
Ránézésre inkább 90 ezer, de tényleg sérülésmentes, bár van egy
égésnyom a jobb első ülésen. Nézegeti a belsejét, önkéntelen
mozdulattal kinyitja a hamutálat. Rácsap a kereskedő, hogy "nem
dohányzó autó". Füge sokat látott, de nem bírja cérnával:
"Akkor mi ez az égésnyom?" "Berepült egy csikk a nyitott
ablakon". Tipikus neppermagatartás: pontosan az ellenkezőjét
állítja, mint ami logikusan kikövetkeztethető.
Én inkább kussolnék, mint összevissza hazudozzak. Magyarázkodhatott
másért is, de ott frappánsabb volt. Mint a hirdetésben írta,
magyarországi, csakhogy életkora alapján nem lehetne uniós
rendszáma. Tehát egyedi rendszáma volt. A szervizkönyvet kérésre
sem hozta. És ha nem lesz hitel, akkor nincs alku. Hiába, a
jutalék.
Megoldás és tanulság
Igen, ez a kulcsmondat. A Ford Focus, az Opel Astra után közvetlenül
a flottavásárlók nagy kedvence. Megbízható, robusztus autó, különösebb
problémák nélkül. Jómagam hosszú évekig voltam jogosult cégautóra.
Kíméltem őket, a magánvagyon (mindegy, kié) tisztelete okán. De a
kollégáim zöme jóval kevésbé. És sokat is mentünk. 3 év alatt 120-150
ezer kilométert.
A magamét meg mertem volna venni, a többiekét féláron sem.
Ezeket az autókat vásárolják fel a tűzhöz közeli kereskedők. A
lízingelt autókat eddigre már kifizették (kivéve a
maradványértékeseket, de azok is a piaci ár alatt állnak), így
az illetékes örül, hogy valaki nyomott áron, egyben elviszi.
Aztán kicsit visszatekeredik az óra, lesz az 1,65-ből 2,1 millió. El ne
higgye, hogy ebből a különbségből bármit is az autóra fordítanak.
Esetleg egy takarítás, de a második helyszínen még azzal sem
vacakoltak.
A Focusnak -
pont a sok megbízható flottakilométer miatt - jó híre van. Én
meg nem venném, legfeljebb saját anyámtól. (Ő tényleg évi 3000 megy,
állítása szerint még sosem érte el az észveszejtő nyolcvanas tempót,
ehhez képest a legkisebb zörejre szerelőhöz szalad.) Vagyis miért ne,
csak nem ennyiért. Feléért-kétharmadáért, tudva, hogy élete delén már
erősen túl van. Jogos lenne a kérdés, miért nem ment emberünk
márkakereskedésbe? Talán az ár miatt.
Ja, hogy végül mit vett Füge? Természetesen nem Focust. Mivel
szép apránként elérte a 2,5 milliót, beült egy iszonyúan túlárazott
Honda Jazzbe. Amit egy álombeli első gazda, egy fiatal nő árult.
Magánszemély, igen. 38 ezer km, szervizkönyv, korának és a futott
km-nek megfelelő (jó) állapot, kipipálva. Az első poros motortér - mást
nem tudott róla, csak hogy hová kell tölteni az ablakmosót. Örült, hogy
3 hét reménytelen hirdetés után végre egyvalaki eljött megnézni. Már le
akarták vinni egy százassal az árat, fecsegi bájos naivitással. Végül
kétszázezret enged, mivel mindjárt lejár a műszaki, és van két
kavicsfelverődés (!).
Füge boldog, pedig első ránézésre vett egy drága kisautót.
Négy év kellett, hogy egyharmadát elveszítse az árának (újkorában
3,7, most 2,365 millió). Csak éppen menni akar végre nyugalomban,
nem pedig kétségbeesetten tanakodni, mi ez a hang már megint? Jól
tette, hogy nem vett leharcolt flottaautót. Igaz, még jobban tette
volna, ha vesz egy új Dacia Logant. Csak annak nem lehet előrehajtani a
hátsó ülését.
