Ahogy az lenni szokott, ha megvan a világbajnok, akkor a
versenysorozat utolsó futamai már
nem annyira érdeklik az embereket. Az idei rali-világbajnok
pedig megvan már, az előző futamon eldőlt, így a hétvégi új-zélandi
versenyt már csak fél szemmel néztem, ahogy gondolom mindenki más
is.
A Propecia Rally New Zealand elnevezésű futam pedig nem a szokásos
eseménysort hozta. Először is ugye továbbra sincs a mezőnyben Loeb, aki
a már említett világbajnok. Másodszor pedig azt hiszem,
sikerült összehozni a legkisebb WRC-számú rali-vb-futamot. 11
autóról van szó – a nevezési listán – közülük egy pedig ráadásul
motorversenyző – bár annak sem akármilyen.
Az első nap egyértelműen a Fordé. Cincognak az egerek, ha nincs a
világbajnok a közelben, és szerintem Grönholm minden pénzt megadna, ha
az előző versenyt meg nem történtté tudná tenni. Mert a második
és a harmadik nap is a Ford számlájára írandó, bár akkor már mások is
beleszóltak az eredménybe, igaz, elég kevés jelentősséggel. A lényege a
szómenésemnek, hogy Grönholm rajt-cél győzelmet aratott, és bár esélye
már nincs a világbajnoki címre, nagyon is jól eshetett neki.
Az éjszakai esőzés kicsit átalakította a gyorsaságikat, így rendes
csúszkálást láthattak a pályák szélére látogatók A háromszoros
Új-Zéland-győztes
Grönholm is dobálta a Focus WRC farát jobbra-balra, mégis
megnyerte az összes gyorsot, és így a nap végén több mint harminc
másodperces előnnyel fejezte be a csapatást. Mögötte csapattársa,
Hirvonen végzett, ami azért több mint jól esett a Ford-csapatnak.
Ma minden rendben volt – nyilatkozta nemes egyszerűséggel
Grönholm.
Kicsit nedves volt reggel az út, és elsőként mentem a pályán, de
délutánra száradt, így még jobb időket tudtam menni. Hirvonen nem
volt messze mögötte,
minden gyorson a második lett, ami a korábbi versenyeken Loeb
jelenlétében elképzelhetetlen volt. Most mégis az van, hogy a Citroën
kicsit háttérbe szorult. Bár, lehet, hogy már nem is érdekli őket az
egész… Majd jövőre, az idei év már kipipálva.
Dani Sordo első fellépést mutatta be Új-Zélandon, és az első napot a
harmadik helyen zárta, ami nem rossz eredmény. Bár ilyenkor mindig
eszembe jut, hogy kik között, és ez azért kicsit csorbít.
A második nap sem sok minden változott. A fordosok taroltak, de most
Grönholm mellett Atkinson is nyert két gyorsot, Hirvonen pedig egyet.
Na bumm. Nem történt semmi extra. Az eredménylista sorrendjében
nem változott szinte semmi. Bár Atkinson subarus sikerei kicsit
felbolygatták az állóvizet.
Még talán akármi is történhetett volna, de a második gyors győzelme
utáni szakaszon – a kilencediken -, szó szerint kegyetlenül kiestek.
Egy defekt miatt megálltak kereket cserélni, és
az autó leesett az emelőről, mert a sáros talaj kicsúszott
alóla, az autó meg lecsúszott az útról. Atkinsonék meg a versenyből
csúsztak ki.
Így aztán Grönholmék mögött megint
nem maradt számottevő ellenfél, és műszaki hibáktól mentesen
autózva 50 másodpercet raktak egymás közé az élen. A harmadik helyen
Manfred Stohl egy perces hátránnyal hozta be a Peugeot-ját. Xavier Pons
Xsarájával hiába volt a második leggyorsabb reggel, a nap első
gyorsaságiján, az ötödik hely maradt neki szombat estére, csapattársa,
Sordo mögött, aki így a negyediken állt.
És ha valakinek feltűnt, hogy eddig nem esett szó Petter Solbergről,
annak igaza van. Elbénázott gumiválasztása miatt nem nagyon tudott
labdába rúgni.
Egész nap rossz gumikkal mentem. A hetes és a nyolcas pályán
ráadásul még az eső is esett, így a puhább keveréket választottam. A
kilences gyorstól viszont teljesen száraz volt minden. Szóval
a születésnapomon kicsit jobbra számítottam, mint amit
kaptam - mesélte a célban Petter.
Vasárnap aztán eldőlt minden. Vagyis inkább azt lehetne mondani,
hogy egyszer csak véget ért a verseny. Pont ugyanígy vége lehetett
volna szombaton is,
vagy akár tarthatott volna még napokig, akkor sem hiszem, hogy
bármi változott volna. Mivel nem voltak üldözések, késhegyre menő
csaták, egyszerűen csak vége lett egy pillanatban, és végeredményt
hirdettek.
Grönholm és a Ford nyert. Mármint a Ford a gyártók versenyét nyerte
meg a 2006-os szezonban.
1979-ben Björn Waldegard Escortja győzött Új-Zélandon, és egyben
a gyártók versenyében is, így Grönholm most a 27 évvel ezelőtti
eseményeket remakelte. Persze a másodiknak befutó Hirvonen által
szállított pontok is kellettek.
A harmadik Stohl lett, és azt hiszem itt abba is lehet hagyni a
felsorolást. Ott volt még Pons és Sordo, de ők az egész verseny alatt
nem nagyon zavarták az előttük menőket, így a célban elért helyezésük
is
inkább állapot, mint végeredmény. Most ennyire futotta tőlük.
Solberg a hatodik lett, és nagy megnyugvással fejezte be az elbaltázott
gumiválasztásos, műszaki hibás, csúszós versenyt.
Idén utoljára Angliában lesz még egy előadás, ahol
magyar résztvevőkkel is kell majd számolnia a – remélhetőleg nagyobb
létszámú – mezőnynek. Aztán januárban találkozunk újra a fiúkkal, és a
jövő szezon ismét zűrzavarosnak ígérkezik. Például
jön vissza gyári csapatként a Citroën a C4 WRC-vel… De erről –
meg a többi hírről – később beszélünk.
A vb állása
1. S. Loeb 112 pont
2. M. Grönholm 101 pont
3. M. Hirvonen 65 pont
4. D. Sordo 47 pont
5. M. Stohl 46 pont
6. P. Solberg 34 pont
7. X. Pons 28 pont
8. H. Solberg 25 pont
9. T. Gardemeister 20 pont
10. C. Atkinson 17 pont
Gyártók versenye
1. Ford 185 pont
2. Kronos Total Citroën 160 pont
3. Subaru 97 pont
4. OMV Peugeot Norway 80 pont
5. Stobart VK M-SP. 39 pont
6. Red Bull Skoda 23 pont
Köszönet a képekért a
cseh ralis honlapnak.
