Hej, mennyi gond-baj van szerte közútjainkon! Kátyúk, gödrök, kint felejtett táblák, púpos csatornafedelek, lekopott felfestések; de mind közül legkedvesebb nekem a Budaörs határában lévő fénysorompó, ami egy, dehogy egy, több nem létező sínpáron közlekedő kísértetvonatoktól óvja az autósokat, hosszú évek óta. A minap megint összefutottunk.

hirdetés

Ha egyszer véletlenül mégis felszámolják azt az istenverte vasúti
átjárót, ígérem, viszek egy csokor virágot az 1-es számú főút és
a Törökbálintot Budakeszivel összekötő út kereszteződésébe, és
főhajtás kíséretében elhelyezem az útból kiemelt sínek helyére töltött
friss aszfaltcsík mellé. Hiszen immár
két és fél éve csatázunk, ennyi idő alatt az ember óhatatlanul már-már
szeretni kezdi ellenfelét.

Bevetettem már csaknem minden fegyvert, ami nekem, halandó, és
a pereskedést nem kedvelő magyar állampolgárnak adatott, sőt,
a gyakorta negyedik hatalmi ágként is aposztrofált sajtó
képviselőjeként nem átallottam a nyilvánosság erejét rászabadítani
a kicsit rozsdás, kicsit gazos környezetű, de azért kitartóan
villogó fénysorompókra. Meg se kottyant neki.

Szövetségest kerestem mindenütt: leveleztem a MÁV-val (
A teljes megszüntetés a vasúttársaságnak is érdeke, napirenden
levő kérdés, írta válaszlevelében tavalyelőtt januárban az akkori
szóvivő), beszéltem a KFF-fel, a megyei közútkezelővel,
hiába.

Tizenöt hónappal később
újra megrohamoztam a vasúti átjárót, megint csak hiába. Pedig egy
újabb szervezetet, kedvelt sajtóközlemény-forrásunkat, a
Nemzeti Közlekedési Hatóságot is megpróbáltam magam mellé állítani.

Időközben az aszfaltot kicserélték az átjáróban, de a sínt
gondosan a helyén hagyták, a lámpák villognak tovább. Ha arra
járok, kicsit csapkodom a kormányt, kicsit röhögök, aztán próbálok
nem gondolni az egészre, úgysincs mit tennem. Vagy mégis? Nemrég az
égből pottyant elém egy telefonszám.

Pár hete, nem sokkal a
Bumeráng szervezte
KRESZ-betartós hét után épp arra autóztam. Egyszer csak mondja ám
a Bochkor a rádióban, hogy – bár a KRESZ-héten
összegyűjtött közlekedés-szabályozási problémagyűjteménnyel senki nem
akar foglalkozni, akinek kéne –, azért kaptak egy telefonszámot, ahol
be lehet jelenteni a kint felejtett táblákat, kátyúkat, meg
mindent, ami veszélyezteti, akadályozza a közúti közlekedést.

06-40-18-88-66. Ez az
Út-vonal (Geszti
Péter is büszke lenne az elnevezés kiötlőjére), amiről
a következőket kell tudni:

Általános úthiba bejelentő vonallá fejlesztette az eddigi
kátyúvonalat a Magyar Közút Kht. Ön most már nemcsak az
országos közúthálózaton tapasztalt úthibát tudja közvetlenül
bejelenteni, hanem minden egyéb, a közlekedést nehezítő
eseményt is (pl. úthibák, balesetek, közúti jelzőtáblákkal
kapcsolatos problémák, elhullott állatok, az útra ömlött veszélyes
anyag, forgalmat akadályozó letört faág, stb.).

Hohó, mondok, a Kátyúvonal Általánossá nőtte ki magát: hát ezt
a fegyvert azonnal bevetem a fénysorompó ellen. Azonmód be is
pötyögtem a számokat a telefonomba. (Különben emailben is
lehet bejelenteni:
ugyfelszolgalat@kozut.hu.)
Borízű portáshang jelentkezett be: tessék, Út-vonal!

Jó napot, az Egyes úton, Budaörs után, ha a fővárosból jövök
kifelé, van egy vasúti átjáró, ami indokolatlanul lassítja
a forgalmat, ezt szeretném bejelenteni, így én. Az nem hozzánk
tartozik, így ő.

Amin kicsit elvitatkoztunk, mire a borízű nekiállt felsorolni,
milyen ügyekben is kompetens, mint Út-vonal. Úthibák, balesetek, közúti
jelzőtáblákkal kapcsolatos problémák, sorolta, és itt meg is
akasztottam.

Jó, akkor ez legyen egy közúti jelzőtáblával kapcsolatos úthiba. Ha
a fénysorompót nem is tekintjük táblának, ott vannak az
András-keresztek , meg az előjelző táblák, amik indokolatlanul
lassítják a forgalmat, hiszen a fantomátjárót negyvennel kell
miattuk megközelíteni, teljesen értelmetlenül.

Kelletlenül, mormogva, de felvette a bejelentést. Ma eszembe
jutott, vajon történt-e valami. Felhívtam megint a számot, és
megkérdeztem, hogy ityeg, minden rendben van-e, és mi lett
a bejelentésemmel. Kiderült, hogy az Út-vonal túlsó végén
gubbasztó kezelők a területileg illetékes megyei közútkezelő felé
továbbítják a jelzést.

Itt már tudtam, hogy új fegyverem csütörtököt mondott, nem sikerült
kicseleznem a rendszert, de azért becsülettel végigjártam az utat.
A pest megyei közútkezelő szerint minden, ami fénysorompó, sín,
vagy vasút, a MÁV-hoz tartozik, így ezt a bejelentést is
hozzájuk továbbították.

Mink a diszpécserszolgálat vagyunk, ha valahol elromlik
a fénysorompó, azt szokták hozzánk bejelenteni, mondta
a mávos szám végén valaki. A fénysorompó leszereléséről az
igazgatóság határozik, ő nem tud segíteni. Szóval vége.

És itt fordulnék Önökhöz, kedves olvasók: nincs kedvük szintén
bejelenteni ezt a nyamvadt fénysorompót? Hadd csöngjön az
a telefon, teljen az a postafiók. 06-40-18-88-66,
ugyfelszolgalat@kozut.hu.
Vessük vállunkat együtt az Út-vonalnak, hátha sikerül nekigurítani
a MÁV-nak, az meg estében tán kifordítja végre a helyéből
a fénysorompók oszlopait, meg a szellemvasút síneit.